A ma 40 éve megjelenő Get The Balance Right kislemez B-oldalasa a THE GREAT OUTDOORS! című dal lett (érdekesség, hogy eleinte mindkét dal címe felkiáltójellel volt írva, aztán később az A-oldalas mellől elkopott a jel, a The Great Outdoors! mellett viszont megmaradt). Ez egy instrumentális alkotás, Alan Wilder és Martin Gore első közös szerzeménye (azaz Alan a zeneszerzésben is részt vett, nem csak eljátszotta Martin szerzeményeit). A dal tompított műfúvósokkal kezdődik, de másodpercre pontosan fél perc után ezek elhalkulnak és bejön egy sejtelmes, nagyon is Kraftwerk: Autobahn című lemezének B-oldalára emlékeztető settenkedő basszusmenet, amit egy magasan csilingelő, szintén enyhén nyugtalanító szintidallam ellensúlyoz. Majd hamarosan jön egy akusztikus gitárriff (!), amire egy éles, ipari hangzást elővetítő (sőt, szerintem a Construction Time Again lemezen később fel is használt) effekt válaszol. Egy kissé tolakodóan hangos szintidallam indul el új zenei elemként, majd ezt a részt is a gitárriff és az ipari effekt zárja le. Ezután viszont a dallam egy jóval kellemesebb dallamot játszik, a basszus is játékosabb lesz, és megszűnik a magas hang, cserébe viszont a háttérbe valami furcsa ipari gép hangja szűrődik be. Ez egy nagyon kellemes, tavaszias része a dalnak, noha az Autobahn B-oldalán nem is tudjuk, hogy melyik dalhoz hasonlítsuk. A basszus később kiáll, marad a tavaszias dallam (néha két szólamon megszólalva), majd visszatérünk a kísértetiesebb hangulathoz, ismét disszonáns a szintidallam, a basszus is megváltozik, viszont bejön még egy plusz, vonós-szerű dallamrész, ami kicsit ismét enyhíti a feszültséget. Visszatér a gitárriff-indusztriális effekt páros is. Nagyjából itt lesz gyanús, hogy a dal nem igazán tart sehová, inkább egyfajta ujjgyakorlat, tisztelgés a korai Kraftwerk előtt. A háttérben egy ereszkedő dallamrész is sejteti, hogy vége felé közeledik a dal. Marad a basszus és az indusztriális effekt, de amikor azt gondolnánk, hogy így halkul el a dal, akkor váratlanul visszatér a dalt bevezető műfúvós-kavalkád - és így halkul el a valamivel több, mint 5 perces alkotás.
Alan maga is nyilatkozta, hogy "A The Great Outdoors volt az egyetlen olyan dal, amelyet Martinnal közösen a stúdióban raktunk össze. Nagyon gyorsan elkészült." Érdekes, hogy Alan kifejezetten sok effektet mentett át ebből a dalból a 3 évvel későbbi első szólólemezére, az 1+2-re.
Szerintem mindenképpen egy üde színfolt a korai Depeche Mode dalok között, mégha különösebb koncepció nem is érződik mögötte a Kraftwerk-tiszteletadáson kívül. Ez lett végül a Depeche Mode első olyan hanghordozón megjelenő kiadványa, amit soha nem játszottak élőben (noha van egy legenda, hogy az A Broken Frame Tour 1983-as szakaszán néhány állomáson ez volt az intro az Oberkorn helyett, de erre semmilyen bizonyíték nincs, és nem is valószínű, hogy az introt cserélgették volna a turnén, erre amúgy sem volt még sohasem példa).
Erről a dalról van szó:
