Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Egy másik remekmű csírája: Surrender demó változat

2023. szeptember 07. - Szigi.
2009-ben a Sounds Of The Universe lemez bónusz kiadványai között nemcsak az Only When I Lose Myself-nek, hanem az egyik B-oldalásának is megjelent a demó változata. a SURRENDER (DEMO VERSION) remek csírája a későbbi, Tim Simenon által "feljavított" kislemezváltozatnak. Kisebb érdekesség, hogy az eredetileg jóval rövidebb Only When I Lose Myself demója hosszabb, mint a Surrenderé. Ebből a változatból hiányzik a dal végén más dallammal és más ritmusban, Martin által énekelt versszak.
 

Egy remekmű csírája: az Only When I Lose Myself demója

A 2009-es Sounds Of The Universe kiadványon néhány korábbi dal demója megjelent, és a mai kislemezek közül kettő is ezek közé tartozott. Jöjjön tehát elsőként az ONLY WHEN I LOSE MYSELF (DEMO VERSION)! A dal finom billentyűsökkel kezdődik, és hallhatjuk, hogy már az eredeti verzióban is szerepeltek a vonósok (viszont például a versszakot kísérő zongoradallam nem). Néhány szó eltér ("paralyzed" helyett itt még például "mesmerized" szerepel). A második refrén előtt plusz instrumentális másodpercek hallhatóak, és a negyedik versszak sem annyira hirtelen váltós, tépelődős, mint a későbbi változatban. Hosszabb az instrumentális levezetés is, ami struktúrájában már az 1998-as koncertverziót vetíti előre. Egy remek dal csírája itt van tehát már, amelyből a stúdióban Tim Simenonnal közösen egy remekmű született!
 

Újabb érthetetlen történet - kalózmix hivatalos DM kislemezen

Az Only When I Lose Myself kislemez remixeit egy igen különös remixszel zárjuk. A WORLD IN MY EYES (SAFAR REMIX) egyrészt az ötödik különböző dalból készült remix a kiadványon (az Only When I Lose Myself, a Surrender, a Headstar és a Painkiller mellett), másrészt egészen elképesztő módon ez egy kalózmix, ami valamilyen úton-módon mégis utat talált Depeche Mode kiadványra. Nagyon szokatlan, és alighanem egyedülálló történet a Depeche Mode történelmében, mindenesetre a kiadvány először 1997-ben, a Violation For The Masses címet viselő, Slim Fast Presents Deep'ish Mode név alatt megjelenő bootlegen jelent meg. A San Franciscoból származó DJ, Safar Bake ráadásul ügyesen meg is lovagolta azt, hogy ekkortájt erős koncerthiányban szenvedtek a rajongók, így a mix elejére beillesztette a szülővárosából származó Walking In My Boot című bootlegről, az 1994-es san franciscoi koncertről Dave beköszönését: "Good Evening San Francisco!". A mix ezután viszont elég ötlettelenül folytatódik, tulajdonképpen egy négynegyedes táncos mixet hallhatunk, ráadásul majdnem 8 és fél percig, igaz a második felében legalább némi variálást hallunk a szintihangokban. Máig a DM nagy rejtélye, hogy hogy került egy kalózmix egy hivatalos kiadványra (és ha már felkerült, miért pont ez?)
 

Gus Gus rövidebben

A már elemzett Gus Gus remixnek van egy rövidebb változata is: az ONLY WHEN I LOSE MYSELF (GUS GUS SHORT PLAY MIX) nem okoz meglepetést, hozza az eredeti változat tudatmódosító basszusait, ám még "időben" lehalkul, azaz nincs benne a Long Play mix hosszas instrumentális része és a dalt lezáró fémes hatású ütősök sem.
 

Egy érthetetlen remix

A sok nagy név és sok kiváló remix között kell (?) lenni egy kakukktojásnak is. A SURRENDER (CATALAN FC OUT OF REACH MIX) valószínűleg azért került a kiadványra, mert kevés volt a négynegyedes táncos átdolgozás, de ez azért így is elég fájdalmas húzás a Gus Gus és a DJ Shadow mixek után. A Catalan FC egyébként Lionel Catalan-t takarja, aki 1998 körül 1-2 évig készített remixeket különböző közepes dance produkciókhoz, úgyhogy nem igazán érthető, hogy mit keres itt. A gyönyörű keringőszerű Surrendert ráadásul - főleg a versszakokban - nem is igazán sikerül négynegyeddé átalakítani. Lehet, hogy egy későbbi kiadványon türelmesebb lennék egy ilyen remixszel, de itt ez nagyon sovány teljesítmény.
 

