Ma 30 éve kezdődött az Exotic Tour utolsó szakasza, amelyet néha külön Summer Tour '94 néven is emlegetnek. Ebben a szűk két hónapban a DM 33 koncertet adott Észak-Amerikában (ebből 31-et az Egyesült Államokban, kettőt Kanadában), szabadtéri koncerthelyszíneken. Az együttes az Exotic Tour lecsupaszított színpadképét vitte tovább, Andy Fletcher helyett Daryl Bamonte-tal a szintetizátorok mögött.
Ez a turnészakasz volt csaknem az utolsó szög a DM koporsójában. A végletekig kimerült, személyes ellentétekkel, alkohol-és drogproblémákkal terhelt zenekar állítólag többek között Alan javaslatára vágott bele a már mindenki által a háta közepére kívánt turnészakaszba. Voltak elmaradt koncertek is, voltak koncertek, ahol Dave teljesítménye már alig volt értékelhető: összességében szomorú időszak ez a Depeche Mode történelmében.
Minden egyes koncert mindössze másfél órát tartott: és mind a 33 fellépésen pontosan ugyanaz volt a setlist (mindig erre a turnéra gondolok, amikor rajongók, vagy akár én is az újkori setlistek kevés változtatásán elmélkedek). HIába léptek tehát fel akár kétszer is ugyanott, pontosan ugyanazt a 16 dalt játszották mindenhol. Ez a 16 dal az Exotic Tour korábbi szakaszának egy rövidített verziója volt, és mindössze 3 dal volt közülük nem kislemezes alkotás, azaz elég slágeresnek volt mondható. A Rush-Halo kezdés mindjárt két ilyen dal volt, majd jött egy ötös slágerblokk (Behind The Wheel, Everything Counts, World In My Eyes, Walking In My Shoes, Stripped). Martin minden egyes koncerten a Condemnation-t és a „triphopos“ I Want You Now-t énekelte a koncert középső blokkjában. Ezután pedig 4 „rockszörnnyel“ zárult a főprogram: In Your Room, Never Let Me Down Again, I Feel You, Personal Jesus. A ráadásra Martin és Alan minden koncerten a Somebody-val tért vissza, amit az Enjoy The Silence követett. Egy újabb levonulás után pedig egyetlen dalra jöttek vissza, ez pedig az A Question Of Time rommá dobolt és gitározott verziója volt.
Kifejezetten jól dokumentált turnészakaszról van szó, így júliusig ezt a turnét fogjuk kicsit jobban górcső alá venni.
Akárcsak a Memento Mori Tour, ez is Sacramentoban indult. Az elején még minden jónak tűnt, ahogy Daryl Bamonte el is mondta a turnénaplóban: „jó rohanós volt a mai nap. Szabadtéri helyszínen vagyunk, süt a nap, mindenki rövidnadrágban és napszemüvegben van. Az élet szép.“ Este a koncert után már nem volt ilyen jókedvű: „Elég ideges voltam ma este. Rosszabb itt, mert tudod, hogy figyelnek az emberek. Úgy tűnt, hogy csomó régi crew tag itt lebzselt volna, figyelni, hogy mit tud az új fiú. A koncert után Theresa (Conroy) nagymamája adott egy puszit, megfogta a kezemet, és azt mondta: "Nagyon jó koncertet csináltatok!" Ez üdítően hatott a sok szakmabeli balfasz után, akik azt mondják neked, hogy "jó koncert volt, Fletch!". Pedig tudod, hogy az egész koncertet az öltözőszobákban töltötték, mert részegek voltak és tiszta guacamole volt a ruhájuk..."
Itt egy bő 1 órás audio ízelítő a koncertből:
