A harmadik németországi Tour Of The Universe 15 éve egy harmadik Martin-dalt eredményezett a setlistben. Ez a dal aztán később - ellentétben a Freelove-val és főleg a Clean-nel - a setlistben ragadt, sőt, végül ez került fel a barcelonai hivatalos koncertkiadványra is. Ez a dal a DRESSED IN BLACK, amely a 2001-es Exciter Tour után került újra a setlistbe.
Az utolsó mondatban emlegetett agyalás a setlisten végül nem manifesztálódott olyan izgalmas mértékben, ahogy azt sejteni lehetett. A pletykák szerint a Peace-t, az In Sympathy-t és a Fragile Tension-t is játszotta volna a banda az utolsó turnészakaszban is, rotációban a Miles Away-jel és a Come Back-kel, de végül aztán ez utóbbi két dal maradt csak a setlistben (egymást váltogatva).
A turnéblogból idézünk újfent tehát:
"Az első európai turnészakasz után azt gondoltam, hogy már láttam a legjobb Depeche Mode-közönséget. Az energia, a lelkesedés és a vágyakozás az európai turnészakaszon összehasonlíthatatlan. Emlékezetes. És aztán jött Hannover.
A közönség jelenléte szinte tapintható volt. A Dressed In Black alatt el kellett hagynom az irodát és meg kellett néznem a közönséget: úgy tűnt, hogy minden egyes résztvevő énekelte és izgatottan hallgatta az öreg - most felfrissített - kedvencet.
A fiúk ma este Frankfurtban egy helyi klubban próbáltak. Nagyszerű volt nézni az agyalást, ami aztán egy nagyon gondosan összeválogatott setlistet eredményezett."
A hannoveri fellépés 2009 november harmadikáról teljes egészében a rendelkezésünkre áll, íme:
40 éve 4 koncertet adott Londonban, a Hammersmith Odeonban a Depeche Mode. A második, másodikai fellépésről létezik egy pre-FM felvétel, egy nyers soundboard-hanganyag és két FM adás felvétele is. Érdekesség, hogy mindegyik kicsit más tartalommal bír, viszont egyik sem teljes - a DM Live Wikin érdemes elmerülni a négy felvétel sajátosságaiban! Én most egy (introt nem számítva) 10 számos verziót teszek ide - talán ez számít a legjobb minőségű hanganyagnak a Some Great Reward Tourról, egy hajszálnyival még a hamburgi és a bázeli felvételeket is veri.
Itt egy friss német nyelvű interjú Christian Eigner-rel.
Christian szólókoncerteket tervez (nem tudni, hogy új lemeze is lesz-e, hiszen az utolsó lemeze, a Recovery 18 éve jelent meg). Ezeken a koncerteken nem fog DM dalt játszani. Jelenleg a szólókarrierjére koncentrál. A DM-hez olyannyira közel érzi magát, hogy nem menne el egy nagy nemzetközi turnéra egy másik zenekarral (ahogy mondja, valahogy a zenekar részének tekinti magát - immár 26 év után)
Jelenleg a Depeche Mode-nak nincsenek tervei egy nagy nemzetközi turnéprodukcióra, de szerinte "a következő években" lesz.
A Tour Of The Universe európai szakasza dalvariálás szempontjából erősen indult: ma 15 éve Brémában ugyanis Martin egy újabb ritkán játszott dalt vett elő, mégpedig a CLEAN-t. Ez volt az egyetlen előadása a dalnak ezen a turnén, egyben az egyedüli alkalom, amikor koncerten akusztikus változatban csendült fel ez a dal. Talán felesleges is mondani, de a Clean azóta is hiányzik a Depeche Mode koncertek repertoárjából.
Természetesen ismét a turnébloghoz nyúlunk, bár ezúttal nem annyira sokatmondó, mind a tegnapi oberhauseni fellépés alkalmával:
„Újabb német város, újabb teltházas koncert, újabb nagyszerű éjszaka. Martin mindenkit meglepett ma este, egy teljesen váratlan és csodálatos „Clean” előadással, ami előtt megkérte a közönséget, hogy segítsen neki énekelni. Egy csodálatos pillanat. A koncert után Marek Lieberberg egy privát bulit hozott össze a fiúknak. Egy újabb szórakoztató estén vagyunk túl”.
Itt pedig a meglepetés-produkció, az erősen a "bare-változatra" épülő CLEAN ma 15 évvel ezelőttről, Brémából
15 éve Oberhausenben kezdődött a Tour Of The Universe téli európai szakasza. A német városban valamilyen oknál fokva a DM hagyományosan új dalokat vesz a setlistjébe, így történt ez ezen a koncerten is. A meglepetésdal ezúttal a Freelove volt, ami 8 év után került vissza a setlistbe. "Természetesen" a dal Martin és Peter Gordeno duettjében volt hallható. Mindössze 4 alkalommal játszották, de szerencsére az egyik londoni Live Here Now CD-re így is felkerült.
A turnéblog így írt az európai visszatérésről:
"Visszatértünk Európába, a záró turnészakasz első estéjére. Rengeteg álmos és az időeltolódástól meggyötört arcot látok mindenfelé. A hangpróbán Martin és Peter majdnem egy órát töltött egy dallal, amit még nem hallottunk ezen a turnén. Reméljük, hogy felkerül erről a videó, amikor már nem lesz spoiler, hogy melyik dalról is van szó.
Dan The Man és az ő catering csapata mennyei currys csirkét főzött nekünk, amitől szó szerint könnyen szöktek a szemembe. Egy kicsit túltoltam a chilit. Nincs semmi ahhoz fogható, mint amikor mint egy kislány, sírok a kaja felett. Curry – Blogger 1-0. Imádnivaló. De azért szétrúgtam a sajttorta alakú seggét utána, szóval helyreállt a világ rendje.
A koncert előtt a Mute és az EMI Németország bemutatta a bandát, és JK valamint Marek átadta a Sounds Of The Universe aranylemezt a fiúknak. Lőttem egy-két fotót az eseményről.
A maximálisan „sold-out” koncert nagyon jó volt, és úgy tűnt, hogy mindenki jól érzi magát a színpadon és azon kívül is. A Freelove először hangzott el ezen a turnén, és a Somebody és a Behind The Wheel is először csendült fel Európában a Tour Of The Universe során.”
A nagy meglepetés tehát a FREELOVE akusztikus prezentálása volt ezen az estén, és közben kialakult a turné végleges ráadásblokkja is: a Strangelove, a Master And Servant és a Waiting For The Night kiszórásával megmaradt az egy Martin szám-Stripped-Behind The Wheel-Personal Jesus zárás.
Így szólt a Freelove:
Az oberhauseni koncert még egy okból maradt emlékezetes: itt debütált előzenekarként a Soulsavers, ami aztán az évek során Dave második zenei és szerzői otthona lett - 3 lemezt vettek fel együtt, és a Soulsavers remixelt egy Dave által írt DM dalt is (Poison Heart). Az együttműködés azonban nem indult zökkenőmentesen. Az alábbi interjút a DM Live Wiki oldaláról fordítom, az eredeti forrás a német Interview magazin:
"Rich Machin (Soulsavers): „A The Light The Dead See majdnem sohasem készült el, mert az együttműködésünk kezdete, az előzenekari státuszunk a DM előtt majdnem katasztrófába torkollott. Nagyon fel voltunk baszva, én meg a srácok. Azon az estén, amikor útra kellett volna kelnünk és be kellett volna fejeznünk a mi világturnénkat (Broken Tour), akkor észrevettük, hogy a turnébuszunk eltűnt, ellopták. Ott álltunk az utcán, pontosan, ahol hagytuk a buszt. Éjszaka volt, valahol Manchester határán. Esett az eső. De az átkozott busz eltűnt, egyszerűen eltűnt. Ott álltunk, éjjel kettő volt, megpakolva erősítőkkel, szintetizátorokkal, ruhákkal – és a kibaszott busz nem volt ott. És másnap Németországban kellett volna lennünk, hogy próbáljunk, első ízben a teljes bandával. Hívtam a menedzserünket és kértem, hogy vegyen fel minket, de ő csak azt mondta: „Szerezzetek egy új buszt”. Ez könnyebbnek hangzott, mint amilyen valójában volt – éjjel kettőkor, valahol Manchester határában…
Dave Gahan: „Hálistennek a hangszereitek nem voltak a buszon”.
Rich Machin: „Ez igaz. És egész idő alatt azt gondoltam, hogy bassza meg, fújjuk le az egészet. Egyszerűen nem könnyű előzenekarnak lenni olyan bandáknak, mint a Depeche Mode. Halloweenkor! 18 000 ember előtt! Mindenféle gyakorlás nélkül! Német rajongók előtt, akik az én szememben a legkeményebbek voltak a világon! Inkább improvizáltam volna egy kis klubban és nem 18 000 hardcore rajongó előtt, akik maximum 30 percig tolerálnak téged, de akkor is csak azért, mert Dave Gahan választott ki téged előzenekarként. Hálistennek angolok vagyunk. Amikor ennyi szar van rád dobva, azt csak humorral lehet elviselni, és egyszerűen nevetni kell a káoszon. Ezt csináltuk mi is a fiúkkal. Mindezek ellenére ez lesz a történet, amelyre 30 év múlva is emlékezni fogunk.”
A Soulsavers végül is további problémák nélkül megérkezett Oberhausenbe, és játszottak is a DM előtt. Íme egy dal a fellépésükről, a Some Misunderstanding:
Most pedig nézzük a tegnap 40 éves Blasphemous Rumours/Somebody kislemez koncertváltozatait! Jónéhány bejegyzés lesz, hiszen ez utóbbi dal a DM egyik legnagyobb koncertklasszisának számít. Nézzük először a Blasphemous Rumours-t, a jól ismert felvételről, a The World We Live In And Live In Hamburg videókazettáról! A dal a setlist közepén hangzott el a Some Great Reward Tour minden egyes állomásán. Az eszközök ütögetése, és a templombelsős idéző színpadkép ismerős a Blasphemous Rumours videóból, a közönségénekeltetés viszont új elem:
A Somebody-nak tegnap már néztük 1984-es koncertverzióját (hiszen a kislemezen megtalálható a liverpooli koncertfelvétele a dalnak), de most jöjjön ez is a hamburgi videókazettáról. Ahogy említettem, a Some Great Reward Touros változat az egyetlen, amely az albumverzió "környezeti zajait" tartalmazza - amúgy viszont ez már a későbbi turnék örök koncertváltozata, azaz nem Martin énekével, hanem Alan zongorajátékával kezdődik. A csillagszórók emlékezetesek, Alan zongorázik, Martin pedig kissé visszhangosítva énekel, a dal végén pedig egy új dallamot énekel a dalra (akárcsak Liverpoolban).
A Blasphemous Rumours a Black Celebration Touron is a setlist része maradt, szinte majdnem ugyanott, a koncert felénél játszották, mint egy turnéval korábban. Ez a változat ugyanaz, mint a Some Great Reward Touros verzió. Ezt is Hamburgból mutatom, csak éppen az 1986-os turnéról:
A Somebody nem indult akkora koncertklasszisként, mint amekkora lett belőle! 1986 és 1993 között alig néhány koncerten szerepelt, a World Violation Touron pedig egyetlen egyszer sem játszották. Sőt, már a Black Celebration Touron sem volt a setlist tagja - egészen az utolsó koncertig! Ekkor ugyanis Koppenhágában - a turné (!) egyetlen (!) cseredalaként - ezt játszották el az It Doesn't Matter Two helyett. A dal hallhatóan óriási üdvrivalgást kapott a dán közönségtől. Itt már nincsenek "környezeti zajok", ez már a későbbi jól ismert Somebody-verzió. A végén a szokásos dudorászás után jön a megérdemelt tapsvihar.
A Blasphemous Rumours a Music For The Masses Touron is a setlistben maradt, időben körülbelül a koncertek egyharmadánál csendült fel. Ekkor kicsit megkopott már a dal mondanivalója Martin szerint, így talán nem is csoda, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a Blasphemous Rumours koncerten szerepelt. Mindmáig utolsó alkalommal tehát a pasadenai Rose Bowl-ban csendült fel, amelyet szerencsére meg is örökítettek számunkra a 101 koncertkiadványon. Mindannyiunk számára emlékezetes az eksztázisban éneklő lány a második versszakban. A DM emlékezet úgy tartja, hogy ekkor kezdett el esni a legendás koncerten, de valószínűbbnek tűnik, hogy a Sacred és a Something To Do alatt esett az égi áldás.
