A COMATOSE című dal volt az utolsó, amelynek megtudtuk a címét még az album megjelenése előtt (a Lovetheme-mel egyetemben, ami akkor még The Love Theme néven futott), és emlékszem, hogy izgatottan kerestem ki a szó jelentését a szótárban. Nagyon bíztam benne, hogy a valami izgalmas dolgot jelent a szó, és a sok "álmodj tovább", "ragyogás", "legédesebb tökéletesség", "amikor a test beszéd", "szerelmi téma" "szabad szerelem", "úgy érzem, szeretnek", "lélegezz szerelmet", "én te vagyok", "jó éjt szerelmesek" számcím után. Bíztam egy jó pörgős alkotásban, és hát, amikor megláttam a szótárban, hogy azt jelenti a szó, hogy "kábult", elég csalódott voltam. Ez egy Martin ballada, amelynek a hangszerelése 2001-ben elég retrónak tűnt - ekkor még nem tudtuk, hogy valójában ez lesz a kétezres évek Martin dalainak (és a Counterfeit 2-nek is) az egyik hangzása... Martin azt nyilatkozta a dalról, hogy "A dallamvonal, a fő téma olyannyira kiszámíthatatlan, hogy az ember azt hinné, egyszer csak elvész valahol a semmiben... De mégis tovább megy... és mindennek semmi köze az énekdallamhoz. Olyan mintha minden A-molban lenne, pedig semmi sincs ott... Olyan mintha a háttérben elcsúsznának a hangok." (HDMFC fordítás), ami jól lefesti ezt a kábult, ködös, ide-oda tévelygő hangulatú dalt. Ahogy azt tegnap a Blikkben olvastuk, állítólag a kábítószer a téma... Az Exciter szokásos "elszórt cinhangjaival" kezdődik a dal, majd jön a különös, egyszerre ködös, egyszerre retro-szerű, hármas szintihang-együttes, ami végigkíséri a dalt. A refrénnel kezdünk, aztán jön a versszak, majd - amolyan The Dead Of Night-osan - egy vígoperai részlet van beékelve a dalba, különösebb összefüggés nélkül. Szokás szerint a második refrénre megérkezik az "alávokál" is: Martin itt természetesen saját hangja alá vokálozik. Az újabb versszak és az ide-oda ugráló hangszerelés után újabb vígoperai bridge jön, ezúttal ráadásul kicsit hosszabbra hagyva a lecsengését - sokszor akar szétesni a dal, de itt különösen - majd újra jön a refrén (újra alávokállal), majd a "comatose, almost" szavak ismételgetésével vész el a dal a semmiben. Egy különös, rendhagyó album egyik különösen rendhagyó felvétele, furcsa hangszereléssel. Mark Bell azt mondta erről a dalról, hogy "A 'Comatose'-ban a demo vokál tökéletes volt. Megváltoztattam a harmóniákat és a ritmust, hogy Martin úgy hangozzon, mintha egy szobában énekelne, a zenét pedig egy másik szobában valami őrült, dilis professzor játszaná." Dave azt mondta a turné előtt, hogy "Martin néha fogja játszani a Comatose-t is" (nem tudni, hogy ezt honnan vette), de a dal sosem csendült fel Depeche Mode koncerteken.
