Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

15 éves a SOTU - Corrupt

2024. április 20. - Szigi.

És aztán jön egy dal, ami teljesen összezavar minket, akik lehúznánk a lemezt: az albumzáró CORRUPT ugyanis egyáltalán nem hozza az albumzáró dalok jellegét, másrészről pedig színvonalban simán veri az albumon található alkotások nagy részét. Húzós, bluesos riffek, dögös "hümmögések", közben ezer zörej, végre keményebb alap, már-már Recoilos megoldások. Mindezek felett pedig Dave hangja újra fenyegető, újra ott van minden a dalban, ami anno naggyá tette a Depeche Mode-ot. Az együttes egyik nagy pazarlása volt az eredetileg Corruption címet viselő dalt nem játszani a Tour Of The Universe-en - szerencsére (bombameglepetésre) 8 évvel később a Global Spirit Touron pótolták ezt a hiányosságot! A Corrupt után néhány perc csend következik egyébként a lemezen, majd - az Ultrához hasonlóan - egy plusz alkotás található: ez a Wrong egy "reprise" szerű változata. Ezzel zárul tehát a 10 évvel ezelőtt megjelent Sounds Of The Universe "alap" lemeze.

15 éves a SOTU - Jezebel

A ma 15 éve megjelent Sounds Of The Universe az utolsó pár számra magára talál: az album egyetlen (!) Martin által énekelt alkotása, a JEZEBEL például egy teljesen korrekt dal, még ha egy kicsit vissza is tér a Little Soul és a Spacewalker kávéházas hangulata. Ügyesen meghangszerelt, hódító dallamú, minimalista hangszerelésű dalról van szó (azért az Exciter-Counterfeit 2-Playing The Angel időszak már hozzászoktatott minket, hogy ne egy Home-ot, egy One Caress-t, vagy egy Judas-t várjunk egy Martin által énekelt alkotástól...), amelynek érdekessége, hogy a visszatérően ismételgetett, vokóderen átengedett "Jezebel" hang Dave torkából jön ki; nem gyakori, hogy ilyen módon együttműködjön egy Martin által énekelt dalban a DM két tagja! A gyönyörű szintitéma a legrafináltabb térhangzással szólal meg; a Twin Peakses gitár pedig gyönyörűen kíséri a dalt. A dalszöveg a Martintól megszokott kifacsart látásmódú sóvárgás-gyötrődés témakört járja körbe. Martin egyszer azt nyilatkozta, félig-meddig ironikusan, hogy végre megírta az "ultimate Depeche Mode dalt", hiszen van benne árulás, vágyakozás, szenvedés, vallás és szex. ", bár aztán hozzátette, hogy "nem kell túl nagy súlyt fektetni a bibliai utalásra. A dal inkább arról szól, hogy nem szabad mindent elhinni, amit hallasz. Hogy saját magad gondolkodj". A dalt az aktuális koncertturné első felében játszották (Budapesten is!). A kétezres évek talán legelegánsabb Martin által énekelt dala.
 

15 éves a SOTU - Miles Away / The Truth Is

A MILES AWAY/THE TRUTH IS című dallal folytatjuk a bemutatónkat, amellyel visszatér a ma 15 éve boltokba kerülő Sounds Of The Universe lemezre a lendület, amely elveszett valahol a Wrong-Fragile Tension környékén. A Making The Universe dokumentumfilmben látható, ahogy Ben Hillier ritmusra papírokat tépked és ezt veszik fel mikrofonnal; a a tépkedés tempójából (és persze magából a tépés-effektből) egyértelmű, hogy ehhez a dalhoz készült ez az érdekes eljárás. Újabb Dave-Andrew-Christian együttműködésből született ez a koszos hatású dal, amelynek a dalszövege Dave egyik barátjáról szól, de a drogokra is lehet asszociálni - Dave maga is nyitva hagyja a dupla értelmezhetőséget. Érdekes, hogy eredetileg csak Miles Away lett volna a címe, ám ekkortájt Madonnának is volt egy ilyen című slágere és Martin nem akarta, hogy összekeverjék a két dalt. (Dave: " Martin nagyon válogatós a dalcímekkel kapcsolatban. Az utolsó pillanatban megváltoztatja a dal címét, szerintem aggódik, ha van egy másik dal ugyanezzel a névvel. Elképzelem, ahogy rákeres a Google-ben. Például a Miles Away/The Truth Is ezen az albumon csak Miles Away volt. Aztán Martin azt mondta: "Tudtad, hogy van egy Madonna-dal, aminek a címe Miles Away?". Így aztán megváltoztatta."). A Miles Away/The Truth Is a Tour Of The Universe második felében csendült fel koncerteken, azóta természetesen nem játsszák, noha az albumon a jobb dalok közé tartozik.
 

15 éves a SOTU - Perfect

A PERFECT-tel visszatér a Bonanza Banzai: a dal első másodpercei Ákos korábbi együttesének korai lemezeit, a refrén gitárdallama pedig az Elmondatott-at idézi. Dolgok, amik mégis megtörténhetnek, és amikre a ma 15 éves Sounds Of The Universe tanított meg minket... Ezzel együtt itt újra felszálló ágba kerül a lemez; a Perfect ugyanis, mint "dal", teljesen rendben van (a csak USÁ-ban megjelenő radio version-ja egyenesen pompás, bár ez az összes SOTU-korszakbeli kislemez rádiós verziójára igaz). A dal megjelent táncos remixekkel az USA-ban, de aztán mégsem ez lett a harmadik kislemez; sőt, ez az egyik legslágeresebb DM-dal, ami még koncerten sem volt soha. A dalszöveg a Peace kistestvére: Martin spirutális kalandozása a megnyugvás, a teljesség felé. Készült hozzá egy érdekes fanvideó is:
 

15 éves a SOTU - Spacewalker

Az "űr-lemezen" egy instrumentális dal SPACEWALKER címmel? Csakis ilyen űrszonáta lehet, nem igaz? Hát nem: itt a ma 15 éve boltokba kerülő Sounds Of The Universe címet viselő Depeche Mode nagylemez második "kávézó" dala, a Little Soul után. Hangulatában talán egy icipicit a 6 évvel későbbi Martin-szólón található Europa Hymn-t idézi az alkotás, persze sokkal kevesebb a melankólia benne. E sorok irója soha nem értette, hogy mi értelme van egy Depeche Mode közepén rövid, instrumentális átvezető daloknak; ez a dal sem győzte meg az ellenkezőjéről. Szerencsére ez az utolsó instrumentális dal egy DM lemez közepén!

15 éves a SOTU - Come Back

"Azt hiszem, ha látatlanban kellene megállapítania az embereknek, hogy ki melyik dalt írta a lemezen, nehéz dolguk lenne." - udvariaskodott Martin a 2009-ben, a Sounds Of The Universe megjelenése kapcsán. A COME BACK ezzel szemben már címét és a meglehetősen üres dalszöveget tekintve is meglehetősen "Dave-es" (természetesen Andew Phillpott és Christian Eigner itt is segítkezett a frontembernek). "Szerettem volna, ha nem csak egy egyszerű ballada válik belőle, így aztán van benne egy kis My Bloody Valantine és Jesus and Mary Chain hangulat." - mondta Dave 2009-ben, ami össze is jött: az eredeti, kiszivárgott demó érdekes, minimalista, keleties hangzását már a második demón (ami a Sounds Of The Universe deluxe lemezén található) meglehetősen fárasztó, monotonan kongó harangot használó, feedback-el terhes hangzásra cserélte az együttes, amit aztán átmentett a lemezre is. A nem könnyen hallgatható alkotás ráadásul nagyon hosszú is, és az eredeti demó érdekes hangulata teljesen elveszett... A soul-hangzás helyetti "wall of sound" hangzás tehát a stúdióban alakult ki. Dave elmondása szerint Martin sokat hozzátett a dalhoz, főleg a háttérvokálokat tekintve. Az albumot népszerűsítő turnén az első szakaszban (és csereszámként néhányszor a későbbiekben) volt velünk a dal, azóta természetesen - a többi Dave&Co. szerzeményhez hasonlóan - nem kerül elő.
 

15 éves a SOTU - Peace

A PEACE megint egy olyan alkotás, ami úgy kezdődik, mint egy korai Bonanza Banzai-szám (dolgok, amiket nem hittünk volna a kilencvenes évek közepén...). A refrénnel kezdődik a dal, ami elvileg electro-gospel lenne, leginkább az Erasure-t idézi (érdekesség, hogy egy ideig Peace Will Come To Me volt a dal címe). Az első versszak ereszkedő dallama a Beatles Across The Universe-ét juttathatja eszünkbe, ami talán még szándékos is a "Universe" tematika miatt. A fő probléma a bridge: Dave kiabálni kezd, majd sikít egyet, majd a Depeche Mode Fő Tanácstalansági Pontján a refrén visszatérése előtt egy olyan kínos dobszóló szólal meg, amitől talán még C C Catch is felszisszenne. Az erőtlen dobok ugyanúgy megtalálhatóak itt is, mint az In Sympathy-ban (korábban nem volt rá példa, hogy két ennyire gyenge szám jöjjön egymás után DM lemezen). Martin a dalt a SOTU kiadásakor Top10 saját szerzeményének érezte, ehhez képest - második kislemez létére - simán repült a Tour Of The Universe setlistjéből az első turnészakasz után, és azóta sem tért vissza.

 

15 éves a SOTU - In Sympathy

Az IN SYMPATHY-ról mondta azt Martin előzetesen, hogy "olyan, mintha régi, klasszikus Depeche Mode lenne". Ezzel együtt már a Home Fórum előzetes meghallgatásainál is jelezték, hogy nem egy energiabombáról van szó, és a ma 15 éves Sounds Of The Universe lemezen is inkább a fakóságával tűnik ki. Hiába gyors a dal alapritmusa, az unalmas énekdallam és a poroszkáló dobok nem segítenek a befogadáson. A dalszöveg sem segít sokat: együttérzéssel nevet Martin az őt támadókon; és butaságaikra Martin végtelen türelme a válasz... A dal aztán úgy tűnt, hogy a Tour Of The Universe-ön futja ki magát, hiszen igen előkelő helyre, az I Feel You után pakolták, és elég jól is szólt az első két turnéállomáson... aztán kivették a setlistből és nem is került vissza. Egy kihagyott ziccer...
 

15 éves a SOTU - Little Soul

A LITTLE SOUL a ma 15 éves Sounds Of The Universe album első nyugvópontja. A finom gitárjátékot egy viszonylag nyugodt alapritmus és az album szokásos "űrhangjai" egészítik ki, valahogy olyan érzetet adva, mintha egy "űrkávézóban" ülnénk. A dal címe sokáig Footprint volt, aztán később majdnem Little Light lett; Martin szerint ez a dal spirituális értelemben véve rokona a Peace című dalnak, amellyel csaknem egyszerre készült. Dave és Martin együttes vokálja igazán kellemes, ám a dal az albumon kissé unalmaska: ugyanakkor az, hogy nagy potenciál van benne, az a Deluxe kiadványon, a zseniális Thomas Fehlmann Flowing Ambient mixben mutatkozik majd meg. A dalt néhányszor játszották a Tour Of The Universe-ön és meglepetésre 2017-ben a Telekom Street Gigen is - érdekesség, hogy mindannyiszor Martin adta elő a valószínűleg számára nagyon kedves dalt. A dalszöveg ezzel együtt meglepően egoista, vagy netán Martin parodizál valakit?
 

15 éves a SOTU - Fragile Tension

A FRAGILE TENSION volt az első dal, amit majdnem az eredeti formájában megismertünk - később kiderült, hogy az az MGMT remixe volt, ami végül kiadatlan maradt, és alig tér el az albumverziótól, és most "rough version" néven fut - és persze azonnal beindult a kétezres évek legjellegzetesebb Depeche Mode-rajongói reakciója az új dal érkezésekor: "Á, ez még biztos csak a demó!". Kétségtelen, hogy a dal meglehetősen "alternatív": a lassabb énekdallam, a kifejezetten gyors alap és a torz, elsőre kissé öncélúnak tűnő gitárok igencsak megnehezítik a befogadást. A maga idejében sokan felrótták neki túlzottan "tömbszerű" hangzását (ezt azért nehéz vitatni), míg mások túl egyértelmű Ladytron-hatásról beszéltek (ezt is...). A dalt sokáig nem szerettem, aztán nagyon jól öregedett, most már az egyik kedvencem a lemezről; már az Oasis Cigarettes&Alcohol című dalának a dallamát se hallom ki a versszakok elejéből... Az utolsó versszak alatt a plusz szinti különösen tetszik! A dalszöveg szívhez szóló: ha minden igaz, valamifajta ars poeticáról lehet szó: "egy törékeny feszültség, ami összetart minket"... "semmi sem logikus a terveinkben" - sok interjúból hallottunk a fiúktól ehhez hasonló megnyilvánulásokat! A turnén aztán a dal egyetlen előadást élt meg - elég érthetetlen módon, bár ebben az időszakban nem ez volt az egyetlen érthetetlen dolog a Depeche Mode háza táján...
 

süti beállítások módosítása
Mobil