Welcome To My World

Ez tetszik! Ahogy így látunk néhány koncert előtti pillanatot, olyan emberi. Kiváló momentum az is, ahogy Dave bepörög a színpadra, mint valami dzsinn. Meg ezt a dalt is csípem az albumon, és el kell ismerjem, élőben még jobban sikerült! Olyan jó, "morcos" a hangzása, sokkal atmoszférikusabb, DRÁMAISÁG van benne. Remek nyitány! Még Eigner dobja sem árt neki (ezt amúgy az összes új nótáról el tudom mondani). A kivetítések is tetszenek, meg ahogy a zenekar "megérkezik" a közönség közé/elé. Kifejezetten jó néven veszem azt is, hogy itt még Dave fel van öltözve(!). Jól indul a dolog!

Angel

Erről a dalról mindig azt hittem, h ennél sokkal jobb lesz majd élőben, karcosabb is lehetett volna, Dave igazán az elemében lehetne, de így sincs vele sok bajom, még így is kifejezetten jól áll neki az a garázs-rock stílus, amibe most oly nagyon szerelmes a zenekar.

Walking

Ajjaj. Sosem szerettem túlságosan ezt a dalt, még akkor sem, amikor még az az Alan Wilder is tag volt, aki iránt túlzott elfogultsággal leszek pillanatokon belül megvádolva. De basszus, ennek a nótának egyszer már készült egy fullos verziója, miért kísérleteznek újabb és újabb (rosszabbnál rosszab) változatokkal? Ez a legutóbbi már valami egészen borzalmas, jóformán semmi sem maradt abból, ami miatt az eredetit szerettük. Mondják, h milyen jó benne a lábdob! Na ne vicceljünk! Olyan ez, mintha a ma reggeli székletemben próbálnám megtalálni a tegnapi ebédem esetleg még ehetőnek gondolható darabjait... Még hogy kihagyhatatlan... Az In Your Room nélkül is köszönjük, de meg vagyunk. Nem hogy kihagyhatatlan, de ezzel szégyentelenül mélybevetődő színvonallal egyenesen nem is kívánatos a továbbiakban. Léptetem inkább.

Precious

Teljes mértékben érdektelen nóta extra Eigner klopfolással, élőben különösen béna, ebbe is beletekerek.

Black Celebration

Dühítően leolcsított verzió, az elején Eigner csapkod (amikor még nem kéne) aztán NEM csapkod (amikor meg verhetné, mert kívánná a dal eredetije), csuda egy pofa, FINGJA NINCS a Depeche Mode-ról :D A fényképezés tök jó, meg Dave is érzi, de ez már megint egy gyalázatosan rossz változat, kb mint amikor Mr. Bean újrafestette a Mona Lisát, az jut eszembe róla.

Should

Esett nálam az új korong ázsiója az utóbbi évben, de ez még mindig nagyon tetszik róla. Illetve végre megint egy új dal, ezek JÓK! Ez is, nagyon eltalálták az élő változatot is, kivetítés is OK. Egyelőre ez az egyik csúcspont.

Policy

Ez tényleg nem rossz. Igazatok van, ha már nagyon dobosítani akarnak, akkor ÍGY csinálják és felejtsék már el az ilyen BC meg WIMS értelmetlen szétkalapálásokat (jaj, azért a dal végén már ez is sok).

Child

Hát, ide jutottunk, h nekem már ezek a Martin pillanatok a kedvenceim az új koncerteken. Nyugi van, billentyűk, nincs dob, vagy csak a csupasz dal. Igazi meghitt percek, itt még ÉRZEK valamit. Kár, h ez a Child nem egy túl erős darab, de Gordeno kis extra játéka azért tesz hozzá egy picikét. Hmm, a Should mellett ez a kedvencem eddig.

But Not Tonight

Erre nem lehet haragudni, erre a kis nótára + majdnem minden igaz erre is, amit a Child-ról írtam. De csak majdnem.

Heaven

Bődületesen rossz dal, nem vagyok rá kíváncsi.

SMS

Ez vegytisztán az a rockerkedés, ami tőlem nagyon távol áll DM hallgatás közben, de legalább beindul a buli.

