Ma 30 éve indult a franciaországi Lille-ben a Depeche Mode grandiózus menetelése, a DEVOTIONAL TOUR! A banda májustól egészen decemberig úton volt és ezalatt 99 koncertet adott, azaz igen sűrű volt a program. Mivel ennek a turnénak kerek évfordulója van, így természetesen kicsit részletesebben fogok vele foglalkozni.
A Devotional Tour máig sok rajongó legkedveltebb koncertkörútjának számít, noha jelentős változásokat hozott a Depeche Mode színpadi megjelenésében. Dave "Jézus-kinézete" csak a kezdet volt. A kétszintes színpadon nemcsak a zenekar tagjai, hanem első ízben háttérvokalisták is szerepet kaptak (Hildia Campbell és Samantha Smith), valamint egy dobfelszerelés is helyett kapott, amelyben Alan Wilder a dobtudását csillogtathatta meg (Alan 5 dalt dobolt a koncerteken: I Feel You, Never Let Me Down Again, Rush, In Your Room, Personal Jesus).
A Devotional koncertek setlistje jórészt a Violator és a Songs Of Faith And Devotion korszakra támaszkodott. Olyan korábban minden koncerten elhangzott nagyágyúk maradtak ki az 1993-as koncertsorozatból, mint az A Question Of Time, a Strangelove, a Shake The Disease, vagy a Master And Servant. A Just Can't Get Enough-Photographic vonal ekkortájt tiltólistás volt a zenekarnál... noha Alan állítása szerint a Leave In Silence-et elpróbálták, de koncerten soha nem hangzott el.
A koncertek grandiózus, függöny mögött eljátszott nyitódala 1993-ban minden alkalommal a Higher Love volt. A dal utolsó versszakánál Dave kibújt a függönyök közül, majd az utolsó hangoknál a függöny is lehullt. Azonnal két Violator-klasszikus következett (Policy Of Truth, World In My Eyes), majd jött a Walking In My Shoes, amelyben először volt látható Anton Corbijn ikonikus "sétáló madár, horgas csőrökkel" kivetítése. A koncertklasszis Behind The Wheel, és a Violatorról átmentett Halo után a Stripped következett (szintén kivetítéssel), majd jött a lassú blokk. Dave először kedvenc dalát, a Condemnation-t énekelte, majd jött a Martin blokk. Az énekes ezúttal nem egy szál akusztikus verzióban adta elő a dalokat, mint a World Violation Touron, hanem visszatértek a teljes hangszereléshez. Meglepően gyakran váltogatta Martin a turné elején még DM kiadványon kiadatlan Death's Door-t a Judas, a One Caress és az A Question Of Lust dalokkal. Ezután következett vagy a Mercy In You, vagy a Get Right With Me (a korai koncerteken inkább ez utóbbi), majd a már említett Alan-féle dobos blokk (I Feel You, Never Let Me Down Again, Rush, In Your Room). Az első ráadás két Violator-gigaslágert tartalmazott (a dobbal kísért Personal Jesus-t és az Enjoy The Silence-et). A második ráadás bombameglepetéssel kezdődött, mert a turné 90%-ban a Black Celebration album ekkortájt elfeledettnek hitt gyöngyszeme, a Fly On The Windscreen csendült fel (egy koncerten a Something To Do, a turné legvégén pedig a Somebody jött helyette), majd a koncerteket a szintén grandiózus Everything Counts zárta.
A Devotional Tour Alan káprázatos átdolgozásairól ismeretes (pedig néhány héttel a turné előtt elvesztek a stúdiómágus koncertverziói, így feszített tempóban kellett azokat újraalkotni). Az új koncertváltozatok jól illeszkedtek a Devotional Tour lazább, élőbb hangzásához, sokkal gördülékenyebb, "groove-osabb" lett az újjáalakított dalok hangzása, mint korábban. A World In My Eyes, az I Feel You, a Walking In My Shoes, az In Your Room, az Enjoy The Silence, a Fly On The Windscreen vagy az Everything Counts talán ezen a turnén mutatta meg a legjobb formáját.
És persze ez volt az a turné, amely során Dave teljesen elvesztette a kontrollt a drogproblémái felett. Martin az alkohol démonával küzdött, Andynek lelki problémái akadtak, Alan pedig ekkor már eldöntötte, hogy kiválik a zenekarból. A válságos szakasz ellenére - vagy talán pont ezért - mégis ez a turné a Depeche Mode történelmének egyik kiemelkedő időszaka.
A turnényitó tehát Lille-ben volt, ahol a zenekar először tesztelte az új színpadképet és az új dalokat. Daryl Bamonte turnénaplót vezetett, de a kezdésről nagyon szűkszavúan írt: "Első koncert Lille-ben ma este. Furcsa érzés újra turnén lenni. Fura hely ez a kezdéshez.". Alan valamivel bőbeszédűbb volt: "Jó helyszín volt a dalok begyakorlásához (még a koncert előtt), és nem akkora helyszín, hogy azt kockázatosnak lehessen tekinteni - tekintve, hogy a turné első fellépései mindig kicsit idegesek és problémásak."
Itt a teljes koncertfelvétel:
