A Love, In Itself után nem lepődünk meg fúvósokon egy Depeche Mode lemezen, de azért a THE LANDSCAPE IS CHANGING-et keretbe foglaló trombiták mégiscsak elég furcsák... pedig aztán a sztereó hatásokból (is) hallhatjuk, hogy egy újabb Alan Wilder szerzeményről van szó! Zeneileg valahogy felszabadulás a Shame gyászossága után, noha eléggé hasonlít a Two Minute Warning-re: elszórt ütősök, hódító szintidallamok, nagyjából hódító refrén, de úgyis végig az Alanre olyannyira jellemző hosszú instrumentális levezetést várjuk, ahol az "új fiú" Wilder talán először villantja meg káprázatos zenei ízlését: különböző hangszíneken megszólaló vasak konganak a fejünk fölött, a mormogó basszus és a mindenhonnan ritmikusan csörömpölő vasak között... egészen megdöbbentően kiemelkedő bő 1 percről van szó! Van persze ritmustörés is, és a téma visszatérésén gyors lehalkulás, amit aztán oly sokszor hallottunk tőle más dalokban is (Sea Of Sin pl). Egészen különleges alkotás, amin a kissé didaktikus, ugyanakkor világosan és szívhezszólóan előadott természetvédő dalszöveg sem ront fikarcnyit sem.
„Láttam a tévében egy dokumentumfilmet a savas esőről, ez adta az ötletet a Landscapehez.” - meséli Alan Wilder.
Gore szerint: „Mikor Daniel először olvasta az album szövegeit, csak annyit mondott - na, legalább a zöldek miatt nem kell aggódnunk”.
„Soha nem bátorítottak dalszerzésre, az én ötletem volt, hogy kipróbáljam magam - magyarázza Wilder. - Igazából elég sok számot összeraktam, de csak ezt a kettőt választottuk ki az albumra. Még egyet írtam a következő albumra, de rájöttem, hogy nem vagyok túl jó popdalokban, úgyhogy felhagytam vele. Meg vagyok róla győződve, hogy azért használták fel néhány számomat, mert úgy vélték - ha már Al munkát fektetett a dalírásba, akkor legalább próbáljuk ki. Volt, hogy megkértem Martint, csináljunk egy számot közösen, hátha össze tudunk hozni valami jó kis anyagot. Teljes mértékben elvetette az ötletet, egyáltalán nem rajongott érte, de ezzel igazából nincs is semmi gond. Elmagyarázta, hogy ő így nem tud zenét írni. Megértem, főleg visszatekintve, hisz soha nem írt közösen senkivel semmit. Szerintem nála a dal egészben érkezik, egy lendülettel, és kész.”
