Nézzük mit írt David McElroy az Almost Predictable Almost blogon a ma 20 éves Enjoy The Silence '04 kislemezről!
"2004-ben a Depeche Mode a 12'' remixek készítésében betöltött úttörő szerepét a Remixes 81-04 című kiadvánnyal ünnepelte, amely a legikonikusabb remixeikből, a kifejezetten erre a célra készített új remixekből és a Freelove DJ Muggs remixéből állt.
A kiadás népszerűsítéséhez szükség volt egy kislemezre. Az Enjoy The Silence-re esett a választás, amelyet különböző remixelőknek adtak át, hogy elkészíthessék a dal saját verzióját. A Linkin Park-os Mike Shinoda remixét választották a kislemez verziójának, aki eltávolította a dal eredeti szépségét, és túltolt Linkin Park hangzással helyettesítette azt. Az Enjoy The Silence (Reinterpreted) nem éppen a zenekar kislemeztörténelmének csúcspontja.
Szerencsére a kislemez formátumait érdekesnél érdekesebb remixekkel tömték tele. Íme az Enjoy The Silence 04 története.
Az Enjoy The Silence 04, azaz a BONG34 2004. október 18-án jelent meg. Ez volt az első kislemez, amit a zenekar a BONG magazin megszűnése óta kiadott, így nem volt hivatalos bejelentés a BONG magazinon keresztül. Emlékeim szerint (és ha tévedek, akkor kérlek küldjetek képeket) nem küldtek képeslapot a levelezőlista tagjainak, mint a korábbi kislemezek esetében. Mivel beköszöntött a digitális letöltések kora, lehet, hogy küldtek e-maileket - nem tudok olyan messzire visszamenni a postaládámban, így ezt nem tudom megerősíteni. Természetesen sajtóközlemények is készültek volna, azonban ezekről sem találok képeket. Annyi biztos, hogy a kislemez 2004. október 18-án jelent meg.
Legalább a szokásos recenziókat megoszthatom a zenei magazinokból, ugye? Nos, nem, igazából nem tudok ilyesmit megosztani. Az internet minden szegletét átnéztem, és nem találtam semmit. Az albumkritikákban azonban volt néhány dolog, ide passzol. Íme a Pitchfork véleménye, a Remixes 81-04 című lemez kritikájából:
„A lemez az „Enjoy the Silence”-szel zárul, amelyet a Linkin Park-os Mike Shinoda „újraértelmezett”. A zenekar 1990-es Violator című remekművén megjelent eredeti kislemez egy régi, még Gloria Estefan számára is ismerős téma elegáns, kifejező feldolgozása volt: „Words Get in the Way”. De én a Miami Sound Machine-t választanám Shinoda gengszteres, hamisan lázadó thrashe és a Pro Tools tökéletes gitár torzításával való közös szeretete helyett, ami olyan frigid, mint az exbarátnőd. „A szavak értelmetlenek és sajnálatosak”, énekli Gahan, és ez a remix is az - a maga antiszeptikus dicsőségében.”
Tipikusan „éles” Pitchfork nyelvezet, de ezt félretéve, egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a remix semmit sem tesz a dalért. Jó látni Gloria Estefant is. Talán ő és a Miami Sound Machine jobbá tehette volna a remixet. Oké, talán nem.
Nem volt promóció a zenekar részéről, így a slágerteljesítmény a videoklipre támaszkodott, ami rendkívül sajnálatos, de erre majd rátérünk. A kislemez az Egyesült Királyságban a top tízbe került, és a lenyűgöző 7. helyen landolt. További négy hétig maradt a slágerlistán, a 15., 24., 41. és végül a 67. helyen.
Annyiszor ismételtem, hogy már én is unom, de az Enjoy The Silence volt az, ahol számomra minden kezdődött a Depeche Mode-dal, és ennek következtében nagyon szeretem a dalt. A dal összes 1990-es remixét is imádom, így amikor ez a kislemez megjelent, kíváncsian vártam, hogy Mike Shinoda mit alkotott belőle, hiszen egy-két Linkin Park-dal sem volt ellenemre. Nem tetszett, amikor hallottam, és mikor most ezen a héten újra meghallgattam, közel 17 év kihagyás után, még most sem tetszik. Alapvetően egy ostoba verziót csinált belőle, egyfajta nu-metal átalakítást adott a dalnak, a vége pedig valami olyan, ami úgy hangzik, mintha három percbe telt volna, mire összeütötte. Amikor egy remix úgy nyújt újragondolást egy dalhoz, hogy közben megtartja azokat az elemeket, amelyek eredetileg is nagyszerűvé tették a dalt, az csodálatos tud lenni. Amikor egy remix szétveri az eredetit, az egy káosz. Ez az utóbbi kategóriába tartozik. A dalnak ezt a verzióját hála Istennek még soha nem játszották élőben.
Most pedig a videóról. Ó, édes Istenem.
Ez a videó minden szinten katasztrófa, ezért nem fogom az időtöket azzal pazarolni, hogy megpróbálom rávenni titeket, hogy olvassátok el a teljes leírását. Ehelyett, itt van, pontokba szedve:
A rajzfilmes dolgozók mindannyian a One Night In Paris-t nézik az asztaluknál.
Miért nem azt mutatják a One Night In Paris című filmben, amikor legalább az Enjoy The Silence-t játsszák?
A Reinterpreted verzió hirtelen felcsendül az irodai hangszórókból, kétségtelenül büntetésből.
Nézd, van egy kis Devotional is.
Férfiak kalapban
Mindenki elszalad.
Virágok kezdenek nőni az irodában, minden lehetséges helyről kihajtva.
Ah, a Violator rózsa
Köcsögök.
Nos, összességében nem egészen egyezik az eredeti 1990-es videóval.
A cikk eredetije a formátumok végigvevésével itt található.
