30 éve New Yorkban, a Nassau Coliseumban lépett fel a Depeche Mode, majd pedig Hamptonban léptek fel. A turnénaplóban Daryl Bamonte először Hillary Clintonnal való találkozásáról beszél, majd pedig egy ijesztő élményről számol be: a zenekar magánrepülőgépe hurrikánba keveredett...
"Kicsit törődötten érzem magam... volt néhány kései lefekvésünk mostanában. Alan szobájában ültem és vártam, hogy végezzenek a hajvágásával, utána meg moziba mentünk. Egy Woody Allen filmet néztünk meg, Manhattanben mi mást mint a Manhattan Murder Mystery-t. Éppen a "Manhattan Skyline"-t bámultam ki az ablakon, és próbáltam felidézni, hogy hány dal viseli ezt a címet, amikor megláttam valami csodálatosat. Egy fekete szedánokból álló autókonvoj töltötte be a Madison Avenue-t, teljes hosszában. Alan azt hite, hogy túlzok, de aztán 15 percig álltunk és próbáltunk átkelni az úton, hogy bemenjünk a moziba. A konvoj nagy sebességgel haladt el mellettünk, mi pedig 15 percig vártunk és lemaradtunk a film kezdetéről. Ki a fene lehetett? Az elnök? Majdnem. Hillary tartott előadást valahol (valószínűleg arról, hogy hogyan kell vezetni az országot anélkül, hogy elnökök lennénk).
8 nap után elhagytuk New Yorkot. Úgy tűnik, mindenki szeretett ott lenni. Egy Hampton nevű helyre repültünk, Virginia államba, és egy hurrikánban kellett leszállnunk. Ez nem olyasmi, amit bárkinek ajánlanék. Nagyon nem vicces. A mi 16 férőhelyes kis repülőgépünket úgy dobálta körbe-körbe, mint a krutonokat a cézársalátában. A hurrikán miatt nem tudtunk leszállni Virginiában vagy Észak-Karolinában és nem volt elég üzemanyagunk, hogy eljussunk Atlantába. Martin és én kezdetben Buddy Holly- és Patsy Cline dalok éneklésével próbáltuk fenntartani a hangulatot, de aztán a dolgok ijesztőek kezdtek lenni - a másodpilóta és a stewardess elkezdett SUGDOLÓZNI. Mi az, amit ők tudnak, mi pedig nem? A mennydörgés és a villámlás felerősödött, ahogy a motorok egyre hangosabban bömböltek, szóval abbahagytuk a vicelődést. Ekkor lett hirtelen nagyon ijesztő, ahogy áthaladtunk a felvőn és minden elcsendesedett. A mennydörgés elhallgatott, a motorok szinte doromboltak, és úgy tűnik, hogy szinte csak sodródunk a levegőben, miközben a felhők rózsaszín ködbe burkolóztak körülöttünk, és életemben először tényleg azt hittem, hogy el fogok pusztulni. Aztán BUMM! A turbulencia újraindult, és mindenki újra imádkozni kezdett (Dave egy feszületet is szorongatott), de aztán a pilótáinknak valahogy sikerült egy darabban lehozniunk minket. Mindazonáltal miután egy éjszakát töltöttünk a hamptomi szállodában, megállapítottuk, hogy a gép minden bizonnyal lezuhant, mi mindannyian meghaltunk és ez itt bizonyára a pokol.
Martin a lányára gondolt a hurrikán közepén: "Az egyetlen dolog, ami ott a repülőgépen átfutott az agyamon, az volt, hogy a lányom (Viva) soha nem fogja tudni, ki az apja! Akkor még csak kétéves volt."
Ez még egy videó a Nassau Coliseum koncertről: egy kiváló minőségű Behind The Wheel.
