Martin, 1984, még a Some Great Reward munkálatai közben: „Lesz egy dal, ami teljesen emberközeli lesz. Csak Alan játszik a zongorán, Dave énekel és Andy nyomkodja a gombokat a Fostex X15-ön. Teljesen más lesz, mint az eddigi dalok”.
Daniel Miller, 2006: „Jónéhány sztorink volt a Somebody rögzítésével kapcsolatban. Például hogy Dave énekelte volna eredetileg, de nem igazán működött. Van néhány dal, amit Martin írt és jobban is működik az ő hangjával."
Andy Fletcher, 2006: „Ez két dologtól függ: ha azt gondoljuk, hogy jobban illik Martin hangjához, vagy ha nagyon személyes dal, mint például a Somebody”.
Alan Wilder, 2006: „Ez volt valószínűleg az első akusztikus produkciónk. Valójában Martin meztelenül énekelt. Ez az ő ötlete volt. Elfordultam a zongorával, és úgy játszottam, de igen, élőben játszottuk fel, csak ő és én, egy hatalmas stúdióban… és igen, ennek a dalnak a kedvéért ő levetkőzött.”
Martin, 1984: "A Somebody egy abszolút csavar nélküli szerelmes dal, szóval tuti nem egy anti-szerelmes alkotás... Jonathan Richman "vissza az alapokhoz" teóriáján alapszik. (...) Őszintén szólva meztelenül énekeltem a stúdióban, és a többiek leküldtek hozzám egy német lányt, hogy "ellenőrizze a vezetékeket".
Dave, 1984: "Leküldtük Steffit, hogy ellenőrizze a vezetékeket, mert tudtuk, hogy Martin meztelenül énekel, de a lány nem tudta. Hallottuk a sikítást és utána Martin hangját: "Ehh, ehh, sajnálom..."
A Blasphemous Rumours volt az együttes történelmének első dupla A-oldalas kislemeze! A másik A-oldalas dal Martin gyönyörű balladája, a SOMEBODY volt. A dal átdolgozott verzióban került a kislemezre: utcai zajok helyett szívdobogással indít (ami aztán végig is kíséri a dalt, kicsit hangsúlyosabb a vokál, a hangkiengedős „aaaaaahhhhh” rész jóval erőteljesebb és visszhangosítva is van, és a végén a háttérből betüremkedő különös elidegenítő dallam is erősebb, mint az albumverzióban. És készült hozzá egy szépséges klip is! Nézzük:
