A ma 40 éves People Are People időszaka a fellépések aranykora volt. A DM számos műsorban népszerűsítette a Some Great Reward első kislemezét - talán ez is hozzájárult a dal népszerűségéhez, amelyet - helyezés szinten - azóta sem léptek meg, persze Németországban nem is csoda (Anglia 4. hely, Németország 1. hely).
Most néhány fellépés következik, miközben a olvasnivalóként a dal néhány érdekességét, kulisszatitkát másolom ide, különböző könyvekből (Steve Malins: Black Celebration, Jonathan Miller: Stripped), vagy éppen a dal DM Live Wiki oldaláról.
Elsőként nem titok, hogy a People Are People hamar túl kommersznek találtatott a zenekar életében: a legendás 101 fellépés óta (amelyről ma és főleg még bőven szót ejtek) nem játszották soha koncerten.
Nézzük, hogy változott meg a dalról a zenekar tagjainak véleménye!
Martin (1993): "...nem volt elég kidolgozott. Talán ez az a szám amelyet a legkevésbé szeretek, azok közül, amelyeket írtam." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
Amikor a francia Best magazin 1989. áprilisi számában a Depeche Mode-ot a 101 CD-n található dalokról kérdezték, Andy Fletcher azt mondta: "Ez az egyik legnagyobb slágerünk, de hosszasan vitatkoztunk róla, hogy játsszuk-e egyáltalán a turnén. Martin és én ellene voltunk. Martin most már ki nem állhatja ezt a dalt. Szerinte túl kommersz, nem elég kidolgozott. Azt hiszem, hogy legközelebb nem lesz rajta a setlisten."
Dave Gahan az Entertainment Weeklynek nyilatkozta 2017-ben:
"Ez volt az első olyan dalunk, ami tényleg betört a népszerű rádiókba. (...) Ez nem tartozik Martin kedvencei közé, és nem hiszem, hogy a 80-as évek közepe óta élőben is játszottuk volna. Elég direkt a dalszöveg, nagyon popos, csupa dúr akkord - amit Martin mostanában nem annyira szeret [nevet]. De a dal akkoriban tényleg egy új világba repített minket. A dal egy No. 1. sláger lett Európa számos országában, és ez lehetővé tette számunkra, hogy aztán elinduljunk, és megalkossuk azt a zenét, amit szerettünk volna."
Martin Gore a Rolling Stone Germany 2009. áprilisi számában ezt mondja:
"Istenem, ez olyan régen volt - 1984 vagy valami ilyesmi. Tényleg nem emlékszem, mi járt akkoriban a fejemben. Az egész folyamat rejtélyes számomra. De ettől függetlenül jó volt, hogy felvettük ezt a dalt, mert egy újabb, magasabb szintre emelt minket. Ez volt az első nagy slágerünk Amerikában és Németországban is. Vagyis az első number one-unk, azt hiszem. Manapság már nem igazán értékelem ezt a dalt, de nélküle talán nem lennénk most itt, mint zenekar".
Alan Wilder: „(A slágerlistás helyezés) nem is rossz egy olyan daltól, amely úgy indul, hogy »People are people so why should it be / You and I should get along so awfully« (Az emberek emberek, miért van az/ Hogy te és én olyan rosszul jövünk ki egymással?). Pályázhatna a minden idők legrosszabb dalszövege címért. Majdnem olyan magaslatokat értünk el, mint a Culture Club: »War is naughty / Really, really naughty/And people who start them should go to bed early...,« (A háború rossz/ Igazán rossz/ Akik elindítják, azoknak korán le kellene feküdniük...).”
