Minden együttes esetében vannak hullámvölgyek, kevésbé sikeres időszakok. A Depeche Mode hullámvölgyei főleg a kétezres évekre esnek, ezek közül mindenképpen a ma hétéves SOUNDS OF THE UNIVERSE lemez, és az azt követő turné az egyik "nehéz eset". Ha a lemez színvonalától eltekintünk, akkor is jónéhány szomorú és kellemetlen dolog történt ebben az időszakban, Dave betegségétől és későbbi koncert közbeni sérüléseitől kezdve a az erősen megosztó klipeken át a kis-és a nagylemez látványvilágáig. És az album maga; noha a Wrong egy kemény, régivonalas lemezt jelzett előre, a SOTU végül meg sem közelítette ezt a színvonalat, néhol Erasure-, sőt akár másodvonalas szintipop-csapatokat idéző hangokkal, erőtlen dalokkal, gyakran ihlethiányos dalszövegekkel. És ugyanakkor ott van a bónusz lemez, amelyről nem került fel a lemezre az Alan-utáni éra Top5 DM-dala, a Ghost, vagy akár az Oh Well, amely mindenképpen felfelé húzta volna ennek a meglehetősen enervált albumnak a megítélését. Talán egyetlen lemeznek a sorrendjét sem szokták annyiszor átvariálni, mint ezét, tegyük most mi is ezt meg: 1. Ghost 2. Wrong 3. Fragile Tension (radio version) 4. Little Soul 5. Light 6. Jezebel 7. In Chains 8. Corrupt 9. Perfect (radio version) 10. Miles Away/The Truth Is 11. Oh Well 12. The Sun And The Moon And The Stars.