Május 28.-án kezdtünk vele foglalkozni, és most egy nap híján fél év után búcsúzunk a World Violation Tour-ra visszaemlékező sorozatunktól. Ma 30 éve Birminghamben a turné utolsó koncertje zajlott le. És noha a World Violation Tour különösebb problémák nélkül zajlott le, mégis magában hordozta a következő világ körüli menetelés problémáit. Ismét Steve Malins: Black Celebration és Jonathan Miller: Stripped című könyveiből idézünk:
"A turné egy bazi nagy tivornyázós, lármás parivá nőtte ki magát. A Depeche Mode most már 15 üléses privát repülőn utazta körbe a turnét, miközben a felszerelést 11 pótkocsis kamion szállította és mintegy 100 fős személyzet végezte a műszaki feladatokat. Daryl Bamonte szerint ez az orbitális rock and roll cirkusz "nyitotta meg a kapukat" egy még nagyobb, a fizikailag és mentálisan még pusztítóbb Devotional turnéhoz 1993-1994-ben. Dave később úgy summázta, hogy 1990-ben minden egyes tag élete megváltozott. A különbség a Violation és a Devotional között a hosszúságuk volt: a Violatnak még azelőtt lett vége, hogy bárki igazán nagy bajba került volna. Plusz mindenki egy kicsit fiatalabb és fittebb volt. Jól szervezett turné volt egy nagyon kötött időszak végén és egy sokkal ziláltabb korszak elején. A hedonizmus már a 80-as évek elején elkezdődött, a Violation alatt csúcsosodott ki, és a Devotional alatt stagnált".
Gahan bevallotta, hogy a Violation turné volt az utolsó időszak, amikor még élvezte a drogozást. "Az ecstasy alap volt, ami minden show után elengedhetetlen kelléke volt a bulinak." A banda és a személyzet drogfogyasztása egyetlen hatalmas élménnyé változott, ami nem volt más, mint egy nagy világkörüli parti. "Mindenki jól érezte magát - mondja visszatekintve Chris Carr - az ecstasy nagy dolog volt számunkra. Martin gyakran bulizott a turné alatt és azon kívül is persze, és amikor ilyenkor meglátott, egyszerre kérdezte: - Rajta vagy? - én erre azt mondtam, hogy nem. - Hogy te milyen kibaszott unalmas vagy, vegyél má' be egyet! Keresd meg ezt meg ezt a csávót, nála lesz biztosan." Ez Martin legagresszívebb, és egyben legmegyzőzőbb oldala, de tisztán látható, hogy milyen állapotba tudja hozni az embert. Fletch is keményen rákapott, de közben mindig bűntudata volt. Martin olyan, hogy ha szórakozni megy, és ki akar próbálni valamit, akkor megteszi. Sokat próbált ember és a mája is bírja a gyűrődést. Nem függő, mnit Dave, aki, amikor szórakozni megy, tudatában van annak, mit tesz, és tudja, hogy meg fog bűnhődni."
Alan: "Amikor Martin magán kívül van, akkor szórja a szeretetet, szerez egy rakás idegent, akinek elmeséli az életét. De Dave-től eltérően, úgy viszi túlzásba a dolgokat, hogy nem hagy pusztítást maga után. Dave-nél ott lehet a probléma, amikor kiüti magát, hogy megalázkodik, miközben Martin csendben marad és szinte alig szól. Hogy őszinte legyek, az alkoholnak nagyobb hatása volt ránk, mint bármi másnak az évek során, de ment a dorogáz is rendesen, főleg a Violator időszakban: ecstasy, kokain, minden, a heroin kivételével. Aztán Dave elkezdett heroinozni. Azt hiszem, akkor jött elő a személyiségének az az oldala, amikor már ultra-szélsőségesen viselkedett.
Daniel Miller: "Tudtam, hogy ecstasy-t szedtek és kokóztak is a turnén, de arról nem hallottam, hogy Dave heroint tolt volna, még a későbbiek folyamán sem."
Alan: "A turné nem volt hevesebb a korábbiaknál. A sikerek miatt fel voltunk dobva, főleg az Egyesült Államokban. A jegyeket vitték, mint a cukrot, és mi ezt élveztük. Volt ott rengeteg ecstasy, de nem mondhatnám, hogy ez bárkit is hátrányosan érintett volna. Dave heroint is használ, de ez nem látszott a teljesítményén, ezen kívül pedig a szokásos mértékű italozás és kicsapongás folyt. Hosszú volt a turné, és lehet, hogy a repedések csak késleltetve mutatkoztak meg - talán akkor, amikor rájöttünk, hogy az elvárások megnőttek, és a jövőben a Violator lesz a mérce.”
Nézzük tehát ennek a rendkívül sikeres, de a vége felé vészjóslóvá váló turnénak az utolsó felvételét tehát: 1990 november 27, 30 évvel ezelőttről, Birminghamből!
