Véleményem szerint a ma 15 éve megjelent Playing The Angel nagylemez második felére alaposan elfogy a szufla - mennyivel jobb lett volna a korszak néhány B-oldalasát tenni pl. a Damaged People vagy a Lilian helyett, de tőlem a Nothing's Impossible is repülhetne - ám az utolsó dal ismét egy jobban sikerült alkotás. A THE DARKEST STAR-ban szerepel az album címét adó sor ("playing the angel"), és állítólag ez volt abban a korszakban Martin legkedvesebb dala. Sötét hangulat, zongora (a hangszernél Dave McCracken ül, akit a lemez borítóján tévesen úgy jeleznek, hogy az I Want It All-ban zongorázik), nyugtalanító effektek és panaszos (enyhén modoros) Dave-ének, hidegrázós Martin vokál, majd az Exciter-ről annyira hiányzó instrumentális levezetés - emlékezetes dallal búcsúzik tehát a Depeche Mode tizenegyedik nagylemeze! A The Darkest Star sem volt soha egyetlen Depeche Mode koncerten sem a setlistben.
Ma még két bejegyzésünk van - nem Playing The Angel témában - majd holnap még két videóval megemlékezünk a korszakról, aztán jön csomó Recoil :D
