David McElroy a Walking In My Shoes-ról is kiválót írt az Almost Predictable Almost blogon. A jópofáskodó, The Meaning Of Love-ot idéző kezdést kivételesen kihagyom (később eleget élcelődik a Hole To Feed-en úgyis), de amúgy itt a cikkjének a fordítása:
"A Walking In My Shoes, azaz BONG22, a Songs Of Faith And Devotion második kislemeze volt, és 1993. április 26-án jelent meg. Sokak számára már az album egyik csúcspontja volt, és ez a dal sok Depeche Mode-rajongónak régóta a kedvence. Az angol zenei sajtó azonban a szokásos formáját hozta.
NME: „Kis könyvecskének álcázott kislemez egy csomó ostoba, videókból kivett képpel. Leginkább az ellenállhatatlanul hangulatos Songs Of Faith And Devotion album részeként élvezhető, nem pedig ebben a formában, mivel kislemeznek nem elég kimagasló. Mindenesetre hátborzongató és erőteljes.”
Melody Maker: „Ugyan már, srácok! Mindnyájan láttuk az Enjoy The Silence videóját egy pár éve, amin a láthatóan megtébolyodott Dave Gahan Knut királyt játszotta. Mostanra nyilvánvalóan teljesen becsavarodott, és be kellett zárni. De tényleg azt hittétek, hogy nem fogjuk észrevenni, ha a Zodiac Mindwarp-pal helyettesítitek? Hogy ne ítéljük meg túl keményen, Dave/Zod azt hozza fel mentségül, milyen elképzelhetetlenül nehéz a fiatalok és ízlésficamban szenvedők nemzetközi popsztárjának és szexszimbólumának élete. A hajléktalanok szíve most biztosan megszakad.”
Nekem azt tanították, hogy ha nem tudok szépet mondani, akkor egyáltalán ne mondjak semmit, úgyhogy nem fogom kommentálni ezt az őrültséget.
Mint legutóbb láttuk, az egész Songs Of Faith And Devotion korszakban csak egy stúdióbeli promóciós megjelenés volt, így nincs Top Of The Pops megjelenés, amit itt boncolgathatnánk. Bónuszként élvezzük tehát a dal 2009-es előadását a Later....With Jools Holland című műsorban, amely egyedülálló, mivel Martin és Andy túl elfoglalt volt ahhoz, hogy a tévében lépjen fel, így Dame Barbara Cartland és Elton John helyettesítette őket egyetlen estére...
A kislemez volt az egyetlen a négy Songs Of Faith And Devotion kislemez közül, amely nem jutott be a brit Top 10-be, annak ellenére, hogy vitathatatlanul a legjobb volt a négyből. A 22. helyen lépett a slágerlistákra, a 14. helyig emelkedett, majd visszaesett, először a 41. helyre, majd még az Úr is elpirult, amikor egyenesen a 61. helyre zuhant, hogy aztán ezt követően a slágerlisták utáni sötétségbe zuhanjon. Gyenge szereplés egy hatalmas daltól.
És hogy milyen hatalmas dal ez, azt az is bizonyítja, hogy a Walking In My Shoes 1993 óta a Depeche Mode koncertjeinek egyik alapdarabja, és azóta 786 alkalommal játszotta a zenekar minden turnéján. A pedánsok kedvéért, akik a ceruzájukat hegyezik, az Ultra partik kivételével. Tudom, hogy azok valójában nem voltak turnék, de valamelyikőtök mindig rámutat valami hasonlóra, így minden lehetőséget le kell fednem. Ez nem könnyű, tudjátok meg. Rohadt Depeche Mode rajongók. (David még így is téved, mivel egyetlen koncerten, a 2013 május 29.-ei londoni fellépésen nem játszották a Walking In My Shoest - a ford.). Tudom, hogy unalmas, de a Devotional-verzió még mindig a kedvencem. Ez egy kimagasló változata a dalnak egy mentális videóval, amelyet a mentális színpadkép mentális képernyőin játszanak le. Dicsőséges. Azóta minden turnéval egyre hangosabbak a dobok, de még mindig nem vonnak le abból az erőből, amit ez a dal sugároz az élő fellépéseik alkalmával, Ez egy nagyon-nagyon különleges dal.
Ennek a dalnak természetesen volt egy B-oldalasa is, és mára ez is klasszikussá vált. A My Joy egy csodálatos dal, amelyről sok éven át meg voltam győződve, hogy a refrénben az hangzik el, hogy "I'm not about to know... you move me". Ha elgondolkodtam volna rajta, persze, rájöttem volna, hogy valójában az hangzik el, hogy "I'm not a mountain, no, you move me", aminek több értelme van, legalábbis bizonyos értelemben. Ez egy olyan dal, amelyről sokan (például Kevin May, a hamarosan megjelenő, több részletet is tartalmazó Halo című könyv társszerzője úgy érzi, hogy helyet érdemelt volna a Songs Of Faith And Devotion albumon is. Kevin azonban elfogult, mivel szinte riasztó módon szereti ezt a dalt. Az ember persze elgondolkodik azon, hogy hogyan hangzott volna az album ezzel a dallal, mondjuk a Get Right With Me helyett. Nekem azonban mindkét dal tetszik, úgyhogy nem bolygatom ezt a kérdést. A My Joy-t soha nem játszották élőben, és legyünk őszinték, soha nem is fogják. Sajnálom, Kevin.
A klip:
Azután, hogy az I Feel You-ban az 1980-as évek szitkom-sztárjai a szakállas Dave mellett tűntek fel, mi várhat ránk a következőkben? A Bread szereplői billentyűs hangszereken játszanak Fletch-csel? Szerencsére nem. Ehelyett, - teljesen logikusan, - a zenekar a korcsolyázó csirkefejű szörnyek felé fordult. Ez volt a legkézenfekvőbb lépés.
Dave-vel nyitunk, aki egy nagyon kellemetlennek tűnő szoba sarkában kuporog, és szégyenkezve néz. Nem csoda. Épp az imént játszotta le a zenekarnak a Hole To Feed demóját, mire ők követelték, hogy menjen, álljon a szoba sarkába, és tényleg gondolkodjon el azon, hogy mit tett. Nem voltak dühösek, csak úgy érezték, hogy cserben hagyta őket. Gyorsan csatlakozik hozzá két ember, akiknek a nagy Walking In My Shoes csirkeállat feje van a fejükön, és mindketten köntösben vannak, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló. Dave valamifajta papként szerepel, majd pedig elviharzik, elmosódik és vörösre vált át, és énekelni kezd a két csirkefejű fenevad és a Nagy Kastély előtt. Mostanra már jó hangulatban volt, és ha eléggé megnézzük, akkor valójában nem azt mimikálja, hogy "I would tell you about the things they put me through", hanem inkább azt, hogy "We are here, we can love, we share something".
A pap újra megjelenik, és látható, amint felolvassa a 34 további könyv egyikét, amelyek később a Sounds Of The Universe deluxe boxsetben szerepelnek. Ezután csatlakozik hozzá egy női kolléga, és félénken, és meglehetősen kedvesen fogják egymás kezét, miközben Dave folytatja egyszemélyes énekes tiltakozását. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy nem fogok elkezdeni beszélni a videóban szereplő extrákról, mivel ez egyszerűen nem lenne fair. Elég sok Depeche koncerten voltam már ahhoz, hogy bőven lássam magukat bennük. Emberek üvegházakban, meg ilyenek.
Ahogy az első refrén megérkezik, látjuk az egész stábot Dave Nagy Kastélyának lépcsőjén, ahogy a dal lejátszása közben azt éneklik, hogy "Words can leave you broken inside". A flörtölő papok tovább flörtölnek, és mindenki folyamatosan sunyi módon néz körül. Mindannyian hallják, amit Dave énekel - csak nem hiszik el. Egy kérdés azonban előtolakodik - hol van a másik három?
Nos, egy perc és harminc másodperc múlva megtudjuk. Emlékeztek még az élénk basildoni Boyzone-ra, akiket az Everything Counts klipjében láttunk, amint énekelnek és ringatóznak, miközben vidáman énekelnek? Nos, tíz évvel később idősebbek, szerencsétlenebbek, ráadásul határozottan másnaposak. Ebben az állapotban látjuk őket, bebörtönözve a Dave "Hole to Feed" Sarkában. Dave felbukkan, majd Alant látjuk egyedül, aki úgy néz ki, mint egy kicsit szerencsétlen bábu, akinek elvágták a zsinórjait.
A Basildon Boyzone ezután ismét felbukkan, ezúttal meztelen nőkkel a térdükön ülve, miközben az erkölcs joggal emeli fel rájuk a szemöldökét. Dave elhatározza, hogy ez az egész róla fog szólni, ezért a Nagy Kastély elejét a Hole To Feed - The Musical díszletévé változtatja, és látjuk, hogy az egész stáb újra feláll, miközben ő énekli a Hole To Feed ("Shame has a hold, that's kept us frozen"). A musical hangulatát Gore osztálybohóc megzavarja, aki az arcát a kamerának nyomja. Viselkedj Gore, csak bátorítod a többieket....oh ÁLLJ LE Fletcher és Wilder. Menjetek vissza a Hole To Feed Sarokba.
Két perc 48 másodpercnél Dave bemutatja a Hole To Feed - The Musical fináléját, amikor a korcsolyázós jelenet kezdődik. Ahogy felemeli a karját, a két flörtölő pap felveszi a csirkeállat fejét, és korcsolyázni kezd. Gore és Fletcher jogosan kerül vissza a Hole To Feed sarokba, és a papok végre összeházasodnak a szereplők és a két csirkefejű fenevad előtt. Ez az esküvő, amiről mindenki álmodik. A videó úgy ér véget, hogy a boldog pár korcsolyázik Dave Nagy Kastélya előtt.
Tudjátok mit? Évek óta először megnézni ezt a videót tényleg megható volt. Micsoda videó és micsoda dal. Ahogy írom, úgy érzem magam, mint amikor először hallottam ezt a számot. Ez egy hihetetlenül megható dal, és most úgy érzem, hogy van valami a szememben. Micsoda különleges zenekar."
