A holnap megjelenő Exciter The 12'' Singles Box utolsó lemezére fordulunk. Ezt a GOODNIGHT LOVERS nyitja, azaz az Exciter utolsó dalának és utolsó kislemezének az albumváltozata (mivel itt az album-és a kislemezváltozat megegyezett).
A Goodnight Lovers egy szépséges dal, noha különösebben innovatívnak nem lehetne nevezni, főleg a korábbi lemez záródalaihoz képest (Clean, Higher Love, Insight). Martin nem is titkolta, a Velvet Underground hangzását próbálta megidézni, konkrétan az I'll Be Your Mirror című dalt.
A dal különös csilingeléssel, és Dave "ssssh" suttogásával kezdődik, majd jön Dave és Martin gyönyörű "hümmögő", gospelszerű kórusa, és előtte Dave lágy, néha szinte elcsukló, néha pedig suttogásba hajló éneke (a frontember véleményem szerint káprázatos teljesítményt nyújt ebben a dalban!). Dave szinte szándékosan altatódalszerűen énekli a dalt - elmondása szerint úgy énekelte fel a számot, mintha a kislányának énekelt volna egy altatódalt.
A szöveg persze - Depeche Mode-ra jellemző iróniával - egyáltalán nem altatódalszerű: mintha egy alkalmi szeretőt győzködne a szövegíró, hogy "azért még mindig van egy részem, ami gondol rád", majd pedig jön az egyetemes(kedő) refrén: "ha szerelmes típusnak születtél, akkor egyben szenvedésre ítéltettél, de ne aggódj, ugyanígy van ezzel minden lelki testvéred". Természetesen tévedhetek ezzel az értelmezéssel, de számomra mindenképpen valami alkalmi kapcsolat képei villannak fel.
A dal emlékezetes részei Dave hangjának elcsuklásai ("I'm not LOOKing for az easy ride"), és meglepő dallamemelkedései ("I'll be waiting in line", "you born to suffer"), de persze aztán a Martinnal közös vokál a legszebb, legfelemelőbb a dal végén. Aztán az egész számot elkísérő effekt ereszkedő hangnemben eltűnik és már csak Dave újabb "ssssh" hangja marad - ezzel a pozitív érzetű dallal zárul az Exciter, és - negyedik kislemez révén - az egész Exciter korszak.
A Goodnight Lovers klipje Frankfurtban készült, mégpedig az Exciter Tour mannheimi zárókoncertje és az emlékezetes MTV fellépés (Never Let Me Down Again) közötti napon. Ez a magyarázata annak, hogy a banda kissé elnyűttnek tűnik. Dave először látható az It's No Good óta félhosszú hajjal, és most először (és utoljára) szerepelnek a klipben a turné vokalistái is. Nekik ez egyben a hattyúdaluk is, hiszen a következő turnétól nem voltak vokalistalányok többé Depeche Mode fellépéseken.
Ahogy az Exciter-korszak többi mixét, úgy a Goodnight Lovers kiadvány mixeit is csak a depmode oldalán lehet elérni. Kivéve a When The Body Speaks Acoustic version-ját, mert az felkeveredett az Exciter Deluxe kiadványra, így elérhető a streaming szolgáltatókon... Így tehát a holnapután megjelenő Exciter The 12'' Singles kiadvány utolsó lemezén két mix csak itt érhető el: az egyik a THE DEAD OF NIGHT (ELECTRONICAT REMIX), ami ugyanazzal a "Drezda bombázása" hangszínnel indít, mint az albumváltozat, ám aztán némiképp sematikusabban, de továbbra is rendkívül hangosan folytatódik, lejjebb hangolt Dave hanggal: egy nagy trollkodás az egész (az Electronicat ismerős lehet a 2001-es Martin DJ szettből, és az ottani daluk (Shuffle Time) pont ugyanezen az agresszív basszus-tapsolós effekt vonalon mozgott, mint ez a The Dead Of Night remix). A másik csak itt hallható remix pedig ennek az ellentéte, pedig szintén egy Martin DJ-szett szökevény, Isan munkája: a GOODNIGHT LOVERS (ISAN FALLING LEAF MIX) egy még intimebb, még varázslatosabb változata az eredeti verziónak. Itt a hümmögő gospeles háttérvokál nem uralkodik a dalon, hanem csak helyenként jön kissé az előtérbe. Annál inkább sejtelmes szintieffektek teszik emlékezetessé az alkotást, ami a Depeche Mode egyik kivételesen szép pillanata.
Az újonnan összeállított, holnapután megjelenő Freelove vinyl az Exciter The 12'' Singles Boxból három meglepetésmixet is tartalmaz. A Josh Wink remixről már beszéltem, és ez csak a depmode.com oldalon hallgatható meg online; a másik kettőt pedig ma délelőtt mutatom be. Elsőként következzék egy szörnyű remix! A Deep Dish az egyik legnépszerűbb dance-formációnak számított a kétezres évek első néhány évében, és a Freelove kiadványokra fel is került csomó különböző hosszúságú mixe. A mostani kiadványra kerülő mixe a legrosszabb 20 évvel ezelőtti slágerhouse-emlékeket idézi fel bennem: ugyanaz a dop-loop 11 percig talán még 20 éve sem volt szórakoztató, de ma már végképp nem az.
A reggel említett vinyl második tagja szintén egy eddig csak CD-n megjelent dal: ez a Freelove B-oldalas dala, a ZENSTATION. "Természetesen" instrumentális alkotás (ekkortájt Martin dalszövegírói válságban volt, ezért az összes dalszövege albumra került, B-oldalon csak feldolgozás és instrumentális dal kapott helyett). Az ezoterikus dalcím egy elég tipikus Exciter-korszakbeli dalt takar; a merengő hangulatot helyenként szép dallamok, valamint mindig "éppcsak beinduló" dobok színesitik. A dal különlegessége Martin kissé túlreprezentáltnak tűnő ismétlődő vokálja; a Memphisto volt korábban olyan dal, amelyben Martin vokál volt hallható. A Zenstation az egyik leghosszabb Depeche Mode szám: talán 6 és fél percnyi ötlet nincs benne...
A pénteken megjelenő Exciter The 12'' Singles vinyl boxban a Dream On és az I Feel Loved plusz tartalmak mellett a Freelove-hoz is "hozzácsaptak" egy korábban vinylen meg sem jelent dalcsokrot. Ez az A és a B-oldalas dalból és három igen meglepő mixből áll.
Nézzük először az A és B-oldalas dalokat! Természetesen az A-oldal a FREELOVE (FLOOD MIX). Flood alaposan leegyszerűsítette az eredetileg talán kissé elfolyós, kísérleti albumverziót: egy versszakot le is vágott (az "I've been searching for truth" kezdetűt), és egy nagyon kompakt "lépegetős" verziót készített, amelyben nemcsak a dal kiváló refrénje, hanem az albumváltozatban kissé háttérbe szoruló "no hidden catch, no strings attached" rész is sokkal jobban előtérbe kerül.
És persze itt a klip, amit New Orleans-ban forgattak. Elfogadom, ha valaki giccsesnek találja, de nekem biztos, hogy Top 3 DM klipem. Az átszellemült arcú táncosok, a legváratlanabb pillanatban a "szemünkbe" néző Dave, az ügyes kameramozgások (emelkedő kamera a "there is no price to pay" résznél), a kikacsintások ("no, we don't know what we're doing here" sort ég felé éneklő Dave és Martin), és az emelkedett csókolózós lezárás mind-mind nagyon megindító számomra.