Kerek jubileummal kezdjük az évet: ma 30 éve jelent meg a Songs Of Faith And Devotion album negyedik, utolsó kislemeze, az IN YOUR ROOM!
A stúdióban balladaként induló, majd nagyívű "rockhimnusszá" váló alkotást radikálisan átdolgozták a kislemezváltozatra. Probléma volt, hogy hogyan editálják meg a dalt (Alan az albumverzió rövidítésére szavazott volna), és állítólag az együttes nagyon ódzkodott Butch Vig (a Nirvana kultikus albumának, a Nevermind-nek a producere, az ekkor formálódó Garbage dobosa és producere) és Douk Erikson (a Garbage basszusgitárosa) amerikai ízű, szakadt, grunge-os változatától, túl amerikai ízűnek találva azt. Állítólag Dave kardoskodott a "grunge-os" változat mellett, míg Alan úgy érezte, hogy elveszik a dal intenzitása és érzelemvilága az új verzióban... Martinnak pedig a klipforgatás maradt rossz emlék, mivel majdnem 24 órán keresztül nem evett azon a napon és végül rosszul lett.
Az In Your Room (Zephyr Mix) egy teljesen megváltozó Depeche Mode-ot mutat: a grunge-os, amerikaias, Garbage-ot idéző ismétlődő gitár és a rockos nyers megszólalás nem minden rajongó tetszését nyerte el (szerintem egészen káprázatos lett ez a verzió, teljesen máshogy kiváló, mint az album-és a Devotional-koncertváltozat). A klip pedig mestermunka: a betegesen kinéző zenekar (különösen a csontsovány Dave) gyászosan énekel Twin Peaks-et idéző díszletek előtt, közben trónszékhez vannak szíjazva és próbálnak kiszabadulni, míg Martin és Alan a rockzenekarok két alaphangszerén (gitár, dob) játszik... A klipben emellett egy modell játszik el jeleneteket régi Depeche Mode klipekből illetve dalokból (I Feel You, Enjoy The Silence, Halo, Route 66, Walking In My Shoes). A búcsúhangot árasztó klipet nem könnyű érzelmek nélkül végignézni: ez Alan utolsó klipje a zenekarral és nem sokon múlt, hogy Dave-é is ez legyen...
Martin így nyilatkozott a dalról:
"Talán az egyik legrosszabb élményem kapcsolódik ehhez a számhoz. Azaz inkább a klipforgatáshoz. Az egész napot egy felvételi stúdióban töltöttük. Talán volt valamikor ebédszünet, de csak valami rövidke lehetett, amolyan fél-szendvicses. Este 8 körül fejeztük be a forgatást, majd visszamentünk a hotelbe. A hotelben pedig elfelejtettem enni. Elmentünk egy bárba és ott sem ettem... majd elmentünk egy klubba és ott sem ettem... ezek után visszajöttünk a hotelbe, fel a szobámba egy magán party-ra, ami igen későn ért véget. Másnap reggel korán kellett kelnem; együttes-találkozó volt. A megbeszélésen már szörnyen érezem magam... remegtem és egyszerűen nem bírtam tovább... már felállni sem tudtam. Azután kivert a víz és le kellett feküdnöm a megbeszélés közepén.... Szóval akárhányszor csak megpillantom a videót, elkap ez az érzés... "Ó Istenem...!" - előjönnek azok a rossz emlékek.(...) Általánosságban igaz, hogy Dave-re szükség szokott lenni pár extra forgatási óra erejéig. A magam részéről szeretem gyorsan letudni a dolgot, valahogy soha nem lett a kedvencünk a videóklip forgatás. Az énekesen kívül általában mindannyian gyorsan le szoktunk lépni. Maximálisan kiélvezzük az előnyét annak, hogy nem mi vagyunk a frontembere az együttesnek, haha. A klipben sok régebbi Anton videó emblematikus eleme visszaköszön. Hogy miért döntött úgy, hogy ezeket vissza hozza, sohasem tudtuk meg. Lehet, hogy éppen olyan hangulatában volt, hogy elege volt a klip készítésből és maga mögött akarta tudni őket. A videót turné közben forgattuk valamikor 1993 őszén, és talán 1994 elején jelent meg. A villanykörte vélhetően 'a szobát' jelképezi, jóllehet ez csak következtetés a részemről, Anton sohasem erősítette meg, haha. Nicsak, Alan. Lehetséges, hogy talán ez volt az utolsó klip, amiben szerepelt. Itt ez a jelent a rengeteg lámpával, nagyon jól néz ki. A színek is fantasztikusak, igazán szeretem őket. Ez, és talán a 'Walking In My Shoes' klipje a legszínesebb, amit valaha együtt készítettünk. Ha az Antonra oly jellemző fekete fehér világban gondolkozunk, akkor ezek igazán színes és már-már glam alkotások lettek. Jópofa, hogy ezekhez a székekhez lettünk láncolva órákon át. Várjunk csak, lehet hogy ezért nem ettem egész álló nap, haha." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
A Musician magazin interjút készített a DM-nek a Songs Of Faith And Devotion felvételi folyamatáról. A DM tagjai így meséltek a dalról: "Az 'In Your Room' három inkarnáción ment keresztül - egy lecsupaszított ballada, egy soul groove és egy rockhimnusz - aztán a zenekar végül úgy döntött, hogy mindegyikből használnak egy kicsit a kész verzióban.".
Alan Wilder a Keyboard magazin 1993. májusi számában így nyilatkozott:
"Ez a dal elég nehéz volt. Három vagy négy különböző módon vettük fel a dalt. Az egyik teljesen úgy volt, ahogy a második versszakban hallható, a kisebb dobfelszereléssel és a "groove-os" basszusvonallal. De az egész dal ugyanezzel a ritmussal nem volt elég erős; nem fejlődött semerre. A dalszerkezet már elég korán megvolt. Tudtuk, hogy hol akarjuk a versszakokat, a refréneket és a középső nyolcasokat. Szóval leültem a dobokhoz és az egész dalt egy bizonyos stílusban doboltam fel, aztán megint egy funkosabb stílusban, és így tovább. [...] A cintányér a "flames" szó után egy későbbi kiegészítés volt. Mivel ez egy ilyen magasabban helyezkető része a dalnak, úgy éreztem, hogy szükséges hozzátenni valamit ezen a ponton. A keverésnél tettük bele. Gyakran csak a keverési fázisban derül ki, hogy szükség van egy új zenei elemre. Amikor a felvételi folyamatban dolgozol, egy dal soha nem hangzik elég jól ahhoz, hogy ezt meg tudd akkor és ott mondani. Szóval elég sok ilyen díszítés kerül bele a keverési szakaszban, mint például a visszafelé eljátszott cintányérok."
Martin Gore a Rolling Stone 672/3. számában (1993. december):
"Szerintem az 'In Your Room' potenciálisan nagyobb sláger lehetne [mint az 'I Feel You'], de hat és fél perc hosszú. Meg lehetne vágni persze, de szerintem a szépségének egy része a hosszúságában rejlik. Nehéz lesz vele dolgozni."
Amikor a Rolling Stone 1993 júliusában turnéra követte DM-et, beszámolt róla: "Gahan úgy érzi, hogy a haverok művészete fokozatosan átáll az újonnan megtalált [Los Angeles-i] filozófiájára, eltekintve az olyan alkalmi baklövésektől, mint Butch Vig jól sikerült 'In Your Room' single remixének elutasítása.".
A Depeche Mode azonban végül nem utasította el Butch Vig mixét, amit egy Andy Fletchernek a Drum Media számára 1994 februárjában adott interjúban fejtett ki:
"Gahan azt javasolta, hogy Butch Vig (a Nirvana Nevermind és a Smashing Pumpkins Siamese Dream című lemezének producere) készítsen remixet a Songs harmadik (!) kislemezére, az In Your Room-ra. Vig a saját gitárosát hozta, hogy egy új - először recsegő, majd szonikus túlhajtásba robbanó - értelmezést adjon az érzelmes balladához. Megerősítve a dobokat és egy olyan alternatív rockos köntösbe öltözteve, amely meglepően jól kordában tartja a Gore-féle melodrámát, mint pl. a "Your favourite mirror, your favourite slave.... " rész... Ez egy érdekes mix, teljesen más, mint amit mi csináltunk volna, bár mi jobban szeretjük a saját eredeti verziónkat" - jegyzi meg Fletcher, annak ellenére, hogy a kezdeti pletykák szerint a mixet egy időben a páncélterembe akarták helyezni, hogy soha ne kerüljön kiadásra. Fletcher számára ez a gyökereikről szól: "Még mindig szeretjük magunkat európai hangzásúnak tartani, és távol állunk az amerikai grunge hangzástól, semmiképp sem ugrunk fel arra a szekérre".
Alan Wilder írta a Singles 86-98 című szerkesztőségi cikkében:
"Meggyőződve a dal kislemezként való potenciáljáról, [Alan] szigorúan kampányolt az albumváltozat mellett, több különböző editálást kipróbálva. Végül a Nirvana producere és a sajtó jelenlegi "grunge" üdvöskéje, Butch Vig remixe mellett voksoltak. Sajnos, ahogy az a külső remixerek esetében gyakran előfordul, Vig értelmezése nem kapcsolódott az eredeti számos aspektusához, és a szám sokat veszített Depeche Mode jellegéből, elhagyva az eredetileg benne lévő érzékiség és intenzitás nagy részét."
Dave Gahan mondta az Exciter EPK-jában 2001-ben:
"[...] Gyakran, sok ilyen fajta dal [hozza elő ezeket a szomorú érzelmeket és az elveszett időt], mint például az 'In Your Room'... valahogy így éreztem magam, tudod, azokban a sötétebb időkben... számomra... ha úgy tetszik. A saját kis szobámban voltam. Egy ideig nagyon védettnek éreztem magam a saját kis szobámban, legyőzhetetlen voltam, és akkor jöttem ki, amikor akartam, és akkor mentem vissza, amikor akartam... és a szoba egy biztonságos hely volt, de most az a szoba megrémít, és nem igazán akarok többé bemenni oda. Szóval, amikor a legutóbbi turnén [Singles 86-98 turné] ezt a dalt énekeltem, majdnem olyan volt, mintha a szobán kívülről tudnám énekelni, de most egy kicsit odamennék, megnézném, és belenéznék újra. Sokkal szórakoztatóbb volt, mint úgy énekelni, mintha minden este utoljára énekelném el. Például a 'Songs of Faith and Devotion'-nél, azon a turnén, nagyon belemerültem az életem azon időszakának egész fajta sötétségébe, és nagyon unalmassá vált."
Dave Gahan a Stirile Pro-nak nyilatkozott 2016-ban:
"[...] az 'In Your Room', azt hiszem, ez az egyik kedvencem, igazából, amit előadok".
