A ma 5 éve megjelent Spirit hetedik dala az ETERNAL, ami egy rövid, Martin által énekelt alkotás. Sötétsége, és torzó jellege miatt a Black Celebration ugorhat be róla (pl. a Sometimes, a másik fájdalmasan torzó DM dal, vagy a Black Day), habár az Eternal sötétsége és gyászossága szinte egyedülálló a Depeche Mode vidámnak nem nevezhető diszkográfiájában. Kissé az Enjoy The Silence Harmonium mixét idéző dallamokkal kezdődik, amire Martin szinte véletlenszerűen énekel rá, majd a "radiation falls" résznél megérkezik a fejünket leszedő dob, ami aztán el is tűnik, miután földbe döngölt minket. Innentől már ismét csak ezt a dobot várjuk, ami meg is érkezik a dal csúcspontján, az utolsó sorban, az "eternal love" kiéneklésekor. Ebben a dalban több ígéret volt, de számomra így is az album egyik üde színfoltja.
