Egy igazi klasszikus kiadásának kerek évfordulóját ünnepeljük ma: 35 éve jelent meg Recoil HYDROLOGY című nagylemeze! A három számos, instrumentális alkotás Wilder szerint "valamilyen módon a Depeche Mode ellenszere: egy módszer, hogy enyhítsünk azon a frusztráción, hogy mindig pop formulákon belül kell dolgozni". Az 1988-ban, a Music For The Masses Tour kellős közepén megjelenő album artworkje Martyn Atkins nevéhez fűződik.
Mindössze két kritikárul tudunk a Hydrology-ról, ám azok meglepően kedvezőek voltak. A Music Week így írt a lemezről: "Ez a Recoil produkció második lemeze, és a korong a zeneszerző jelentős fejlődéséről tanúskodik. A billentyűs hangszerek és a hangminták ezen a lemezen is fontos szerepet kapnak. de Alan sokkal bátrabban kísérletezik, mint a másik "pop-énje". Az ismert okokon kívül a Recoil azért létezik, hogy melegséget és gyengéd érzéseket keltsen és sugározzon. Ezen az albumon az éteri zongorhangoktól kezdve a törzsi dobolásig és a tömör feszes dobritmusig minden azért van jelen, hogy elménket utazásra hívja. Kivételes és rendkívüli módon élvezhető.”
Az Underground Magazine is megemlékezett a lemezről, így: „Recoilt a titokzatos személyisége és érzéki stílusa teszi egyszerre fenségessé és klasszikusan vonzóvá, miközben személyiségének természetes ekleticizmusába burkolózik."
Alan később a weboldalán így nyilatkozott az első két lemezéről: "Nem meglepő, hogy ezek a legkevésbé kedvelt Recoil kiadványok. Valójában jobban aggódnék, ha nem így lenne. Nem arról van szó, hogy egy lemez népszerűsége összefüggésben van a minőségével - nem hiszem, hogy ez igaz lenne, de ha valamilyen módon kreatív vagy, akkor természetes, hogy azt hiszed, hogy mindig a legutóbbi munkád a legjobb. Ha úgy érzed, hogy nem fejlődtél valamilyen módon, akkor itt az ideje befejezni. Bármennyire is naivnak hangzik most számomra, az '1+2' és a 'Hydrology' még mindig mond valamit a Recoil mögötti elképzelésről és a zene felépítéséről. Ebből a szempontból még mindig érdekesek."
Nézzük meg a dalokat, amelyek ráadásul hosszú év után nemcsak hozzáférhetőek a Youtube-on is, hanem a Grain-hez és a Stone-hoz izgalmas klipet is forgattak.
A Grain egy vésztjósló, zongoraalapú dal, nagyon is hajaz az ugyanebben az évben megjelenő Stjarna című Depeche Mode instrumentálisra. Ugyanúgy, mint a Stjarna esetében is, egy idő után szintetizátoreffektek kúsznak be, sőt, még egy gitárszerű Emulator-hangot is hallhatunk a háttérben, de a hangzás nem igazán nyílik ki, végig marad az enyhén fenyegető hangulat. A dal felénél van egy kiállás, ahol még (mű)fúvósok is megszólalnak, majd némileg improvizatívabban, csilingelésekkel cseng le a dal. A fanvideó pedig egészen kiváló :)