De persze idézzük fel a DM legendárium kiváló ismerőit:
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): A 'Blasphemous Rumours' alatt, amikor Dave arról énekelt, hogy Istennek rossz a humorérzéke, az ég egyszer csak megnyílt, villámlott és ömleni kezdett az eső.
Dave Gahan: Klasszikus történet. A felhők összegyűltek és hirtelen megnyílt felettünk az ég. Rémisztő volt.
Martin Gore: Sokat viccelődtünk azon, hogy olybá tűnik, a szomorúság fellegei követnek bennünket bárhová. Manapság annyira már nem jellemző, de voltak idők, amikor jóformán minden egyes este, bárhol is játszottunk, esett.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Az áramelosztók egyike sem volt természetesen letakarva. A produkciós csapat szerint ugyanis: "Soha, de soha nem esik az eső júniusban, Kaliforniában." Erre mi: "Pedig, ez eső! Elővennétek néhány vízhatlan ponyvát?" Ez a dolog önmagában is elég volt a rádióknak és a sajtónak, hogy beszéljenek rólunk. Az egész pontosan akkor történt, amikor Dave azokat a sorokat énekelte. (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
A Somebody a Music For The Masses Touron sem volt, egészen az utolsó koncertekig! Martin ki is jelentette 1989-ben a francia Best magazinnal, amikor a 101 dalairól kérdezték: „Már nem szeretem ezt a dalt. Visszatekintve rá, úgy gondolom, hogy túl lágy és gyengéd. A legtöbb dalom nem ilyen naiv. Általában úgy írom a dalszövegeket, hogy egy ponton váratlan fordulatot vesznek. Jobban szeretem, ha kétségek vannak benne, és ha nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy szerelmi kapcsolat rosszul sülhet el.”
Látszott, hogy Martinnak ekkor nem sokat jelentett már a dal, mert a turnén csak a legvégén, egy japán fellépésen, valamint a turné legutolsó, észak-amerikai szakaszán játszotta a dalt. Mivel azonban ez került fel a 101 videóra (hiszen a Rose Bowl-ban valóban ezt játszották), ezért mégis ez égett bele a DM köztudatba (a turnén egyébként szinte végig játszott Pipeline helyett). Ebben a verzióban szinte komikusan ki van hangsúlyozva a "hangkiengedős" rész a sorok végén. És persze itt hangzik el - talán először - Martin kedveskedő kikacsintása a közönség felé: "In a place like this, I'll get away with it!" Érdekesség, hogy noha a World Violation Tourt leszámítva későbbi minden turnén volt ez a dal, mégis ez az egyetlen hivatalos mozgóképes koncertváltozata. Nézzük tehát a 101-verziót:
A World Violation Touron tehát nem volt egyetlen egyszer sem a Somebody, és a Devotional Tour is úgy indult, hogy nem fog felcsendülni Martin klasszikusa. A turné utolsó hónapjában, 1993 legvégén aztán mégis 8 alkalommal ez a dal volt a második ráadás első dala, mégpedig a Fly On The Windscreen helyén. Ahogy a lenti, 1993-as londoni koncerten láthatjuk, Alan és a zongora a színpad alsó részén kapott szerepet, Martin társaságában.
1994-re, az Exotic Tour-ra és a US Summer Tour-ra aztán újra bebetonozódott a setlistbe a Somebody, amelynek ezzel véget ért az 1986 és 1993 közti "aligjátszós" korszaka. A Somebody a turné ezen szakaszában az első ráadás első dala lett - ez a helye később is népszerű volt a setlistben. Mondanám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy Alan zongorázza a dalt, de szerencsére ez nem így van ;) Jöjjön most a dal az 1994-es johannesburgi koncertről:
A Somebody-ra én személy szerint nem számítottam a The Singles Touron, ahol a The Singles 86-98 dalait népszerűsítették, de a DM mégis a turné összes koncertjén játszotta a dalt, hiába 1984-es - ahogy a Just Can't Get Enough-t is játszották, hiába 1981-es... Első ízben Peter Gordeno ült a zongorák mögött, ami viszonylag jelentős változást hozott a dal előadásában. Alan nagyon egyszerűen, dísztelenül, kb. mindig ugyanúgy játszotta el a dalt, Peter Gordeno viszont gyakran jelentősen eltérően, improvizatívabban, sok díszítéssel zongorázza a Somebody-t. Zongorakedvelő ínyenceknek így minden 1998 utáni Somebody külön felfedeznivaló! Az alábbi felvételen éppen kicsit visszafogottabban játssza a dalt, de a sok-sok díszítés így is hallatszódik, főleg a dal vége felé. Ízlés kérdése, hogy kinek melyik zongoristastílus áll közel a szívéhez, mindenesetre ez az egyik olyan dal (talán az egyetlen?), aminél nem egyértelmű, hogy Alan idejében játszották jobban, vagy utána...
