Még egy videó az Exotic Tour pezsgőmámorba torkolló lezárásából. Itt látható, ahogy Dave a közönség soraiba veti magát, és minden bizonnyal ekkor történt a bordatörés is, bár Dave ebben az 1997-es interjúban bizonytalan, hogy mikor is történt az eset.
"Emlékszem például, amikor a turné végeztével hazafelé repültem, talán épp Indianából, már a gépen sajgott minden porcikám, ami azért valljuk be nem volt szokatlan érzés. Néha csupán csak azért ittunk, hogy ne érezzük a fájdalmat. A gépen kijózanodva tűnődtem magamban. Ahogy megérkeztünk, rögtön a kórházba mentünk vizsgálatra. Ott aztán kiderült, hogy két bordám törött és belső vérzéseim is vannak. Eztán kezdődött csak az igazi szenvedés. Hat hetet feküdtem befáslizva, iszonyatos fájdalmakkal, mert ugye, amikor a bordád zúzódik, elég egy köhintés vagy egy hapci, egy nevetés vagy bármi... Meg sem bírsz mozdulni.
- Hogy törted össze magad?
Dave: Egyszer, amikor a színpadról beugrottam, még pár nappal a turné vége előtt, túl későn vettem észre, hogy a közönség ezúttal túl messze van, de akkor már mindegy volt. Repültem a levegőben és arra gondoltam, hogy meghalok, de akkor is megcsinálom. Félúton ráestem a korlátra, onnan pedig a rajongók berángattak maguk közé." (az idézet a HDMFC honlapjáról származik).
1998-ban így emlékszik Dave az estére: "Azt a turnét két törött bordával fejeztem be, belső vérzésem is volt. Úgy értem, 180 koncert megvolt, és én túl messzire mentem. A testem a semmire érkezett, a szalagkorlátokon landoltam és két bordám elrepedt. Huszonnégy órába telt, mire kezdtem bármit is érezni, annyira részeg voltam. Másnap hihetetlen fájdalmaim voltak. Azt akarták, hogy bennmaradjak a kórházban egy darabig. Azt feleltem, nézzétek, egyáltalán nem akarok ilyen helyen aszalódni, inkább meggyógyulok magam. Szóval Theresa és én béreltünk egy kis faházat az észak-kaliforniai Tahoe-tónál és szinte eltűntünk a nyilvánosság elöl. Három hétig be voltam gipszelve. (...) Ki voltam égve. Teljesen kimerültem... Amikor a turnénak vége lett, nem volt több dolgom, mindenki, aki körülöttem volt, lelépett, és én magamra maradtam a drogokkal". (az idézet a Black Celebration könyvből származik)
Nézzük meg tehát a 25 évvel ezelőtti turnézáró utolsó pillanatait, a pezsgőlocsolást, és a még egyszer utoljára a közönségnek kiintő, majd a pezsgőt kedélyesen meghúzó Alan Wildert. Viszlát, Alan!
