Ma a Composition Of Sound életében egy meghatározó találkozást elevenítünk fel, 40 évvel ezelőttről, egy nyári napról...
Basildon ifjú reménységei tehát ekkortájt lázas kiadókeresésben voltak. Noha Stevo Pearce, a Some Bizzare Records-tól már érdeklődött irántuk, a fiúk mégis úgy gondolták, hogy körbeküldik néhány helyre a demókazettáikat. Az eredmény? Siralmas volt.
Andy: "Amikor először küldtük körben a kazettánkat, akkor senki nem válaszolt. Egyedül a Stiff Records küldött vissza egy szarkasztikus válaszüzenetet, ami kb. úgy kezdődött, hogy >>Szevasztok, bimbózó szupersztárok...<<" (az idézet Steve Malins: Black Celebration című könyvéből származik)
Dave: „Vince-szel mindenhova elmentünk, naponta körülbelül egy tucat céget látogattunk meg. A Rough Trade volt az utolsó reményünk. Azt gondoltuk: biztos tetszeni fog nekik, elvégre jó néhány rossz együttes is van náluk. De ők is elutasítottak. A lábuk ritmusra járt, és azt hittük, megveszik. Majd azt mondták: »Hé, ez elég jó. Csak nem Rough Trade.«”
Vince „Nagyon izgalmas volt. Mind beöltöztünk a futurista ruháinkba. A legkedvesebbek a Rough Trade-nél voltak, rákészültek, leültek és meghallgatták a szalagot. Akkoriban még meg lehetett ezt csinálni - egyszerűen besétálni a szalaggal, és kérni, hogy hallgassák meg. És meg is hallgatták az irodájukban, majd azt mondták: nem. Ma ez is nagy eredmény lenne, szerintem már az ajtón sem jutnak át a fiatal zenészek. Mindegy, a Rough Trade-nél azt mondták: »Nézzétek, minket különösebben nem érdekel, de van itt egy fazon [Daniel Miller], talán őt igen, most indított el egy új kiadót, a Mute Recordsot.« Daniel körülbelül öt másodpercig hallgatta, majd annyit mondott: nem.”
Daniel Miller így emlékszik a kezdeti gyors bemutatásra: „A Rough Trade-nél voltam [Blenheim Crescent 137, London W11], és a néhai Scott Piering - később a rádiós promóció ismert alakja, a független lemezkiadás fontos személyisége - azt mondta: »Daniel, gyere át, nézd meg ezeket a srácokat, talán érdekesek lehetnek neked.« Ott voltak ezek a szörnyű, pattanásos kis újromantikus ficsúrok - és akkoriban gyűlöltem az újromantikusokat. Éppen Fad Gadget borítójával volt valami nyomdai probléma, rájuk néztem, és arra gondoltam, semmi szükségem rá, hogy most meghallgassam őket, így mentem vissza végezni a dolgomat.”
Dave Gahan határozottan élesen reagált Miller visszautasítására: „Épp a Rough Trade-nél voltunk, akik a végén azt mondták: elég jó, csak nem Rough Trade, de van valaki, akit esetleg érdekel. Daniel [Miller] besétált, megkérdezték tőle: »Mit gondolsz, Dan?« Mire ő ránk nézett megfordult, becsapta az ajtót és kiment. Arra gondoltunk: mekkora egy köcsög!" (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
Hogy kicsoda is Daniel Miller, arról holnap ejtünk szót - de az biztos, hogy ekkor még nem hitte volna, hogy évtizedek múlva ezeknek a ficsúroknak az ekkor már létező dalát fogja játszani egy DJ szettje végén ;)
