Mi lehet meglepőbb, mint 2 Martin-dal egymás után? Hát, természetesen 3 Martin által énekelt dal egymás után! A keményen induló Black Celebration már-már végképp az érzékiség mocsarába süllyed? Természetesen erről azért nincs szó, ugyanis az ötös szám a lemezen, az IT DOESN'T MATTER TWO ismét egy kísérteties alkotás. (Valószínűleg) Martin hangja van beeffektezve, és ez adja a dal keretét, ami mintha egyfajta állandó rémült sajnálkozást fejezne ki a dal résztvevői iránt. Pedig itt sem egyértelmű, hogy pozitív, vagy negatív az üzenet; noha a szégyen fekszik velünk, mégis mi ketten fogjuk legyőzni a gonosz külső világot - de aztán kiderül, hogy ez mégis mintsem számít.... A dalnak azért van ilyen furcsa címe, mert az előző lemezen is volt már egy It Doesn't Matter című dal (ebben az időszakban Martin nem volt a legötletesebb korszakában, ha a dalcímeket nézzük; lásd a "question" a "dress", és az "it doesn't matter duplázása). A dal csodálatos (bár ebben is van egy kis odavetettség-érzet; nincs refrénje, és 3 perc alatti), de mégis telis-tele van harmóniákkal és bravúros zenei váltásokkal (talán azért is jelent meg a dal az A Question Of Lust kislemezen instrumentális változatban is, mert annyira jónak találták a zenéjét). Ezzel a dallal zárul tehát a Martin-féle "mesterhármas" a lemezen, és egyben az vinyl A-oldala is. Most jöhetne valami keményebb, Dave által énekelt dal is, nem? :)