Martin:

David Bowie – Mit is mondhatnék? Nyilvánvaló közhely lenne csupán azt állítani, hogy a jelen és a fiatalabb korosztály legnagyobb hatású művésze! A ’Ziggy Stardust’ volt az első lemez, amit valaha vásároltam. A minduntalan innovációra való képessége miatt vártam türelmetlenül legutóbbi, ’Blackstar’ című lemezét is, alig pár nappal ezelőtt.
Annyiszor hallottam az ’öreg’ Gahan öltözőjéből Bowie-t üvölteni, hogy az szinte megszámlálhatatlan. A ’Heroes’ volt az első dal, amelyet a Depeche Mode valaha előadott. Mindannyian többek voltunk egyszerű rajongóknál.
Az egyetlen zenész, aki olyan hatással volt ránk, hogy rögtön a megjelenés napján rohantunk a lemezboltba a bakelitért, illetve azóta is, a közben megváltozott formátumokért. A zenéje fogott meg bennünket első sorban, jóllehet több volt, mint zenész.
Bowie-t hallgatni, a rajongójának lenni olyan volt, mint részt venni a varázslatban, egy végtelen utazáson. Folyamatosan feszítette a határokat, illetve stílusokat és műfajokat ismertetett meg velünk, illetve talált fel.
Sztár volt – a Sztárok Sztárja. Számunkra ő a legnagyobb legenda. Egy legenda, aki sohasem ült a babérjain, hanem folyamatosan, egészen a haláláig kísérletezett.
Mi, a Depeche Mode, csakúgy mint a világon mindenki más, gyászoljuk őt – a legnagyobb tehetség elvesztését. Nagyon fájdalmas veszteség, feldolgozhatatlan.”

Dave:

„Köszönöm mindazt az inspirációt, amit adtál nekem. A legmélyebb részvétem a családnak és barátainak.”

Ez pedig itt az a dal, amivel Dave az egyetlen 2011-es fellépését kezdte: a Cracked Actor, Bowie egyik korai szerzeménye: