Elég sokszor meghallgattam most már az albumot (jó minőségben is:), hogy átfogóbb képem legyen az első benyomásokhoz képest. Még mindig vegyesek az érzéseim. Az alábbiakat már kb. 5 napja megírtam, de a sokadik hallgatás után sem változott a véleményem.
01 Going Backwards: az egyik leglendületesebb dal (de azért nem egy bpm bajnok), jó albumnyitás, lendületes dob, ízlésesen építkezik, mintha Dave dal lenne, a végén a Dave-Martin váltott/páros vokál óriási, összességében királyság. 10/8
02 Where's the Revolution: hihetetlen, de a lemez egyik legslágeresebb dala, nem volt vele eddig sem gondom, igaz, nem is ájultam el tőle. A teljes album ismeretében 10/7-et érdemel.
03 The Worst Crime: szép, szép, de attól még, hogy ennyire lassú az ütem, nem feltétlenül kellene bealudnom... Pl. az I Want It All a PTA-ról mennyivel jobb, pedig az is nagyon lassú. Végig vártam, hogy történjen vmi, de nem történt semmi... 10/3
04 Scum: Ez meg mi a f@szom? :) Vki itt korábban Massive Attack-esnek titulálta... Ezt?!? Örülük, h kisérleteznek, de sajna semmi izgalmasat nem találok benne, nincs egy jó hang, a sound olyan semmilyen. Pedig a lendületesebbek közé tartozik, viszont az egész dal olyan izgága és sajnos ötlettelen is. Egyesek szerint ez a dal a DM bevállalósságát mutatja 2017-ben. Nos, a bevállalóssággal még nem lenne baj. Értem a szándékot, tényleg egy új dolog, de számomra a mélypont. Fogolykínzáshoz és vallatáshoz tökéletes. :) 10/2
05 You Move: elsőre nem fogott meg, de egyre jobban bejön. Ez is elég új az öregektől. Azért nem estem hanyatt tőle, de érdekes. A kezdés basszus menetéről a Lie to Me ugrott be. :) A 10/6
06 Cover Me: Sajnálom Dave, ez most nem sikerült. A felétől bejön egy kis elektronikus lüktetés (Kudlik Júli féle Delta feeling:), de így is uncsi. Jónéhányan meg single-nek várják...jajj. :) 10/3
07 Eternal: szokásos Martin cucc, nem szabványos struktúra, az utolsó fél percre csúcsosodik ki, nekem bejött, bár sokkal több jobb Martin dal létezik. 10/6
08 Poison Heart: bluesos, tipikus Dave, nem rossz, de azért Dave is írt már jobbakat, valahogy nem kötött le, mégis szerethető. Azon kevés dalok közé tartozik, amelyről hallgatásról hallgatásra egyre jobb véleményem lett. 10/6
09 So Much Love: vmi ilyesmi volt a Question Of Time demo, de még az is jobb ennél. Tipikus újkori DM dal, lendületes akar lenni, de nincs súlya, nincs atmoszféra, főleg ötlet nincs. Dave énekhangja sem jön be (a bársonyos Dave énekből egyre kevesebb van, sőt, ijesztő, h az elmúlt turnék "live rekedtségéből" egyre többet kapunk albumverzióban is). Többen írták, h hasonlít a Soft Touch/Raw Nerve-re...nos jó példa - most direkt belehallgattam úgy 3,5 év után, annak is hasonlóan vérgyenge hangjai, emiatt idegesítő kántálása van. De legalább vmivel jobb a 10/2 és 10/3 daloknál... 10/4
10 Poorman: ebben legalább vannak érdekes hangok, régebben b oldalas lett volna, de most a lemez jobbjai közé tartozik. 10/6
11 No More (This Is the Last Time): egy újabb Dave dal, talán a legjobb a 3-ból, de többet is ki lehetett volna hozni belőle...nekem ez is eléggé demo-s. Feelingre egy Michael Mann filmzene lehetne. :) 10/6
12 Fail: A The Darkest Star-hoz hasonló albumzáró gyöngyszem, végre jó hangok és mélység, klasszikus Martin vokállal. 10/8
Átlag: 5.4
