A Depeche Mode visszatérő kislemezének, a Barrel Of A Gun-nak a B-oldalas dala a PAINKILLER, ami a Depeche Mode leghosszabb száma a maga csaknem 7 és fél percével. Nemcsak a leghosszabb, hanem az (egyik?) legjobb instrumentális is! Támadó, agresszív, gépies hangokkal kezdődik, amelyhez egy túl gyorsan kattogó óra ad nyugtalanító hátteret, majd néhány újabb effekt bekúszása után megérkezik a dal védjegyszerű, előtérbe tolt basszushangja, ami után máris jöhet a fejet leszakító, némi meglepetésre rockos hangzású dob. Az egyszerre elektronikus, egyszerre élő hatású alkotás nehézkes hömpölygésén egy szintidallam segít, ami a hamisság határán, kicsit "lehangolva" játszik egy ereszkedő dallamot. Néha kiáll ez az említett dallam, olyankor csak a basszus és a dob sodor minket, különböző effektekkel, (néha gyomorkorgás-szerű hangokkal) díszítve. Négy perc után ismét kiáll az élő hatású dob, és puhán kotyogó elektronikus dobokkal készülünk fel a hosszú instrumentális lezárásra, a kiteljesedésre, ami el is jön: visszaérkezik az élő dob, és a háttérben finom, újszerű dallamok, kissé keleties hatású hangok érkeznek, egy szabályos ritmust verő üstdob kíséretében. És aztán egyre erősödni kezd az eddig háttérbe húzódó hangzás; először csak bejön egy mélyebb hangot játszó dallam, majd aztán következik egy egyértelműen keleties, "sivatagi" hangulatú, két hangból álló dallam; aztán a dal végén kiáll az eddigi élő hatású dob és basszus, mint akit legyőztek; és a keleties hangzású dallam ünnepélyesen hömpölyögve lezárja az alkotást. Egészen kiváló alkotás tehát a Painkiller, szinte elröppen a 7 és fél perc! Az utolsó, "üstdobos-keleties" rész külön is felkerült az Ultrára, instrumentális lezárásként, Junior Painkiller címmel.
