Elsőre:
Verse kevésbé, refrén eléggé, bridge nagyon bejövős!
Sokkal jobban szól, mint a DelMa! Juhúú! :]]
---
A Delta Machine lemezhez hasonlóan rengeteg a zenei utalás, tökéletes legó régi és új (bonanzásra aludtam magam? :D ) építőkockákból.
Elsőre amik beugranak: MgxMG, Sea of Sin, Corrupt, valami Dave szólóra hajazó gitár, ami kicsit valami Violatoros dalra is emlékeztet.
A hangzás megint annyit lépett előre, mint amennyit a Delma tudott lépni, csak most hangminőségben is javultunk.
Ismét meg kell jegyeznem azonban, hogy az utolsó három lemez után az új producer miatt még egyértelműbb, hogy ezek a valódi post-Wilder DM hangzások. Ha tetszik, ha nem, el kell fogadni, hogy amit korábban a dm-nak tulajdonítottak, azok vélhetően sokkal inkább a producerek sound-jai voltak, míg ezek sokkal inkább a zenekaréi.
A verze továbbra sem kedvencem, nekem a refrén már a snippetben is tetszett, a bridge rész viszont nagyon fasza lett.
Csapongok.
Gyorsan felállítok egy pillanatnyi first single sorrendet magamban (post-Alan) és elhelyezem köztük a WTR-t.
Amik biztosan jobban bejönnek/bejöttek a WTR-nál:
BOAG
Wrong
Heaven
Amiknél biztosan jobban bejön a WTR:
Dream On
Precious
Tulajdonképpen nem rossz, de nem is kiemelkedő.
Amik nagyon tetszenek:
Sok-sok rétege van a zenének, a nyomulós tufa dobgép és főszólamok mellett rengeteg apró háttérhanggal operál.
Ezek között megjelennek a SOFAD éra szőnyegei, az összes éra gitárjai a fémtállal rezgető és az akkordozó is.
Szintén tetszik, hogy a dal 5 percében erőteljesen váltakozik a telített és a szikárabb szakasz. Tetszik, hogy első hallásra egyszerűnek (és ezáltal könnyen befogadhatónak) hat, de bőven van benne felfedezni való 10-15 hallgatás után is.
Megint kis csapongás: borítékolom, hogy a fórumon sokaknak nem fog bejönni, mivel folytatja némileg a Hillier éra hangzását, bár lesznek, akik észreveszik majd benne a változást is.
Visszatérve a dalhoz, vannak annyira karakteres részek (verse és bridge), melyek dallamtapadást és egész napos belefeledkezést fognak okozni. Ami miatt mégsem annyira slágeres nóta ez, az az, hogy ez csak a mostani, kábé 15. hallgatás után esett le, elsőre-ötödikre még nem.
Aztán még nagyon tetszik, hogy van az egésznek egy ilyen lemondó hangulata. Nem odabaszni akar, inkább megénekelni, hogy fáj, mert nem jön az a kurva forradalom! Azt hiszem, ha ez a szándék, akkor ez bizony tökéletesen lett megzenésítve, patika mérlegen adagolva a kesergés-belső feszültség-disszonancia. (hogy helyesen értelmezem a zenei mondanivalót, ahhoz majd ismernem kell a szöveg fordítását is, de nem hiszem, hogy nagyot tévedek)
Hálás vagyok a bandának, hogy még most is tudnak adni, hogy nem fogyott el az ihlet, hogy még most is olyan megoldásokat eszközölnek, ami kedves a szívemnek.
Mert ez így van, ha ennyire anti-DM hangulatban is képesek rám hatni.
Negatívumok:
A refrénből hiányzik még egy kis erő/erőszakosság. (de talán pont a fent említett hangulati egység miatt nem lehet erősebb, nem törhet ki az energiából, mert akkor nem teljesíteni a mondanivaló hangulatfestését)
Nem psytrance. ( :DD )
Kicsit sok már a SMS mellett/után az ismételgetős refrén. (de ez is lehet egyfajta utalás a folyton ismétlődő elmaradt forradalomra!?!)
Szívesen kielemezném alaposabban a dalt (van mit, elég összetett sound szempontból is és a hármas tagolás ritmikai lépései is), de ezt majd talán holnap.
Mielőtt elküldöm a mélt, még belehallgatok a XYU Planet Anemosba, mert az új DM dal ellenére is úgy érzem, az áll most hozzám közelebb.
Igen, hozzám jelenleg közelebb áll a psytrance izgalmasabb, mélyebb, változatosabb érzelmi ívű világa.
De kár volt aggódnom, mert a Depeche Mode megfér mellette, tudok váltani, nem hagy szarban és meg tud érinteni.
Megnyugodtam.
---
Az egyetlen rész, amiben érzem az indulót-indulatot-majdnem kitörést, azt a vonatos rész a bridge-refrén között, de aztán átugrunk a refrénre, ami megint a "hol az a kurva forradalom" érzetbe dob vissza.
---
Hát, én szeretem a Corruptot és van is párhuzam bizonyos részeiben, de dalságában és koncepciójában én a WTR-t erősebbnek érzem így 17-18 hallgatás után.
---
Szerintem mögé próbálj hallgatni, nem a fő szólamok változnak, hanem a hátterek.
Halkan mondom, én is remélem, hogy lesz nagyobb kedvencem is a lemezen. De ez nálam inkább pozitív kicsengésű várakozás. :)
---
A véleményem nem változott az 5. reggeli meghallgatás után sem, ez egy erős koncepciójú dal, erős közepes tetszési mutatóval a részemről.
Ez alapján tutinak tűnik, hogy nem SOTU-szerű lesz a Spirit (strukturálisan erős lesz) és az is, hogy a sound a Delta Machine-nél izgalmasabb lehet.
Még ma és holnap párszor (sokszor) meghallgatom, aztán a Spirit megjelenéséig pihentetem,hogy ne koptassam el nagyon.
---
Amit még nem értek, hogy variálást vágysz a verse-ben.
De hát tök okosan megvan benne, nézd/hallgasd a sorokat!
Az első refrén előtt egyet lép a sorhossz és vele a ritmika, míg a második refrén előtt már kettőt is fokoz.
---
Nálam ez most a soha rosszabbat, soha butábbat kategória, gyakorlatilag pozitív csalódás ahhoz képest, mennyire tartottam... magamtól, ami a befogadni képességem illeti.
Ami átöröklődött a delmáról, az a karakánul végigvitt koncepció, s ha ez a lemezre is jellemző lesz, akkor nálam nagy baj nem lehet. :)
---
Az jobban meglepett, hogy engem meg tudott venni.
Adok is egy pontszámot így kb 30 hallgatás után.
+5 (-10 / +10)
---
(egyébként az ének pont nem állandó 4/4, a zenével ellentétben, pont hogy szerintem elég variálós :/ nem igazán értem hova lehetett volna variálni. A szöveg sor ismétléseit értem, ha fáj)
---
De a ritmikát nem figyeled? Az szakaszonként változik!
---
Szöveg: Tök jó, pártfüggetlen, politika/egyház stb, illetve hatalom "ellenes".
---
Most beütött a WTR.
Autóban, szubbal.
Jó!
Autóban, szubbal.
Jó!
Furcsa, de nem meglepő: nem áll jól a dalnak az agybadugós füles.
Túl erőszakos, túl direkt lesz, túl tömör, túl nyers. (hangosan. halkan meg uncsi)
Ehhez képest a nagyon gagyi autóhifimmel tökre berántott. Abszolút nem éreztem, hogy túltolták a torzítást, vagy hogy nem vinne a dal, ne lenne húzása. A szubtartomány megjelenése és a testérzet (rezgés!) helyrebillentette az egyensúlyt.
A megítélésem semmit nem változott, de az élvezeti szint nagyot lépett felfelé.
+6-ra módosítom a pontszámom. (korábban +5-öt adtam, de hintáztam az 5 és 6 között)
---
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy levegősebb rendszeren lesz jobb.
A közeltéri monitor és a direkt hangú fülesek nem a legszerencsésebbek ilyen szempontból.
Sztem pl Sziginél fent is jó lehet(ne).
Biztosan nem jó, ha:
- nyomulós a hangcucc közepe
- hiányos az alja
- kicsi az energiája
- "ideges" a teteje
Biztosan sokkal jobb, ha:
- szellősebb a hangszínpad
- nagyvonalúbb és/vagy tisztább a közepe
- megvan az alsó két oktáv is átvitelben és energiában (20-80Hz)
Mondom, semmi meglepő nincs ebben, de a különbség mértékére nem számítottam.
---
Már ez is ég és föld. (192kb/s helyett 320kb/s)
Hallgassatok bele, az első 3 másodpercben is egyértelmű, alaplapi hangkártyával is.
Mintha sokkal színesebben énekelne Dave. Stb.
---
Felteheted a blogra és írd mellé, hogy hajnali egykor, félálomban, 15x meghallgatás után született, kizárva a külvilágot :D
