Az első teljes értékű A-oldalas Martin által énekelt dal, az utolsó Clive Richardson klip, az utolsó Alan-Martin közös alkotás kislemezen és az első kazettán is megjelenő kislemez: ma 35 éve jelent meg az A QUESTION OF LUST kiadvány! Ahogy azt megszokhattátok az 5-10-15-20-25-30-35-40 éves jubileumokon: kétnapos bejegyzéssorozat következik a témában (de ma azért egyéb kiadványokkal is foglalkozni fogunk :) )
Martin: "Ez a dal számomra olyan, mint egy klasszikus melódia az ötvenes vagy a hatvanas évekből. Nagyon jó élőben előadni és tényleg egy jól eltalált dallam. Még viccelődtem is a többiekkel azon, hogy olyan jól sikerült alkotás lett, hogy anno talán már a Beatles is tőlem lopta ezt az alap dallamot..." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
Az A Question Of Lust egy szinte tökéletes, tipikus nyolcvanas évekbeli ballada. "Phil Spectoros" kezdés, majd egy gyönyörűen megkomponált és meghangszerelt dal következik, egy szinte ég felé törő, kitűnő fokozásokkal bíró refrénnel. Az ünnepélyes, térszerű hangzás a végén teljesedik ki: a refrén alatt megjelenik a világ egyik leggyönyörűbb, legfelemelőbb, már-már himnikus szintű szintetizátorszólója. És amikor azt gondoljuk, hogy ez nem fokozható, akkor a szintetizátorszóló egyedül, önmagában is megszólal, majd pedig újra Martinnal... szinte fokozhatatlan az élmény. A dal elegánsan, lehalkulással zárul, rendkívül pozitív érzetet hagyva maga után.
A dalszövegben mintha egy párkapcsolatról szóló beszélgetés egyik oldalát hallanánk csak: az illető őszintén, mintegy "kiterítve a lapjait" beszél a hibáiról, a gyengeségeiről, a bizalomról és arról, hogy mi minden tarthat össze egy kapcsolatot.
A klip - az utolsó tehát, amit Clive Richardson rendezett a Depeche Mode-nak - zavarba ejtő képsorokkal indul: egy buliba csöppenünk, ahol Martin meztelenül látható, miközben a nemiszervét próbálják takargatni: Andy is beugrik a képbe és a kép előterében is igyekszik egy úriember (nem tudom, ki - valaki tudja?) takarni az eseményeket. (Ironikusan reflektál ez a csapatós buli a dalszövegre :D ). Ezután viszont egy szimpla koncertfelvétel-szerűség következik, keveredve néhány közeli felvétellel Martinról. A zenekar tagjai különböző hangszerelen (dob, csördődob, stb.) játszanak egy hegyvidékinek tűnő helyen. Tipikus nyolcvanas évekbeli klip számos áttűnéssel, és jellegzetes vágástechnikával: a vicces-fura kezdésével is az elfogadhatóbbak közé tartozik az 1981-1986 közti időszakban).
A kislemez kifejezetten rosszul teljesített a brit kislemezlistákon, mindössze a 28. helyig jutott, ami "messze a legrosszabb" kislemezhelyezése volt a DM-nek a Dreaming Of Me óta. A lemezvásárlókat talán az énekes személyének "megváltozása" zavarhatta meg.
Mindenesetre, boldog 35. születésnapot, A QUESTION OF LUST, most pedig fejest ugrunk a kiadvány rejtelmeibe :)
