Ma hajnalban zárul Mexikóvárosban a háromnapos fellépéssorozat. Bizakodjunk a setlistváltozásokban (ez az első olyan helyszín, ahol három fellépés volt egymás után). Az itt látható Home-Strangelove páros például szinte biztos, hogy teljesen lecserélésre kerül.
Depeche Mode összes
A Delta Machine vinyl box meglepetése
A Delta Machine - The 12'' Singles Box különlegessége, hogy a második Heaven vinylre rátették a HEAVEN (STUDIO SESSION) változatot. Hogy miért, illetve ha már rátették, akkor a többi Studio Session dalt miért nem, az örök kérdés marad talán... mindenesetre az All That's Mine is elfért volna a vinylen, mint a Heaven B-oldalasa, de bele kell nyugodnunk, hogy sose láthatunk a kiadvány összeállítóinak a fejébe. Így tehát itt a Heaven mixeket ezzel a kifejezetten hangulatos "studio session" verzióval zárjuk: valahogy nagyon jó érzésű, "játszik a zenekar" érzete van az embernek a videót nézve, nagyon figyelnek egymásra a zenészek, ami jó érzés a néha gépies DM produkciókhoz hasonlítva.
Bajok Zürichben
Ma 25 éve Zürichben a DM történelmének egyik rövidített fellépése zajlott, mivel az It's No Good alatt elment Dave hangja, és a koncert későbbi részén se nagyon tért vissza. A banda ezért nem játszott a Condemnation, a Stripped és az I Feel You című dalokat. Különleges lett így a ráadás, hiszen két 85 előtti dallal zártak (Somebody, Just Can't Get Enough). A Never Let Me Down Again-ben Dave összekeverte a dalszöveket is.
Jez Webb így írt az eseményekről a The Singles Tour Diaryban: "A zenekar az It's No Good felénél járt, amikor problémák kezdődtek, Dave hangja elkezdett elmenni. Forró mézet és citromot szopogatott a dalok között, és amikor Martin vette át a helyét, akkor úgy tántorgott le a színpadról, mint aki bokszmeccsen van. Néhány tabletta, nyugtató főzet és kenőcsök kellettek ahhoz, hogy végül visszatérjen és összeszedve minden bátorságát befejezze a koncertet."
Egy igazi "something went wrong" fellépés tehát, csak audioban Zürichből:
Hillary Clinton és a hurrikán - a Devotional Tour eseményei
30 éve New Yorkban, a Nassau Coliseumban lépett fel a Depeche Mode, majd pedig Hamptonban léptek fel. A turnénaplóban Daryl Bamonte először Hillary Clintonnal való találkozásáról beszél, majd pedig egy ijesztő élményről számol be: a zenekar magánrepülőgépe hurrikánba keveredett...
"Kicsit törődötten érzem magam... volt néhány kései lefekvésünk mostanában. Alan szobájában ültem és vártam, hogy végezzenek a hajvágásával, utána meg moziba mentünk. Egy Woody Allen filmet néztünk meg, Manhattanben mi mást mint a Manhattan Murder Mystery-t. Éppen a "Manhattan Skyline"-t bámultam ki az ablakon, és próbáltam felidézni, hogy hány dal viseli ezt a címet, amikor megláttam valami csodálatosat. Egy fekete szedánokból álló autókonvoj töltötte be a Madison Avenue-t, teljes hosszában. Alan azt hite, hogy túlzok, de aztán 15 percig álltunk és próbáltunk átkelni az úton, hogy bemenjünk a moziba. A konvoj nagy sebességgel haladt el mellettünk, mi pedig 15 percig vártunk és lemaradtunk a film kezdetéről. Ki a fene lehetett? Az elnök? Majdnem. Hillary tartott előadást valahol (valószínűleg arról, hogy hogyan kell vezetni az országot anélkül, hogy elnökök lennénk).
8 nap után elhagytuk New Yorkot. Úgy tűnik, mindenki szeretett ott lenni. Egy Hampton nevű helyre repültünk, Virginia államba, és egy hurrikánban kellett leszállnunk. Ez nem olyasmi, amit bárkinek ajánlanék. Nagyon nem vicces. A mi 16 férőhelyes kis repülőgépünket úgy dobálta körbe-körbe, mint a krutonokat a cézársalátában. A hurrikán miatt nem tudtunk leszállni Virginiában vagy Észak-Karolinában és nem volt elég üzemanyagunk, hogy eljussunk Atlantába. Martin és én kezdetben Buddy Holly- és Patsy Cline dalok éneklésével próbáltuk fenntartani a hangulatot, de aztán a dolgok ijesztőek kezdtek lenni - a másodpilóta és a stewardess elkezdett SUGDOLÓZNI. Mi az, amit ők tudnak, mi pedig nem? A mennydörgés és a villámlás felerősödött, ahogy a motorok egyre hangosabban bömböltek, szóval abbahagytuk a vicelődést. Ekkor lett hirtelen nagyon ijesztő, ahogy áthaladtunk a felvőn és minden elcsendesedett. A mennydörgés elhallgatott, a motorok szinte doromboltak, és úgy tűnik, hogy szinte csak sodródunk a levegőben, miközben a felhők rózsaszín ködbe burkolóztak körülöttünk, és életemben először tényleg azt hittem, hogy el fogok pusztulni. Aztán BUMM! A turbulencia újraindult, és mindenki újra imádkozni kezdett (Dave egy feszületet is szorongatott), de aztán a pilótáinknak valahogy sikerült egy darabban lehozniunk minket. Mindazonáltal miután egy éjszakát töltöttünk a hamptomi szállodában, megállapítottuk, hogy a gép minden bizonnyal lezuhant, mi mindannyian meghaltunk és ez itt bizonyára a pokol.
Martin a lányára gondolt a hurrikán közepén: "Az egyetlen dolog, ami ott a repülőgépen átfutott az agyamon, az volt, hogy a lányom (Viva) soha nem fogja tudni, ki az apja! Akkor még csak kétéves volt."
Ez még egy videó a Nassau Coliseum koncertről: egy kiváló minőségű Behind The Wheel.
Lassan ez is nosztalgia: Touring The Angel DVD!
Lassan már erre a kiadványra is nosztalgiával tekinthetünk: ma 17 éve jelent meg a TOURING THE ANGEL - LIVE IN MILAN DVD kiadvány! Itt a teljes koncertfelvétel, valamint a Martin által énekelt két extra dal (A Question Of Lust, Damaged People):
Mexikóváros, második este, főprogram:
Egy újabb zajos koncertfelvétel a Construction Time Again Tourról
"Csak hardcore rajongóknak" rovatunk következik: teljes koncertfelvétel 40 évvel ezelőttről, Manchesterből!
Egy régebbi cikkem újrafelhasználása: 43 éve született a Depeche Mode!
Ma 43 éve született a Depeche Mode! 1980 szeptember 24.-én lépett fel először a Depeche Mode a Bridge House nevű kocsmában, és ez volt az első alkalom, hogy a nevüket az elegáns hatású DEPECHE MODE-ra cserélték. Érdekesség, hogy a plakáton még "Depache Mode" néven szerepeltek.
Martin Gore: „A Depeche Mode név Dave-től ered. Divattervezést és kirakatrendezést tanult, és a Dépéche Mode magazint segédletként használta. Sietős divatot vagy divatkiadványt jelent - szeretem a hangzását.”
Dee Dye: „Dave gyakran felhúzta magát, mikor a nevet Day-pech-ay Mode-nak ejtették - kötelezően essexi orrhangon -, és ragaszkodott hozzá, hogy az Depeche, néma »e« - vel a végén. A nevet egy [francia] divatmagazintól szerezte, amely az iskola könyvtárának polcait ékesítette.”
És hogy találták meg a Bridge House-t? Gary Smith jelen volt, mikor megtörtént az áttörés: „Az egyik barátom szülei kocsmát vezettek Deptfordban [Délkelet-London], és sokszor felléptettek új bandákat. Úgyhogy Vince és én elbumliztunk Deptfordba a demókazettával, és lejátszottuk nekik. Meghallgatták, és azt mondták: »A vendégeink nem igazán ezt a fajta zenét szeretik, de egy barátunknak van egy kocsmája, őt talán érdekelheti. Itt a száma, hívjátok föl!« Mikor leírta a Bridgehouse számát, amit már ismertünk, alig hittünk a szemünknek. De mivel a hölgy egész rendes volt, felhívtuk a fickót, aki azt mondta, mindenképp ugorjunk be. Csak egy estére kaptunk lehetőséget. Szóval összeszedtünk annyi embert, amennyit csak bírtunk, és a koncert hatalmas siker volt! A fickó azt mondta: »Legalább megtöltöttétek a helyet, gyertek vissza jövő héten is!«”
A szóban forgó fickó Terry Murphy volt, a Canning Town-beli Bridgehouse koncertszervezője. Az ő idejében ez a kis 350 fős klub volt London egyik legsikeresebb koncerthelyszíne, ahol olyan zenekarok léptek föl, mint a Generation X vagy a Buzzcocks. Murphy jó ítélőképességgel kockáztatott, és a Composition Of Sound könnyed szintipopja siker lett, nem kis részben Dave Gahan „tömegvonzó” taktikája sikerének köszönhetően.
Hogy emlékszik vissza Terry Murphy a Composition Of Sound névváltoztatására? Terry: "Mindig kerestem az új hangokat és ezért megalapítottam a saját lemezcégemet. Napi 20 demókazettát hallgattam. Aztán egy szép napon kaptam egy szalagot a Composition Of Sound nevű zenekartól, akiknek eléggé tetszett a nevük, tehát lejátszottam a kazijukat a Bridgehouse-ban lévő irodámban. Mindig velem volt néhány munkatársam, akiknek kikértem a véleményét. Senki nem szerette, csak én. Úgy gondoltam, hogy ez eléggé különböző, vagy még inkább amolyan bevállalós zene, mivel senkinek nem lett volna mersze ilyen típusú zenét egy rockkocsmának elküldeni. Azt gondoltam, hogy aki ilyen tökös, annak meg kell adni a lehetőséget. Szóltam az asszisztensemnek, hogy foglalja le őket egy koncertre. Arra gondoltam, hogy mivel az A13-as autópályán lévő Basildonból származnak, amihez egyenes út vezet tőlünk, akkor talán hoznak magukkal valamennyi basildoni rajongójukat. Először erről szó sem volt, kb húszan jöttek el. A kocsma több, mint 1000 ember befogadására lépes csak, el lehet képzelni, mennyire üresnek tűnt. A koncert után beszéltem velük, megadtam nekik a 15 fontot, amit kialkudtunk. Dave azt mondta, hogy ha adok nekik még egy esélyt, akkor feltétlenül nagyobb tömeget fognak vonzani. Mivel kedveltem a zenéjüket, azt mondtam nekik, hogy segítek nekik, hogy előzenekarként szerepelhessenek és tudjanak egy kis tömegbázist kiépíteni. Azt gondoltam, hogy tökéletesek lennének a Fad Gadget előzenekaraként. Amikor először játszottak nálunk, egészen biztos vagyok benne, hogy Composition Of Sound néven hirdettem őket. Plakátokat ragasztottam, népszerűsítettem őket. Amikor a zenekar megérkezett az első koncertjére a Bridgehouse-ba, Andy odajött hozzám, hogy a jövőben Depeche Mode-nak fogják őket hívni. Azt mondtam erre, hogy "Ez egy francia név, nem?" Helyeselt: "igen, egy magazinból vettük". Amire én: "Rendben, sok sikert hozzá". Sokat beszélgettem velük, éreztem az ambíciójukat. Dave elmondta, hogy rengeteget járt már a Bridgehouse-ba, amikor a Wasted Youth játszott, ez volt az egyik kedvenc zenekara. Darren, a Wasted Youth basszusgitárosa a fiam, és velünk lakott a kocsma felett. Pont ott volt az egész zenekar, és bemutattam őket Dave-nek. A Depeche Mode koncert után azt mondta Darren nekem, hogy ez a zenekar nagyszerű, és rá kellene őket venni, hogy a Bridgehouse Records-hoz szerződjenek. "Ha legközelebb itt játszunk, legyenek ők az előzenekar".
Ezen a Bridgehouse fellépésen viszont a Depache Mode (sic!) a Comsat Angels előzenekara volt. „Valójában sokkal jobbak voltak nálunk - ismeri el Vince Clarke. - Ilyen korban az ember persze azt mondja, hogy ő a jobb, de igazából ők voltak a jobbak. Később csináltak is egypár albumot.”
Íme tehát a Bridge House 1980 szeptemberének kínálata, első ízben az életünket meghatározó (még ha ezúttal tévesen is írt) névvel!
Köszönjük a DM Live Wiki oldalnak a képet és Terry Murphy részletes visszaemlékezését - a cikk többi része pedig Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik.
Nagyobb meglepetések nélküli második este
Lezajlott a második fellépés is Mexikóvárosban. A DM 4 dalt cserélt a setlistben, más kérdés, hogy a My Favourite Stranger, a Home, a Strangelove (Martin előadásában) és a Condemnation jól bejáratott cseredalnak számítanak a Memento Mori Touron. Bizakodjunk merészebb dalválasztásban a harmadik este!
Mexikóváros, második este, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Sister Of Night
In Your Room
Everything Counts
Precious
My Favourite Stranger
Home
Strangelove
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
World In My Eyes
Wrong
Stripped
John The Revelator
Enjoy The Silence
Condemnation
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Amíg megjönnek a videók erről a fellépésről, addig is még egy teljes koncertfelvétel az első estéről: