A Dreaming Of Me és az Ice Machine koncertváltozatai

0

2026. február 20. - Szigi.

Mivel a ma 45 éve kiadott DREAMING OF ME kislemezen nem voltak remixek (ezt azóta csak a Little 15 maxi mondhatja el magáról), ezért máris a koncertverziókat vesszük sorra! Mind a Dreaming Of Me, mind az Ice Machine bejáratott dalnak számítottak kiadásuk időpontjában: 1980-ban a Bridge House felvételen már mindkettő felcsendül. A Dreaming Of Me úgy indul, mint egy 1982-es Cure-dal, és a lezárás is eltérő.

Az ICE MACHINE is fent van a Bridge House lemezen, mindjárt másodikként csendül fel (első énekelt dalként!). A verzió különlegessége, hogy hallható még a végén az "ice machine, ice machine" szövegrészlet is. Ezen a videón a Big Muff-fal együtt hallható az Ice Machine.

A DREAMING OF ME természetesen a koncertek szerves része maradt 1981-ben is: ebben a verzióban kicsit jobban kidomborodnak a dal harmóniái, illetve sokkal "hirtelenebben" ér véget.

Az Ice Machine is számos 1981-es koncerten elhangzott, itt éppen az amszterdami fellépést láthatjuk. A dal kezdése elég különleges (a zörejek alapján mintha a Photographic kezdődne), aztán nagyjából az ismert kislemezverziót halljuk - természetesen a végén már nincs plusz "ice machine, ice machine" énekrész.

A Dreaming Of Me és az Ice Machine az 1982-es See You Touron is a setlist része maradt. Így szólt a Dreaming Of Me:

Az ICE MACHINE-t 1982-ben már csak az év elején játszották a See You promóciós turnéján. Néhány plusz hangtól eltekintve ez az ismert kislemezes változat volt ismét. Íme a rotterdami fellépésről a dal hangfelvétele:

A DREAMING OF ME 1982-ben, az A Broken Frame Touron gyakran utolsóként hangzott el – itt a manchesteri felvételen Dave szinte már nosztalgiázva konferálja fel, hogy „ez volt az első kislemezünk”. A Dreaming Of Me-nek ez egy egész összeszedett változata, frissebb a dob, és bájosak a mellényúlások :) A Depeche Mode első kislemeze az A Broken Frame Tour végeztével repült a setlistből: utoljára 1983 tavaszán, Bangkokban játszották.

Kevesen számítottak rá, de így történt: a Dreaming Of Me / Ice Machine párosból a B-oldalast, az ICE MACHINE-t szedték elő az 1984-1985-ös Some Great Reward turnéra! Jókora meglepetés (noha ekkor több dal előkerült újra az első lemez környékéről, gondoljunk csak a Puppets-re, vagy a Shout-ra). Az Ice Machine ezen változata természetesen bombasztikus: kemény, vészjósló és tökéletesen illeszkedik a kiváló Some Great Reward Tour hangzásába! És noha valamilyen oknál fogva nem került fel a The World We Live In And Live In Hamburg videókiadványra, rákerült viszont a Blasphemous Rumours kislemez 12 inches változatára (az 1984-es liverpooli koncertről). Jöjjön ez a változat!

Szólj hozzá!

A Dreaming Of Me és az Ice Machine néhány feldolgozása

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2026. február 20. - Szigi.

Sokak kedvence, a Forced To Mode feldolgozta mind a Dreaming Of Me, mind az Ice Machine dalokat is. Szóljon most a Dreaming Of Me tőlük!

Egy dán banda, a Figurines pörgős Dreaming Of Me feldolgozása:

Elsősorban következzék a zseniális Röyksopp-féle változat 2012-ből! Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Röyksopp Ice Machine feldolgozása szinte új szintre emelte a dalt. A hidegrázós dobok, a "she stood beside me once again" résztől a férfi-nő vokál és a katartikus lezárás mind-mind számos Depeche Mode rajongóra gyakorolt nagy hatást - beleértve e sorok szerzőjét is!

A S.P.O.C.K. feldolgozása:

Egy kifejezetten jól sikerült átdolgozás a 6122 című Andy Fletcher tribute lemezről:

Itt pedig az Ice Machine feldolgozása a Forced To Mode-tól:

Szólj hozzá!

szubjektív videó 1981 andy 2012 kiadvány tribute cover feldolgozás jubileum spock 2026 kislemez ice machine dreaming of me forced to mode 6122 figurines

45 éve jelent meg a DM első kislemeze, a Dreaming Of Me!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2026. február 20. - Szigi.

Nagy nap a mai a Depeche Mode történelmében: pontosan ma 45 évvel ezelőtt jelent meg az együttes első kislemeze, a DREAMING OF ME! A korabeli dallistából talán nem is a legjobb választás, de mindenesetre elindított egy példátlanul sikeres pályafutást…

Jonathan Miller így idézi fel a Stripped című könyvében az időszakot:

„A helyszín ezúttal az Eric Radcliffe hangmérnök által vezetett Blackwing Studios volt a profanizált All Hallows templomban, Dél-Londonban, a Pepper Streeten – Daniel Miller korábban itt rögzített dalokat The Silicon Teens néven. Miller eredetileg azért választotta ezt a viszonylag olcsó stúdiót, mert jókora vezérlőterme jobban illeszkedett hagyományosnak nem mondható módszeréhez. Élő hangszer nélkül csak az összes analóg szintetizátor felállításához kellett a hely – ezek közt volt a Robert Marlow által annyira csodált Korg 700S -, közel a keverőpulthoz. A Blackwing és a Depeche Mode jól működő páros volt, a zenekar kislemeze, a Dreaming Of Me, illetve annak B oldala, az Ice Machine pár nap alatt elkészült..”

Vince Clarke: „Izgalmas helyzet volt, mert ez is egy igazi stúdió volt – valójában már tizenhat sávos, míg korábban, mikor Daniel az első lemezét csinálta, még csak nyolcsávos. Emlékszem, hogy a felvétel közben Basildonban volt egy nagy buli, úgyhogy mikorra a B oldalhoz érkeztünk, mindenki másnapos volt.

Még az amúgy szelíd Vince Clarke sem maradt mentes az izgalomtól, hogy végre hanglemezre rögzítették két szerzeményét: „Emlékszem, Londonban sétáltam, és attól féltem, hogy elgázolnak, és kimaradok a további izgalmakból. Arra gondoltam, micsoda luxus lenne most elüttetni magam. Különös elővigyázattal mentem át az úton, annyira izgalmas volt az egész!”

Vince Clarke tisztázza azt is, ki döntötte el, melyik szám kerül végül a Depeche Mode első kislemezére: „Danielen múlt. Mi azt mondtuk, nekünk mindegy”.”

Következzék a Dreaming Of Me, és egy fanvideó: hiszen természetesen nem készült klip az alkotáshoz!

Azt hiszem, sokan egyetértetek velem abban, hogy a Dreaming Of Me B-oldalasa, az ICE MACHINE jobb szám, mint az A oldalas párja! A Dreaming Of Me harmonikus, táncolható, bájos dal, Vince szürreális (később kiderült, hogy nagyrészt hangzás alapján összerakott) szövegvilágával. Az Ice Machine-ban viszont - máris, a diadalmas Depeche Mode életmű első kislemezén - ott van már az a vészjósló, sötét, kifacsart hangulat, ami annyi rajongót szerzett az együttesnek - noha nem kétséges, hogy ebben azért sokat segített az 1984-es koncertfelvétele is a dalnak, amelyről ma még lesz szó :) A szöveg itt is hasonlóan szürreális, távoli képek kapcsolódnak egymásba - igazi korai Vince Clarke dalszöveg! A dal csúcspontja számomra a "She stood beside me once again" című rész utáni dupla vokálos rész!

A Dreaming Of Me a Depeche Mode debütáló kislemeze, 1981 február 20-án jelent meg a Mute Records gondozásában kizárólag 7” vinyl formátumban. Az Egyesült Államokban nem jelent meg a kislemez kereskedelmi forgalomban. A dalt 1980 decemberében vették fel a Blackwing Stúdióban.

A dal 57. helyezést ért el a brit slágerlistán – állítólag ez is belejátszott, hogy végül fel sem került a Depeche Mode debütáló, Speak&Spell című nagylemezére. Mindazonáltal az Egyesült Államokban kiadott Speak&Spell tartalmazta a dalt, harmadikként – ott az I Sometimes Wish I Was Dead maradt le a nagylemezről.

Érdekesség, hogy pontosan 30 évvel azután, hogy a „Dreaming of Me” először jelent meg az Egyesült Királyságban, a rajongók egy flashmob akció keretében megpróbálták újra a slágerlistára „keríteni”, mégpedig online letöltéssel. Az akció kudarcot vallott, kivéve Németországban, ahol a szám először került be a kislemezlistákra a 45. helyen.

A Dreaming Of Me az egyik a két olyan Depeche Mode kislemezből, amelyhez nem forgattak klipet – a második az ezt követő New Life volt.

A Dreaming Of Me nem került fel a Speak And Spell-re, a Wikipedia szerint a szerénynek mondható 57. slágerlistás helyezés ellenére (ezt máshol nem hallottam megerősítve), viszont ezzel a dallal indul a The Singles 81-85 válogatáslemez! 2006-ban viszont, amikor újra kiadták a Speak And Spell-t remasterelve és SACD verzióban, meglepetésre rátették utolsóként a lemezre. Ami a még meglepőbb volt, hogy az úgynevezett „Cold End” verzióját tették rá, azaz a dal tovább tart és néhány disszonáns hang után ér véget (sőt, állítólag van egy még hosszabb változat is, amit csak egy nagyon szűk kör hallott). A furcsa lezárásra igen meglepő magyarázatot adott Jonathan Miller a Stripped című könyvben, amivel a reggeli posztban említett kocsmázásra is visszacsatolhatunk: „Mikor a Depeche Mode debütáló nagylemezét, a Speak & Spellt CD-n újra kiadták, véletlenül lelepleződött az együttes kollektív derültsége a Dreaming Of Me 1980. decemberi felvételének ideje alatt. Valószínűleg a szerencsétlen hangmérnök hibájának köszönhetően a szám meghosszabbított elhalkulásában világosan hallható, amint valaki örömujjongásban tör ki, és hallható néhány zavaró, hamis hang is.”

Nézzük meg ezt a vicces végű, „cold end” (azaz nem lehalkuló, „fade out”) változatot, természetesen szintén egy fanvideóval!

Az ICE MACHINE-nak is volt „Cold End” változata, ami szintén rákerült a Speak And Spell újrakiadásra 2006-ban, csak nem a lemezre, hanem az extrák közé. Ez kevésbé meglepő/vicces, mint a Dreaming Of Me kakofóniába fulladó változata: itt egyszerűen csak sokkal hosszabb ideig tartják ki a záró szintihangot. Hallgassuk csak:

David McElroy így ír az Almost Predictable Almost-on a ma 45 éves Dreaming Of Me kislemezről:

„A Dreaming Of Me 1981 február 20.-án jelent meg, és április 4.-én jelent meg először a brit slágerlistán, új belépőként a 75. helyen. A következő héten 57. helyre kúszott le, majd visszaesett a 64-re, aztán visszakapaszkodott a 63.-ra, hogy aztán örökké kiessen a Top100-ból.

Abban az időben egy zenekarnak jókora mennyiségű kislemezt kellett ahhoz eladnia, hogy a legjobb 40 közé kerüljön. Amikor például a Dreaming Of Me megjelent, az Egyesült Királyságban az első helyen a borzalmas és valószínűleg számos módon sértő Joe Dolce dal, a Shaddap You Face volt az első helyezett. Ez a kislemez 6 millió példányban fogyott világszerte, ami egyben egy elítélő vádirat az 1981-es társadalom ellen. Ilyen körülmények között a Depeche Mode valójában nagyon is jól teljesített, amikor a debütáló kislemezével az 57. helyezért érte el.

A kislemezt korrekten játszotta a Radio 1 (ebben az időben ez döntő fontosságú volt), és egész jól nyilatkoztak róla a brit zenekritkusok is. A Soundsban Betty Page szerint: „mély, komoly, sötét és művészies”, az NME- ben Chris Bohn így fogalmaz: „a nárcisztikus cím ellenére a Dreaming Of Me ugyanolyan édesen szerény elektronikus bohóság, mint bármi az Orchestral Manoeuvres In The Dark-tól. A pléhpofa ének, a programozott ritmusképletek és a vattacukor-melódia kellemes három percet okoz.” Paul Morley, NME: „(…)messze felülmúlnak jónéhány náluk ismertebb nevet azzal a képességükkel, hogy remek dallamokat írnak, és tudják, hogyan kell bánni velük. Valahol a The Silicon Teens csillogó szintetikus popja és a Numan / Foxx-féle súlyosabb személyes dalok közt félúton. Két gyöngyszem ezek közül most bakelitre került. Az egyszerűen csodálatos Dreaming Of Me/Ice Machine őszintén ajánlható mindenkinek. ízléses és melodikus, táncolható és intelligens, megérdemli, hogy abszolút hatalmas legyen. Vedd meg!” A Record Mirror ezt írta: „ugyanolyan kiszámítható és jól kidolgozott, mint egy Ultravox dal”. A Smash Hits még a dal szövegét is lehozta.

A Dreaming Of Me valójában egy remek bemutatása a Depeche Mode-nak. Minden ismertetőjét tartalmazza Vince Clarke szintipopjának, a vezető riffje egy főhajtás az OMD előtt, Vince egyik korai hatásgyakorlóinak. Ez egy színtiszta popdal, és eléggé megegyezik a korának híresebb és őszintén szólva alsóbbrendűbb dalaival. A zenekar néhány évig ragaszkodott hozzá koncerteken, és 1983 áprilisig játszotta a dalt. Összességében a kissé frusztráló 99. alkalommal láthatták a szerencsés nézők Bangkokban, a Napalai Hall-ban, amikor is utoljára játszották, 1983 április 10.-én. Természetesen nem számoljuk bele Martin hotel session-jeit, mielőtt bárki kérdezné.

A Dreaming Of Me nem szerepelt a Speak And Spell brit és európai változatain. A CD változatra 1988-ban aztán rátették, bónusz dalként. Némileg kár, hogy nem szerepelt az eredeti kiadáson, mivel valószínüleg jobban működött volna a lemezen, mint néhány gyengébb dal, de a másik oldalról különlegessé teszik, hogy önálló kislemezen szerepel. Az USA kiadványon érdekes módon szerepel a dal, harmadikként, előrébb nyomva a második helyre a Puppets-et, és kíméletlenül kilökve a lemezről az I Sometimes Wish I Was Dead-et. Az amerikai kiadványon a What’s Your Name csendben meghúzza magát az A oldal végén, bizakodva abban, hogy senki sem veszi észre. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az amerikai vinyl változat a New Life helyett a New Life (remix)-et, a Just Can’t Get Enough helyett pedig a Just Can’t Get Enough (schizo mix)-et tartalmazza.

A Dreaming Of Me B-oldalasa valami egészen különleges darab. Az Ice Machine egy sötét, merengő alkotás, ami határozottan egy Kraftwerk előtti főhajtás, még ha a basildoni komor szűrőn keresztül is (és nem az euforikus Europe Endless-stílusban). Az Ice Machine minden bizonnyal reprezentatívabb a Depeche Mode hangzásának fejlődésével kapcsolatban, és ez egy olyan dal, ami a megjelenése óta is kiállta az idők próbáját. A Speak And Spell-en ez a dal sem szerepel; és amíg a Dreaming Of Me talán beilleszthető lett volna, addig az Ice Machine talán túl sötétnek és szinte ipari jellegűnek tűnt volna, legalábbis például a What’s Your Name-hez hasonlítva. Van valami csodálatos abban, hogy egy ilyen erős dal „csak” B-oldalra került fel, és csak azok számára volt elérhető, akik megvették a kislemezt. Egy 7 inches kislemeznek tökéletes csomagnak kell lennie (legalábbis jó esetben), és a két dalunk bőven átment a teszten.

Az Ice Machine eredeti demóján Fletch basszusgitáron játszott, ám ez a változat sajnos nem került még napvilágra. A dal sajnos évek óta nem hallható élőben, de a zenekar 132 alkalommal játszotta, a Nicholas Általános Iskola 1980 június 14.-ei Composition Of Sound koncertjétől egészen az 1985 április 12.-i tokioi Nakano Sun Plaza fellépésig. Az 1984 szeptember 29.-én a Liverpool Empire Theatre-ben felvett koncertváltozat elérhető a Blasphemous Rumours 12 inches vinyl változatán is.

Ez tehát a Dreaming Of Me – a Depeche Mode első kislemeze. Csak Vince tudhatja, hogy mi a fene az a „man switch”, és talán ez az információ teszi lehetővé számára, hogy felmásszon a „the rising cast”-ra… Egy dolgot azonban mindannyian tudunk: az pedig az, hogy mind a Dreaming Of Me, mind az Ice Machine egy csodálatos bevezetése egy olyan zenei karriernek, ami aztán valami egészen különlegessé fejlődött.”

Ahogy minden alkalommal McElroy linkjénél: az eredeti írás, képek, valamint lemezformátumok a linken!

Ez pedig az egyik kedvenc részem Jonathan Miller: Stripped című könyvéből (a Dreaming Of Me-ről természetesen)

„Még mindig emlékszem arra, amikor a Smash Hitsben pozitív kritikát olvastam az együttes 1981. február 16-ai, a londoni Cabaret Futurában tartott koncertjéről. Akkoriban a lap még csak félkomoly zenei tinimagazin volt. Tisztán emlékszem arra is, hogyan rohantam az egykori Volume Records lemezboltba, megvásárolni az együttes Dreaming Of Me című debütáló kislemezét szülővárosomban, Newcastle-upon-Tyne-ban. Az izgalom nagyrészt annak köszönhető, hogy huszonegy év telt el az emlékezetes vásárlás óta, és ez sok-sok emberöltőnek felel meg a pop és a rock szeszélyes világában, ahol a sztárok riasztó gyorsasággal jönnek és mennek. Ezt a sorsot a basildoni fiúk valahogyan mindig elkerülték. A sors közbeszólt, és úgy alakult, hogy keresztezték egymást útjaink a Depeche Mode-dal, igaz, most már szakmai okokból. Ha nem ajánlottam volna fel (sikertelenül) Chris Charlesworthnek, az Omnibus Press szerkesztőjének egy másik zenei életrajz megírását, akkor valószínűleg ő sem javasolja nekem, hogy foglalkozzam inkább a Depeche Mode-dal. És akkor nem is rohanok fel a szüleim padlására, hogy ősrégi Depeche Mode- újságkivágásokat keressek, amelyeket mindenre fogékony tinédzseréveim alatt vallásos áhítattal gyűjtöttem. Arra persze semmi garancia nem volt, hogy meg is találom őket. Miután már mindent átfésültem, feleségem mégsem adta fel, és kincset talált a rendetlenségben. Láss csodát, megtalálta az előbb említett Cabaret Futuráról szóló patinás kritikát, amely így zárja sorait: „Az egyszerűen csodálatos Dreaming Of Me/Ice Machine őszintén ajánlható mindenkinek.””

A korszakot most a Speak And Spell 2006-os újrakiadásához tartozó dokumentumfilmrészlettel is megidézzük:

Az Ice Machine-nak hozzáférhető a demó verziója, mégpedig az elhíresült 1980 SUMMER DEMO TAPE nevű válogatáson ez az első dal. Ennek érdekessége, hogy Dave a dal végén kétszer is elénekli a dal címét, azaz „The ice machine, ice machine!” (mindezt a „their dancing feet” dallamára).

Szólj hozzá!

Másfél óra a 20 évvel ezelőtti milánói dupla koncertről

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2026. február 19. - Szigi.

Itt egy másfél órás, kiváló minőségű válogatás a 20 évvel ezelőtti milánói dupla koncertről: ez a Blue Leach által rendezett DVD film egy rövidebb változata.

Szólj hozzá!

live 2006 koncert videó rendező milánó turné jubileum 2026 touring the angel live in milan blue leach

A milánói DVD jubileuma

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2026. február 18. - Szigi.

20 éve Milánóban duplázott a Depeche Mode, és ezen a turnén erre a városra esett a megtiszteltetés, hogy a koncert hivatalos DVD-jét itt forgassák - ez volt a Touring The Angel: Live In Milan kiadvány. Az első este felvétele ez volt, ennek érdekessége, hogy az itt eljátszott Damaged People csak bónusz dalként került végül a DVD-re.