A Somebody az Exciter Touron sem volt a setlist tagja, ám az utolsó 3 koncertből kettőn mégis játszották, a setlist közepén, a Martin-blokkban. Ez anno még a turnénapló íróját, Nichelle Carlsont is meglepte, így írt: "emlékszem, hogy a turné elején azt mondta, hogy soha többé nem fogja eljátszani ezt a dalt". Ez kissé különös, hiszen azóta nincs turné Somebody nélkül... A 2001-es változat Peter Gordeno díszes, elegáns változata. Szóljon most a turnézáró koncertről, Mannheimből:
A Touring The Angel-re a Somebody diadalmasan visszatért a setlistbe (az első ráadás első dalaként), a turné első, téli szakaszán a koncertek jelentős részében játszották (összesen 34-szer), és még a nyári "Live Here Now" időszakban is fel-felcsendült, így néhány koncertlemezre is felkerült - speciel a 2 2006-os budapesti koncerten nem játszották. Kivételesen nézzünk egy ilyen változatot, azaz ezúttal nem a képre, hanem a kiváló hangminőségre gyúrunk. A helyszín Lipcse, 2006, és ez egy még az eddigieknél is díszesebb, erősen "bárzongorás" jellegű Somebody Peter Gordeno előadásában.
A Tour Of The Universe - egy darabig - nem a Somebody-ról szólt, ám a turné előrehaladtával, az észak-amerikai koncerteken el-eljátszották a dalt, összesen 17 alkalommal. Az egyik ezek közül különösen híres, de arról külön videóval emlékezem meg :) A Somebody a Tour Of The Universe-en is Peter Gordeno díszes, kissé virtuózkodó előadásában szólal meg. Jöjjön most a dal koncertfelvétele 2009-ből, Denverből:
És hát persze hogy is feledkezhetnénk meg a Depeche Mode elmúlt 15 évének egyik legmeghatóbb pillanatáról, amikor is 2010 februárjában Londonban egyetlen koncert erejéig újra Alan Wilder zongorázta el a Somebody-t! "16 év óta először", konferálta fel Martin Gore ezt a történelmi pillanatot, a közönség fele extázisba esik, sokan pedig sírógörcsöt kapnak. Nem is csodálom! Alan ismét a saját modorában, különösebb díszítések nélkül zongorázza el a Somebody-t - később azt nyilatkozta, hogy "az ujjai emlékeztek még" a dalra.
A Delta Machine Tour megint nem a Somebody-ról szólt, a 106 koncertből mindössze 4 alkalommal játszották. Ez ismét egy Peter Gordeno-féle díszes változat. Így szólt a dal New Yorkban, a Jones Beachen, 11 éve:
A Global Spirit Tour némiképp váratlanul a Somebody sokadvirágzását hozta: elképesztő, de a Some Great Reward Tourt leszámítva a 2017-18-as gigaturnén játszották a legtöbbször - szám szerint 68-szor - Martin törékeny balladáját! A három magyarországi koncertből kétszer is felcsendült: volt 2017-ben Budapesten - ki felejtené el a gyertyaerdőt a nézőtéren - és volt 2018-ban a VOLT Fesztiválos fellépésen is, mindkétszer a ráadás első dalaként, és mindkétszer talán még díszesebben, mint bármikor. Nézzük ez utóbbit:
A Memento Mori Touron nagyon sokáig nem volt Somebody, de ekkor már "országos tipp" volt, hogy fel fog csendülni. A 2024-es turnészakaszra meg is érkezett, 17-szer játszották végül, és volt idén tavasszal az MVM Dome-os koncerten is. Ezzel a verzióval búcsúzom a kétnapos Blasphemous Rumours/Somebody visszaemlékezéssorozattól, mindenkinek jó pihenést kívánok!