Az Almost Predictable Almost blog ma a Halo című dallal foglalkozik. Az írónak ez a kedvenc dala, nem véletlen, hogy a hamarosan megjelenő könyvének is erről a dalról adta a címet. Ma is lefordítottam az egész cikket, de a képek és a videók továbbra is az eredeti cikkben találhatóak meg!
"Amikor hallgatsz egy lemezt, és minden egyes dal akár lehetne kislemez, akkor tudod, hogy egy klasszikussal van dolgod. A Violator egy ilyen album, és a Halo egy olyan dal, ami lehetett volna, sőt, talán kellett is volna, hogy kislemezre kerüljön. Alan azt mondta a Shunt weboldal Violator részegében, hogy a dal ott volt a kiválasztandó kislemezek listáján, de végül nem adták ki. Helyette, ahogy a Clean esetében is, a videó a Strange Too videókazin tűnt fel, ami a Violator korszak klipjeit gyűjtötte össze.
Létezik egy promóciós CD, amit a banda amerikai kiadója készített, de hivatalos kiadvány sose létezett. Ha valaki próbál neked eladni egy Mute promo 12''-s, ami 5 mixet tartalmaz és a katalógusszáma DJ12MUTE774, ne vedd meg. Ez egy bootleg.
A Halo egy szenzációs dal, egy fenséges dallam, ami egy frenetikus véggel zárul, mindezt nyakon öntve Martin egyik legnagyszerűbb szövegével. A dobminták egy hip-hop dalból származnak, amik a When The Levee Breaks című Led Zeppelin dal mintáig használják; a vonós pedig egy Elgar-darabból származnak (ahogy azt Alan elmondta 2011-ben). Flood és Alan hangszerelése főhajtást érdemel, és már a Songs Of Faith And Devotion megoldásai felé mutatnak. Amikor a Halo véget ér, újra le akarod játszani. Aztán újra. Aztán újra...
Az 1990 március 10.-ei Paul Lester által írt NME kritika a Halo-t nevezi a Violator kiemelkedő darabjának. "A Legjobb a Halo, ez a homályos, fenyegető, meztelen funk gyászdal, amely azt a lehetetlent teljesíti, hogy egyszerre komor és elnyomó, és egyszerre dicsőségesen felemelő legyen. Ezt a dalt a lemezjátszómhoz ragasztották az elmúlt két hónapban, és ez az eddigi legjobb dolog, amit a Depeche Mode csinált".
Nem tudok vitatkozni ezzel az állítással. Martin szövege számomra is kiemelkedő. Ahogy Martin nyilatkozta az NME-nek február 7.-én. "Ha DM dalokat hallgatsz, mindig ott van a bűntudat érzése. A Halo című dalunkban az új albumon valóban azt mondom, hogy "most engedjünk meg ezt a dolgot", de mindig ott van azért a rossz érzés is".
A dalszöveg valóban sugall egyfajta vonakodást valamitől ("Viseled a bűntudatot - béklyóval a lábaidon - mint egy visszájára fordított dicsfény"), ami párosul egy olyan érzéssel, hogy mégis belecsapjunk a lecsóba, bármint is terveztünk (Szex nyilvánvalóan. Általában Martinnál a szex a téma. Ez, vagy a vallás). A refrén, a Depeche Mode egyik legjobbja, gyönyörűen alátámasztja a döntést: "És amikor a világaink összedőlnek - Amikor a falak elkezdenek omlani - Talán meg is érdemeljük - de akkor is meg fogja érni". Más szavakkal, mindannyian meghalunk, tehát hagyjuk abba az aggódást és töltsük jól a nyavalyás időnket. Bár talán Martin ezt kicsit cizelláltabban fogalmazta meg.
A dal videóját 1990 augusztus másodikán forgatták a Griffith Park-ban, Los Angelesben, két nappal a Dodgers Stadionos fellépések előtt. Az együttes mellett Anton Corbijn, az ő szamara, és két színésznő szerepelt (Pam Heffler és Jenna Elfman), akiknek az volt a feladatuk, hogy táncoljanak a Mode utazó cirkuszában. Alan és Andy természetesen feketében öltözve, és jeleket mutattak és úgy néztek ki, mint két elektro-temetkezési vállalkozó. Dave a lakókocsi-jelenetben a bohócnak öltözött Martinnal beszélget. Úgy tűnik, hogy ő az Univerzum Legerősebb Embere, de láthatjuk, hogy nem néz ki annak. Martin vállalja a rosszul zsonglőrködő bohóc szerepét, és a teljesen átlagos próbálkozásai elbűvölik a kis bohóclányt, ami ahhoz vezet, hogy dobja Dave "Strongman" Gahan-t és Martin fekhelyén kössön ki a karaván alatt.
Amikor a Halo - The Story Behind Depeche Mode's Classic Album Violator című könyvet írtam, beszéltem Pam Heffler-rel a videóról. Emlékszik, hogy a forgatás egy nap alatt zajlott és tetszett neki a végeredmény. A videót "eklektikusnak, kreatívnak és jó értelemben szokatlannak" mondta.
A Halo egy olyan dal, ami bizonyosan kiállta az idők próbáját és az együttes kedvence marad. Ahhoz képest, hogy nem volt kislemez, elég sokszor játszották, egészen pontosan 431 alkalommal. A zenekar általában a dal eredeti változatát részesíti előnyben, de a Delta Machine Touron a csodálatos 3004-es Goldfrapp verzióját játszották a dalnak a ráadásban. A Global Spirit Touron, elég véletlenszerűen csak egyetlen koncerten játszották a dalt, Dublinban, 2017 november 15.-én. Szerencsére, ott voltam. Furcsa volt, hogy hirtelen megjelenik a setlistben egy olyan dal, mint a Halo, mert a zenekar nem arról híres, hogy véletlenszerű dalokat játsszon a turnén. Ahogy engem is, a tömegben mindenkit meglepetésként ért a pillanat, amikor felfedeztük, hogy "várj... ez a Halo?!?", hogy aztán a pillanatban teljesen megőrüljünk. Az otthon maradó rajongók reakciója (akik fél szemüket mindig a setlistet tartják) a meglepetés és az irigység volt, és bizony csalódást okozott, hogy a Halo a turné többi estéjén nem csendült fel. Ez a csalódás jól mutatja a Halo különleges vonzerejét. Ez a dal egy imádott drágakő, egy potenciális kislemez és egy abszolút klasszikus, ami a Depeche Mode csúcspontján tökéletesen összefoglalta mindazt, ami jó ebben az együttesben."
A mai angol nyelvű olvasnivaló itt:
És persze a klip:
