Ezzel kezdődik a lemez: nagyon hosszú, instrumentális felvezetés (koncerten szinte úgy tűnik, hogy azért van, hogy Alan tuti leérjen a szintitől a dobhoz, de látszik a felvételen, hogy bőven odaér), eszement árnyképes kivetítés a Jézus-pózban álló Dave-ről, a doboló Alanről…