Pain

Nekem igaziból most esett le a poén ennél a dalnál. Jó, eddig is tudtam, h egy remix, de ez tényleg nem egy rossz változat így, eddig ennyire még sosem tetszett, mint most így "képpel". Mondjuk az "eredeti" remix ennél egy picit még diszkósabb, kár, h nem vették jobban át azt a feelinget, még jobban tetszene.

Time

Sosem sikerült még élőben eltalálni, most sem. De mindegy is, a tombolásról szól már koncerten, most is tombolnak. Én inkább beletekerek. A végén a tapsolós jelenet roppant kínos.

Enjoy

Nem rossz, nem ront rajta sokat az élő dob sem. Kár az instrumentális részért, mert ott már nagyon beindul a cséphadaró.

Personal

Nagyon rossz változat, az amúgy is dögunalmas dal már lassú is és turnéról-turnéra csak nyúlik, mint a rétestészta. A nóta kínos túljátszása, túlhangsúlyozása, túlpozícionálása, főleg az eleje, rém kellemetlen már, ami a dal körül történik.

Shake

Azt leszámítva, h tök égő, h erre a kiadványra is a Shake került (a francért nem szólt nekik senki, h legutóbb is ez volt?), erről sem írnék sok rosszat. Martin tapsolgatását és manírkodását leszámítva ezek megint nagyon meghitt és depesmódos pillanatok. Ha már csak HÜLYESÉGEKKEL tudják felpumpálni a régi legendákat, akkor inkább csupaszodjanak ide vissza (viccelek csak! (nem (de (nem))).

Halo

Ha ezt a dalt EGYSZER adják ÍGY elő, a RAH-ban vagy valami másik ilyen kiemelt helyszínen, akkor OK. De estéről estére, ez inkább céltalan művészkedés, felesleges modoroskodás, öncélú manírkodás azon túl, h egy igazán tempós, jól hangzó dalt heréltek ki/áldoztak fel a hülyeség oltárán, hagytak ki egy ziccert MÁR MEGINT. Persze JÓL MUTAT egy Halo a setlistben, dehát... Ez így egy nulla, egy lószarbimbó.

Just

Ez viszont buli, úgy ahogy van és nem is akar más lenni, hiteles, őszinte, felszabadult, maníroktól mentes. Benne van minden, ami a Personal-ban és az Enjoy-ban nincs. Vagy inkább nincs benne semmi olyan, ami amazokban viszont FELSLEGESEN VAN. Fura, de újabb csúcspont. Továbbá a közönség soraiban feltűnik egy magyar zászló.

IFY

Ezzel is le kéne már állni és teljesen hülyén néz ki egy Just után (+ szokásos szétkalapálás)

Never

Szépen lassan egyre kevesebb marad a dal drámaiságából, katarzisából. Kötelező mutatvány, mint a bűvésztrükk az elfűrészelt emberrel.

Goodbye

Albumon sem kedvencem, élőben sem fog meg. Csak azért gondoljuk jó záró-dalnak, mert Goodbye a címe, azon kívül a világon semmi keresnivalója a koncert végén.

Ennyi. Jobban tetszik, mint vártam, de még így sem tartom meg. Egyszer meg lehetett nézni, az előző koncertkiadványt veri, de semmit sem jelent a számomra.
A fényképezés jó, dinamikus, Antonos, de lehetett volna egy kicsit még karakteresebb. A Devotional-ról hang nélkül megmondom, csak a kép alapján, h melyik dal szól éppen, olyan egyedi a fényképezés. Itt azért ez nem ennyire fajsúlyos, kár.
Érdekes, h egészen nagy a szakadék már a régebbi és a legújabb album dalai között. Ez utóbbiak kifejezetten működnek rock köntösben, élő dobbal, amazok meg egyre kevésbé.

A koncert végén látható egy fájdalmasan találó pillanat, ki is fotóztam, ügyesen summáz:
Dave magasra emeli Eigner kezét, avagy a session-zenész diadala a Depeche Mode sound/zeneiség felett :(