Ha hiányoltuk a Liquidről az Unsound Methods "világ körüli útra repítő" hangulatát, akkor most megkapjuk! A Strange Hours B-oldalasai közül az első, a NEW YORK NIGHTS briliáns alkotás, számomra örök Top 5 a Recoil listámon. Samantha Coerbell tér vissza, de ezúttal nem olyan távoli, nehezen átérezhető sztorival jön, mint a Last Call For Liquid Courage vagy a Supreme esetében, hanem egy forró, zajos, nyugtalan, New Yorkban töltött éjszakát fest le nekünk. A mániákusan ismétlődő kifejezések ("agyzsibbasztó, mentálisan összetörő, membránt fárasztó zaj"), a monotonan ismétlődő dobloop és a kérlelhetetlenül ismétlődő dupla basszus is egyre mélyebbre visz minket a bűnös manhattani éjszakába... A sztoriba most is belefér egy kevésbé érdekes sztori egy olasz fagyiárusról, majd 3:40 után meglepetésre egy igencsak Higher Love-ra emlékeztető dallam töri meg a dal monotóniáját, és enged be egy kis levegőt: de aztán újra jön a fullasztó rész, légy zajával, a Rush suhogó, fémes hangjával és suttogó Samanthával, aki az 'A' hangot próbálja altatódalnak használni, és soha nem hitt a new yorki éjszakákban, pedig korábban még soha nem is aludt Manhattanben... Aztán amikor azt hisszük, hogy vége, váratlanul egy fúvósokkal (?!) tarkított rész után visszajön a kíméletlen dobloop, és Manhattan idegesítő zajai, fékcsikorgásokkal, dudálásokkal, ami felett Samantha suttogja tovább a nyomasztó, inszomniás sztoriját... Ekkor jön még egy Higher Love-os dallam, majd véget ér a dal, de Samantha még egyszer elsuttogja a refrént - itt érdekesség, hogy egy olyan villamos? metró? hang jön, ami teljesen a mi Tátra villamosaink hangját idézi fel. Ez a rész egyébként bekerült a hosszú, emlékezetes Intróba az A Strange Hour koncertsorozatban. Szenzációs alkotás a New York Nights!
