Két nyugodt dal után pont jókor jön az IT'S NO GOOD, az Ultra negyedik dala. Ez a kislemez 2 héttel előbb jelent meg, mint az album, és 2 hete alaposan körbe is jártuk a kiadványt. Homályból előretörő kezdés, megintcsak rockos hatású dobok, végre tempósság, és a világ egyik leghódítóbb szintiszólója, aztán Dave dögös éneke: a Depeche Mode egyik legdiadalmasabb visszatérése volt ez a pillanat! A refrénnél Dave hirtelen mélyebben énekel a hatás kedvéért, és plusz effektek is hallhatók. Persze nehéz azokkal vitatkozni, akik szerint nincs csaknem 6 percnyi ötlet a dalban, de ez az Ultra "ráérős építkezésének" tudható be: van idő szépen kifuttatni a sorok közti csendet, van idő a zseniális szintiszólót többször is megismételni, sőt, az Ultra nyugodt letisztultságába még az is belefér, hogy a második refrén után, amikor hallhatóan szintet lépne a dal, és van egy kis belepörgetés a ritmusba - ne történjen semmi, hanem szépen nyugodtan továbbgördüljön a dal. És ismét hosszú instrumentális levezetés, és elhalkulás - Alan Wilder valószínűleg ötletesebben megoldotta volna dal végét. A dalnak természetesen van rendes videója is, de az a radió edithez készült: ez pedig a 2001-es koncertváltozat mögött felhasznált háttérvetítés.
