Mai kerek évfordulós kiadványunk a 25 éve megjelent ONLY WHEN I LOSE MYSELF kislemez! Kétnapos bejegyzéssorozat következik.
Az Only When I Lose Myself az egyetlen új dal volt, ami az 1998-as válogatáslemezre, a The Singles 86-98-ra készült. A dal producere Tim Simenon, akárcsak az az egy évvel korábbi Ultra lemeznek. Ez a dal (és két B-oldalasa) viszont nem az Ultra session-ből maradt ránk, ez új stúdiózás eredménye, ami 1998 tavaszán történt.
Emlékszem, amikor először leadták a dalt 1998 nyarán a Pecsában, a The Hungarian Depeche Mode Klub rendezényén. Károly Peti valami ilyesmit mondott: "reméljük, hogy ez a lassú, borongós alkotás mindannyiótok szívéhez utat talál". Nekem elsőre is tetszett a dal, de azt megállapítottuk, hogy "na ez sem lesz klubkedvenc".
Az Only When I Lose Myself egy gyönyörű, hűvös, trip-hop beütésű ballada, szépséges dallamú versszakokkal, kicsit ötlettelenebb dallamú refrénnel, és gyönyörű, szerelmes, hitvallásszerű dalszöveggel. Már a kezdő 8 ereszkedő, enyhén visszhangos szintidallam is előrevetíti a dal borongosságát és szépségét. Dave éneke gyengéden érkezik, a tompa, de mégis erőteljes dobok felett, majd a refrén második eléneklésekor a háttérdallam egy oktávval feljebb is megszólal, így erősítve a hatást. Ezután jön egy csodálatos vonósrész (nagyon adja magát a Massive Attack párhuzam), majd jön a csodálatos első versszak, háttérbe húzódó zongorajátékkal, erőteljes dobokkal, majd a második versszak alatt már finoman játszott gitárdallammal is megerősítve. Üstdobszerű hangok után visszatér a refrén, immáron elektronikus effektekkel is megbolondítva, amelyek aztán velünk maradnak egy rövid instrumentális rész erejéig, de nem viszik más irányba a dalt, máris belefolyunk szinte a csodálatos harmadik versszakba, ami számomra a dal csúcspontja: "I feel satisfied, I belong inside your velvet heaven!". Ezután viszont egy másik hangulat jön, nyugtalanabb, gyötrődőbb szövegekkel, és a zenei háttér is kicsit zaklatottabb, a vonósok újra előtérbe kerülnek, hogy aztán az utolsó refrénre együtt szárnyaljon minden; a vonósok új dallamot játszanak, a gitár is jelen meg, Dave és Martin duettben énekel, és a súlyos dobok tovább vonszolják az alkotást. A harmadik-negyedik versszakra aztán megjelenik újra a dalt kezdő 8 szintihang, amely aztán meg is marad a refrén után is, ezekkel cseng le a dal. Az utolsó hang jónéhány másodpercig halkul el - így zárul a Depeche Mode egészen kiváló 1998-as kislemeze!
A dalhoz Brian Griffin készített videóklipet, nagy meglepetésre: egyrészt, hogy nem Anton Corbijn volt a rendező, másrészt pedig hogy az a Griffin került a rendezői székbe, aki az első 5 Depeche Mode album borítóját tervezte. A klipben a zenekar tagjait vörös fényben láthatjuk, fejkamerák alatt mozogni (nem lehet mondani, hogy nagyon előnyösen néznének ki), másrészről pedig különböző álomszerű képek láthatóak, kék fényben. A művésziesség és a hangulat elvitathatatlan; az, hogy mindennek mi köze van a számhoz, az számomra kevésbé jön át, de ettől még szívemhez kedves klippel van dolgom.
Apró érdekesség, hogy a dal kislemezen és nagylemezen megjelent változata, a rádió változata és a klipváltozata is eltér egy kicsit, sőt, a klip alatt szóló verzió mindmáig kiadatlan. Az eredeti verzió tartalmazza a dal kezdését és végét; a rádió edit in medias res Dave hangjával kezdődik, és elhalkul; a klip verzió viszont ugyancsak tartalmazza a dal teljes elejét, viszont a végén ugyanúgy elhalkul, ugyanúgy, mint az albumváltozatban.
Dave: "Az élet dolgairól szólnak, a problémákról, amelyeken keresztül kell mennünk. Azokról a dolgokról, amelyek lehetnek jók vagy rosszak, de mindenképpen keresztül kell esnünk rajtuk. Erre talán a legjobb példa az 'Only When I Lose Myself', amelyben valaki elveszik valamiben vagy valakiben, hogy aztán magára találjon. Akkor vagy boldog, ha tudsz szeretni... ha pedig éppen szeretsz, nem is tudod mi történik veled. A kérdés pedig ott lebeg: szeretsz vajon ebben a helyzetben lenni?! Jó ez így neked? A legfőbb dolog az, hogy az ember saját magával jóban legyen. Ha úgy vagy valakivel együtt, hogy közben saját magaddal nem vagy kibékülve, akkor csak jobb várhat rád. Szeretjük megjeleníteni ezeket a dolgokat és a végén kihozni belőlük valamit."
Martin: "Az 'Only When I Lose Myself' egy ballada és egy igen lassú szám, még tőlünk is. Kislemezként való kiadása pedig egyenesen meglepő, hiszen kislemezként általában gyors számokat adnak ki az együttesek. A bevett szokások szerint a gyorsabb számok nagyobb sikerre számíthatnak. Annak a számnak viszont van hangulata és igazán vonzódom hozzá"
Dave: "Az 'Ultra' felvételei fantasztikus lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy zeneileg fejlődjek és a produkció szempontjából valami újat adjak ahhoz, ami a Depeche Mode hangzását jelenti. Az 'Only When I Lose Myself'-el eljutottam valahová, ahol jól érzem magam. Persze akkor is ugyanazokon a szavakon és gondolatokon kellett elgondolkozzam, amelyeken Martin írt le, de már úgy tudtam visszaadni őket, ahogy én magam érzek a megfogalmazott dolgok iránt. Valahogy mindig is hatást gyakoroltunk egymásra Martinnal. Még ha ezt adott szituációban nem is tudatosan csináljuk, ez az, amitől igazán ilyen hosszú ideje működik a Depeche Mode."
Martin: "Brian Griffin (a klip rendezője) elég légiesnek, angyalinak látja magát a számot, így a videó is elég éteri, álmodozó lett. A alábbi tényen kívül nehéz megállapítani vagy megítélni magát a klipet. Márcsak azért is, mert mi mindannyian csak ki-be mozogtunk egy fény látószögében. Brian különböző képeket elevenített meg összetört autókról és küllemükben igen hasonló emberpárokról a roncsolt gépjárművek mellett. Mondtam is neki, hogy tetszik ez a fajta látásmód csak éppen nem igazán értem mit akar jelképezni. Azt hiszem, a hitvallást akarta megjeleníteni. A párok talán az emberi kapcsolatok kétoldalúságát akarják bemutatni azzal, ahogy elvesznek egymásban és hasonlókká válnak."
Time Out magazin: "Oh! A banda megfürdött és megborotválkozott - így hirtelen fiatalodtak vagy 20 évet. Az új anyaggal már bölcsen elkerülték a hard-core rock sémát. Dave Gahan édes beleérzéssel énekel, amely visszacsalja a régi idők brilliáns hangzását."
Splash magazin: "A Top 20-as sláger bizony olyan elbűvölő és hangulatos, hogy trip-hoppos nézőpontból akár a Massive Attack is készíthette volna!" (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak)