Alan Wilder: "A 'Little 15' egy elég nehéz dalnak bizonyult. Utolsónak hagytuk, mert nem tudtunk mihez kezdeni vele. Megvolt a dal, viszont egyszerűen nehéz volt eldönteni, mit is kezdjünk vele. Emlékszem, akkoriban láttam Peter Greenaway: 'ZOO-ban' filmjét. A film zenéjét Michael Nyman szerezte. Volt egy pont a próbálkozásaink során, amikor felmerült bennem: "Miért nem próbáljuk ki a Nyman-féle ZOO megoldást?" Onnantól kezdve, könnyű volt minden, pillanatok alatt a helyére került a dolog. A dal egy amolyan viccesen hipnotikus hangsorral, szekvenciával indít, amihez aztán hozzájön a többi rész is."
Martin Gore: "Az egyetlen francia kislemez. Meggyőzött bennünket a francia lemezkiadó, hogy ez egy jó kislemez lesz Franciaországban mert minden benne van, ami a franciáknak kell ahhoz, hogy sláger legyen. Mi csak néztünk rájuk és azt mondtuk: "Ti őrültek vagytok, ez a szám nemhogy nem sláger, hanem még nem is kislemezes szám!" De amilyen bolondok ültek akkoriban a francia Mute élén, és amennyire jóban voltuk velük... hát hagytuk kiadni. És mekkora sláger lett belőle?! Hát semekkora! És eladták-e mint egy jó kislemezt?! Hát nem!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
"Ezt a dalt sohasem szánták kislemezre figyelembe véve a kezdetben történteket, csoda, hogy a számot egyáltalán felvették... Daniel biztatásának hatására elkezdtek kísérletezgetni a stúdióban, s láss csodát, mi lett az egyszerű, Nyma-nesque-vonós hangszereléssel indító balladából... A francia lemezkiadó cég később váltig állította, hogy a lemezeladások szempontjából tökéletes volt ez a korong. Van egy kis kavarodás a tekintetben, hogy mely más európai országokban is jelent meg a kislemez tulajdonképpen. Angliában természetesen nem adták ki hivatalosan ennek ellenére felkerült a slágerlistákra az importmegrendelések révén. Ez jól demonstrálja, hogy a mostani sütkérezést megelőzően milyen helyzetben volt a banda.
Igazából teljesen kiszámíthatatlan volt az egész. A DM-kiadványok sorsa évekig hasonlóképpen alakult: a teljesen felajzott rajongók a megjelenés hetében meg- rohanták a boltokat, aminek az lett az eredménye, hogy a kislemezek magasra törtek a listákon általában magasabbra, mintha az album elkészülte előtt adtuk volna ki őket. Ezt az előkelő helyezést nagyon nehéz megtartani, hát még túlszárnyalni a második és a harmadik héten. A lemez nem is tudja kifutni magát (ha egyáltalán érdemes erre), és mélyrepülésbe kezd, már ami a helyezéseket illeti. Amint elveszti a kiharcolt jó helyezését, a rádiók leveszik a műsorról a dalt, s a kör be is zárult. Az egész 3-4 hét alatt befuccsol. Ez nem szükségszerű következménye, csupán szindrómája a zeneiparnak, amitől szinte lehetetlenné vált megszabadulni. Csak összehasonlításképpen: a Just Can't Get Enough majdnem 18 hétig szerepelt a slágerlistákon. (a fordítás a Slowblow.uw.hu oldalról származik)
Boldog 32. születésnapot, LITTLE 15! :)
