Ezzel kezdődik a lemez: nagyon hosszú, instrumentális felvezetés (koncerten szinte úgy tűnik, hogy azért van, hogy Alan tuti leérjen a szintitől a dobhoz, de látszik a felvételen, hogy bőven odaér), eszement árnyképes kivetítés a Jézus-pózban álló Dave-ről, a doboló Alanről és a gitározó Martinról: itt az I FEEL YOU, amelyből - még egy középrész hozzáadásával is - egy 7 perc feletti "rock-monstrumot" alkotott Alan, amely aztán - a Walking In My Shoes-hoz hasonlóan - soksok későbbi turnén szolgált alapul a mindenkori I Feel You koncertverzióknak! Talán kissé hosszú, de tényleg őrületes verzió.