Újabb nagy név a kiadványon: DJ Shadow

Az extra limitált Only When I Lose Myself kiadványon nemcsak a kislemez 3 dala, hanem további DM remixek is feltűnnek. Az első ezek közül a PAINKILLER (KILL THE PAIN - DJ SHADOW VS DEPECHE MODE) remix, ami állítólag még a Barrel Of A Gun kislemezre készült volna el, de lekésett onnan, itt viszont feltették a maxira. Újabb gigantikus név bukkan fel tehát a trip-hop/hip-hop/elektronika világából, DJ Shadow, aki ráadásul rá is énekel a remixre, legalábbis nekem az ő hangjának tűnik - azaz tulajdonképpen "énekelt" dalt csinált egy DM instrumentálisból. A remix remek munka, meglepően tiszteletben tartja az eredeti Painkiller-t, és nagyon jópofák a hozzáadott részek is. A mix megjelent a Remixes 81-04 válogatáson is.
 

Gyomorremegtető basszusok és maratoni hosszúság: a Gus Gus hosszabbik remixe

Ahogy említettem, az Only When I Lose Myself kislemez azon négy DM kiadvány közé tartozik, amelyhez két limitált kiadvány tartozik. Az XLCDBong29 katalógusszámú CD később (október 5-én) jelent meg. Az első mix az ONLY WHEN I LOSE MYSELF (GUS GUS LONG PLAY MIX), azaz egy újabb legendás elektronikus produkció bukkan fel a kiadványon. Az izlandi zenészek DM remixe elsősorban a gyomorremegtető basszusról emlékezetes, ezt leszámítva nagyjából tiszteletben tartják az eredeti dalstruktúrát. Erős visszhangok, lágy Dave ének, és megdöbbentő hosszúság: ez a mix majdnem 11 és fél percig tart. Persze az meg nagy élmény, amikor 9 és fél percnél bejön egy új, erőteljesebb, már-már fémes effekt.
 

Luke Slater felpörgeti a tempót

Az első Only When I Lose Myself limitált kislemez utolsó dala a HEADSTAR (LUKE SLATER REMIX), azaz sikerült megnyerni a kiadványra a techno egyik legfontosabb alakját. Luke remixe kifejezetten gyors, ütősökkel operáló, elektronikus effektekkel telezsúfolt, az eredeti téma pedig felpörgetett sebességgel szólal meg. Nem rossz mix, lehet rá táncolni-ugrálni, de ennél vannak bőven jobb mixek is a kiadványon.
 

Egy hamisítatlan ezredvégi hangulatú remix

Az ONLY WHEN I LOSE MYSELF (DAN THE AUTOMATOR REMIX) készítője a japán származású amerikai Dan Nakamura, aki a Dan The Automator nevet vette fel. Az elektronika és a hip-hop határmezsgyéjén dolgozó producer DM mixe úgy indul, mintha az acapella változata lenne a dalnak, majd elindulnak a korszak jellegzetes erőteljes, trip-hopos dobjai, és némi szkreccselés hallatszik. Ezután viszont nagyjából szokványosan indul el az első versszak, viszont sokkal hangsúlyosabb az eredeti változatban a háttérbe húzódó zongorajáték; ezenkívül a versszakok végén vonósbetét hallható. A lusta, ezredvégi zenei hangulat továbbra is megmarad, később elektronikus zajok is feltűnnek. A negyedik versszaknál még új szintitémát is kapunk, majd az utolsó refrén torzított Dave-énekkel szólal meg. Hangulatos trip-hop remix, ami később felkerült a Remixes 2: 81-11 válogatáslemezre is.
 

Korábbról ismerős remixelő az Only When I Lose Myself mixek között

Az Only When I Lose Myself az egyik legszínesebb kislemez: eleve két limitált vinyl jelent meg hozzá (ilyen korábban csak az Enjoy The Silence, az In Your Room, és később a Suffer Well esetében történt meg), másrészről pedig nem kevesebb, mint 5 (!) különböző dal szerepelt a kiadványon. Voltak promóciós kiadványon megjelent mixek is, voltak csak az Egyesült Államokban megjelent mixek is, szóval igazi ínyenceknek való kiadvány volt - ráadásul a mixek össz-színvonala is elég magas volt. Elsőként jöjjön az egyik kedvenc mixem a kiadványról, ami az ONLY WHEN I LOSE MYSELF (SUBSONIC LEGACY MIX). A Subsonic Legacy formáció egy énekes (Linda X) régi ismerősünket, Danny Briotett-et takarja, aki a Mute Records egyik zászlóshajójának, a Renegade Soundwave-nek volt a tagja. A Renegade Soundwave pedig az I Feel You mixek közül lehet ismerős, de fellépétek a kilencvenes évek közepén a Pecsában is, a The Hungarian Depeche Mode Fan Club Mute fesztiválján is! A Subsonic Legacy mix sejtelmes hangokkal kezdődik, majd érkezik a gyomorbavágó basszus, és az élő hatású dob és Dave megvágott, visszhangosított éneke - igazi kilencvenes évek hangzás, ami számomra nagyon hiányzik azóta is...
 

süti beállítások módosítása
Mobil