Kellett a végére egy egyenesebb vonalú dal is! A ma 40 éves Construction Time Again-t - legalábbis a vinyl verziót - az AND THEN... című dal zárja. Az esetlegesnek cím talán az "anthem" szóval való írásbeli hasonlóság miatt született, bár ez csak az én halvány teóriám... Az And Then... már-már szürke dalnak számít a sok markáns CTA-dal után. Bár persze ez sem lehetne az A Broken Frame-en, komoly basszusai miatt, noha itt majdnem annyira lágyan énekel Dave, mintha az 1982-es lemezt hallanánk. A halovány versszak után egy valóban himnikus refrént hallhatunk, és ezúttal végre a végkicsengés is pozitív: csak egy univerzális forradalomra van szükségünk; és ha bízunk a szívünkben, megtaláljuk a megoldást. ("Alan: „hát nem valami tartalmas”. Martin: „A világ problémáival foglalkoznak a dalszövegeim. Gondolom ez történik, ha túl sok The Clash-t hallgatsz.”). Később aztán előkerül a gitár és több érdekes effekt is, de az ének még mindig túl lágy, mintha hirtelen a My Secret Garden-t énekelné ismét Dave. A refrén mindig szárnyaló, és szerencsére azzal is zárul a lemez, már-már tapsoltatásra ingerlően. A kísérő effektek némelyike később Recoil 1+2 című lemezén köszön vissza... Ezzel az elegáns, kissé sápadt dallal zárul a Construction Time Again nagylemez vinylváltozata. Érdekes, hogy kislemezt akartak a dalból faragni, de végül a Love, In Itself-re esett a választásuk.
