A PEACE megint egy olyan alkotás, ami úgy kezdődik, mint egy korai Bonanza Banzai-dal (dolgok, amiket nem hittünk volna a kilencvenes évek közepén...). A refrénnel kezdődik a dal, ami elvileg electro-gospel lenne, leginkább az Erasure-t juttathatja eszünkbe (érdekesség, hogy egy ideig Peace Will Come To Me volt a dal címe). Az első versszak ereszkedő dallama a Beatles Across The Universe-ét juttathatja eszünkbe, ami talán még szándékos is a "Universe" tematika miatt. A fő probléma a bridge: Dave kiabálni kezd, majd sikít egyet, majd a Depeche Mode Fő Tanácstalansági pontján a refrén visszatérése előtt egy olyan kínos dobszóló szólal meg, amitől talán még C C Catch is felszisszenne. Az erőtlen dobok ugyanúgy megtalálhatóak itt is, mint az In Sympathy-ban (korábban nem volt rá példa, hogy két ennyire gyenge szám jöjjön egymás után DM lemezen). Martin a dalt a SOTU kiadásakor Top10 saját szerzeményének érezte, ehhez képest - második kislemez létére - simán repült a Tour Of The Universe setlistjéből az első turnészakasz után. Nem igazán jöttek össze a közönségénekeltetések :(
