A People Are People gigaslágerként indult, ám aztán 1988 óta nem csendült fel koncerteken; az együttes már "kissé nyálasnak" tartja az alkotást. Mi most némileg szokatlanul nem az 1984-es hamburgi és nem is a 101-verzióval idézzük fel az erőteljes koncertkedvencet, hanem a Black Celebration…
Depeche Mode összes
Lie To Me - a túlhasznált akkordváltás és egy be nem váltott ígéret a Touring The Angel során
Martin: "LIE TO ME - nem tudom, hogy végül a legjobb változatot készítettük-e el a lehetségesek közül, de így is eléggé kedvelem ezt a dalt."
Daniel Miller: "A Lie To Me volt, azt gondolom az egyik legjobb dal, amit Martin addig írt. Azt gondoltam, hogy nagy érzelmek vannak…
Blasphemous Rumours, a gyászos albumzáró
Az If You Want vészjósló hangulata egy percig sem enged az album végére sem, ugyanis a Some Great Reward az egyik legsötétebb Depeche Mode alkotással, a BLASPHEMOUS RUMOURS című dallal zárul. A dalt végigkísérő, kísérteties kezdő szintidallam, a szaggatott dob, a térben zörgő fazekak az…
If You Want, a félelmetes(en jó) eksztáziskereső dal
Vészjósló hangokkal indul a következő alkotás, az album egyetlen Alan Wilder által írt dala, az IF YOU WANT. A hosszas instrumentális felvezetés (ami legalább 6 And One nagylemezt inspirált) Dave "fenyegető" hangjával egészül ki: aztán jön néhány fémes effekt és máris indul a második versszak, egy…
Master And Servant, a pörgős mumusdal
"Daniel Miller sziszegésével induló dal, mániákusan csattogó hangjaival Nagy-Britanniában egészen a 6. helyig, Németországban pedig a 2. helyig repítette őket. Gore szadomazo képeket használt metaforaként a mindennapi életre vonatkoztatva (rabszolgamunka a melóhelyen, kormányok…
Somebody, az ultimátumszerű intim koncertklasszis
Az album zárt, klausztrofób világába hirtelen a külvilág zajai szűrődnek be, sőt, akkor sem szűnnek meg, amikor megszólal Alan zongorája és Martin lágyan elkezdi a Depeche Mode egyik leggyönyörűbb alkotását, SOMEBODY című dalt. Martin lágyan, szelíden énekel - a hírek szerint a jobb beleélés…
Stories Of Old, a rövid, ütős, ám feledésre ítélt dal
Az andalító It Doesn't Matter után máris jön Dave kemény hangja és egy rövid, ám annál ütősebb alkotás, a STORIES OF OLD! Hatalmas mennyiségű szöveg hangzik el viszonylag rövid idő alatt, és mégsem feszül szét a popzenei keret: van itt refrén (háromféle szöveggel), van hódító szintidallam, sőt a…
It Doesn't Matter, a szemérmes vallomás idegesítő zenével
A Some Great Reward egy igencsak experimentális alkotása következik: a Martin által énekelt IT DOESN'T MATTER egy kellemes dal, de a néhol disszonánsnak tűnő hangszerelése nem teszi a legkönnyebben emészthető Depeche Mode-alkotások közé. A félinstrumentális, Martin "úúúú" hangjaival kísért levezetés…
People Are People, a falrengető, ám azóta megunt toleranciahimnusz
Alan: "A Hansa négyszintes stúdió; mi a legfelső, negyedik emeleten dolgoztunk. A kettesben hatalmas felvételi teret alakítottak ki, Gareth meg egy erősítőrendszer kiépítésén törte a fejét. A négyest és a kettest iszonyú mennyiségű kábellel kötötte össze. A szólamokat, a hangokat, a zajokat…
Lie To Me, az érzéki középtempó
A Something To Do őrülete után már a kezdő hangokból hallatszik, hogy egy jóval megfontoltabb alkotás következik! Aztán jön a szépséges szintiszóló, ami végigkíséri a dalt, és máris jön Dave a LIE TO ME refrénjével (kissé szokatlan, hogy refrén kezdi a dalt). Dave sokkal érzékibben énekel, mint…