35 éve jelent meg Martin első szólólemeze, a COUNTERFEIT E.P.! A hatszámos album feldolgozásokat tartalmaz, innen az elnevezés (Counterfeit=Hamisítvány, Utánzat). A lemez felvételei a Music For The Masses album turnéja után rögzítették, Rico Conning társ-producer társaságában. Noha a kiadvány címében az „e.p.“ betűk szerepelnek, a Mute Records album katalógusszámot adott a lemeznek (STUMM67).
A lemez első dala egy Joe Crow dal feldolgozása, a COMPULSION! A csaknem 5 és fél perces alkotás nagyon kellemes hallgatnivaló, édes-bús dallamvezetésével, erőteljes dobjaival, zongorajátékával, és Martin angyali hangjával. Ugyanakkor az egész lemezre igaz, hogy szólólemeznek kiváló, de a Depeche Mode ekkortájt kiadott lemezeire ez a hangzás elég halvány lenne - hiányzik Alan Wilder zsenialitása! Ezzel együtt ez egy nagyon bájos, táncolható dal, amelynek számomra az a csúcspontja, amikor Martin saját magára vokálozik. Meglepően hosszú dal, csaknem 5 és fél percig tart, talán a végében már nincs ennyi „kraft“.
A Compulsion eredetiben így hangzott, 1982-ben, Joe Crow előadásában:
A Counterfeit E.P. második dala az IN A MANNER OF SPEAKING, ami a legendás new-wave együttes, a Tuxedomoon szerzeménye. A Martin-féle verzió megjelent promóciós kislemezen Franciaországban és Németországban is. Martin verziója sötét, bánatos alkotás, engem hangulatában és kissé hangszerelésében is a Camouflage első lemezének a második felére emlékeztet. Amikor Martin prózában kezdi mondani a dalszövege, az nekem behoz a dalba egy meglepően country-szerű fordulatot.
Így hangzott a Tuxedomoon-féle In A Manner Of Speaking, 1985-ből:
Az In A Manner Of Speaking után egy újabb borongós, lassú dal jön a ma 35 éve megjelent Martin szólólemezen, a Counterfeit EP-n. A SMILE IN THE CROWD érdekes és igen erőteljes dobokkal indít, majd finoman csilingelő hangokkal és éteri szintihangokkal próbálja egyensúlyozni a sötét hangulatot. Az édes-bús, „Camouflage-os“ szintihangszín ebben a dalban is megjelenik. A dal vég felé a refrénben a dal címének suttogva kimondása (a fő vokál mellett) kifejezetten emlékezetes.
Itt pedig az eredeti Smile In The Crowd, a The Durutti Column előadásában, 1983-ból:
A Counterfeit E.P. legtempósabb dala a GONE következik, szívünkhöz közel álló fanvideóval! Rengeteg bakancs, felnyírt haj és hangszóró a klipben. A zene pedig agresszív, furcsán szaggatott, és valahogy az újabb kori DM-et juttatja az eszembe.
Fura módon pont ehhez a posztpunk-dalhoz nem nyúlt annyira Martin: itt az eredeti Gone, a The Comsat Angels előadásában, 1981-ből!
Talán a leghíresebb dal a Counterfeit E.P.-ről a NEVER TURN YOUR BACK ON MOTHER EARTH. Eleve a legendás Sparks a leghíresebb "eredeti előadó" a feldolgozáslemezen, de ráadásul a dal még Depeche Mode-hanghordozón is megjelent, mégpedig a BONG magazin 1987-es karácsonyi számában (más verzióban, mint ami később rákerült Martin szólólemezére!). Ez a verzió csodálatos, felemelő, már-már gospeles hatású: a lassú indulás később tempós kiteljesedésbe megy át.
Itt pedig az eredeti, glamrockos verzió: színpadon a Sparks, az évszám 1974!
A ma 30 éves Counterfeit E.P. utolsó dala egy tradicionális dal feldolgozása: ez a MOTHERLESS CHILD! Egy hangulatos fanvideóval idézzük meg Martin sejtelmes átdolgozását.
A Motherless Child egy tradicionális dal (akárcsak a Counterfeit 2 nyitódala, az In My Time Of Dying), így csak feldolgozásai vannak, az eredetije a múlt homályába vész. A dal egy gospeles feldolgozásával búcsúzunk, az előadő a Sweet Honey In The Rock formáció. "Ha ilyen az angyalok hangja, akkor többé már nem félek" - szól az egyik komment a videó alatt. Egyetértek!
A Counterfeit társproducere Rico Conning, aki olyan nehezebben befogadható mixek készítője, mint a Black Celebration (black tulip mix), az A Question Of Time (new town remix), vagy éppen a Strangelove (Blind mix). 2015-ben egy vele készült interjúból derült ki, hogy a Beatles-től a Hey Bulldog, valamint a végül „valahogy az internetre kikerülő“ Billy Joe Royal-feldolgozás, a Down In The Boondocks is majdnem felkerült a lemezre. A Beatles-verzió nem készült el, a Down In The Boondocks esetében pedig a következő történt (idézek az interjúból: „Azt hittük, hogy nagyszerű, amíg Fletch be nem nézett a stúdióba, és azt mondta a dalra, hogy „úgy hangzik, mint Dave Edmunds”, amivel meg is ölte a dalt, így hagytuk a fenébe“. Nézzük, hogy dolgozta fel a Down In The Boondocks-ot Martin!
Ez pedig a Billy Joe Royal-féle eredeti Down In The Boondocks:
Gondolhatnánk, hogy nem szerepelt koncerten dal a ma 35 éves Counterfeit-ről, de nem is tévedhetnénk nagyobbat. Sőt, a Never Turn Your Back On Mother Earth-et a Depeche Mode koncertjein is néhányszor előadta Martin, az 1988-as Music For The Masses Tour utolsó, japán, és észak-amerikai szakaszán. A Depeche Mode koncertjein zongorával és kísérteties szintivel kísérték Martint, aki ekkor első ízben adott elő feldolgozást Depeche Mode koncerten. Alan „never turn your back!“ vokálja is tetszetős! Következzék most a dal a 1988 május 18-ai minneapolisi koncertről, ahol Martin be is jelenti a dal előadása után, hogy „ez egy Sparks dal!“
A Never Turn Your Back On Mother Earth 21 éve, Martin szólóturnéján is minden este felcsendült, szintén zongorás verzióban, tulajdonképpen szinte pont ugyanúgy, mint 15 évvel korábban, a Music For The Masses Touron - csak most a „never turn your back“ vokált nem Alan, hanem Peter Gordeno énekelte.
