Az album, amelynek elkészülésében talán már senki sem bízott, ám az album, amely egyébként pont időre így is elkészült: ma 19 éve jelent meg az ULTRA, a „halálból visszatérő” Depeche Mode-lemez. Ez a rezignált, nyugodt, ködös, lassú számokkal telepakolt alkotás azt sugallta, hogy a DM a „nyugdíjas” zenekarok közé lép; ezek után tehát az új évezred lendületes elektronikája és a gigaturnéi legalábbis meglepő fordulatnak számítanak. Az Ultrán – a bevallottan DM-rajongó Tim Simenon, azaz Bomb The Bass vezérletével – az Alan-féle hangépítkezést próbálták megvalósítani Alan nélkül, amely olyan fantasztikus dalokban jut kifejezésre, mint a Barrel Of A Gun, az It's No Good, vagy éppen a B-oldalas Painkiller. A lemezről mégis inkább a hosszas, fennkölt balladák juthatnak eszünkbe, mint például a Home, a The Love Thieves, a Freestate, az Insight, a Sister Of Night, vagy éppen a The Bottom Line. Nézzük meg ennek a korábbiakhoz képest nyugodt, „rehabilitációs” korszaknak a dokumentumfilmjét!