Ahogy a Strange Hours maxin is, úgy a Jezebel maxin is található volt egy plusz Jezebel mix. Ez a SLICK SIXTY VS RJ Remix, ahol RJ Roger Johnson-t, a Slick Sixty pedig egy ekkortájt Alan által felfedezett előadot jelentett (érdemes csekkolni a Slick Sixty 1998-as, Nibs And Nabs című lemezét - Spotifyon fent van). A mix nyugodt, bólogatós, grúvos, nyoma sincs a Strange Hours maxin található Filthy Dog mix őrült, zaklatott tempójának, igaz a Recoilt övező baljós hangulatnak is híján van.
A Jezebel maxi harmadik dala egy régebbi Recoil-dal újrafeldolgozása: ez az ELECTRO BLUES FOR BUKKA WHITE (2000 REMIX)!. Tulajdonképpen olyan ez a verzió, ahogy azt elképzeljük: az eredeti Electro Blues kemény hangulatú, Bloodline-hangszerelését és hangulatát Alan ezúttal a Liquid-korszak fülledt, basszusokkal gazdagon megágyazott változatára cserélte. Érdekességnek jó!
A ma negyedszázada megjelenő Jezebel című Recoil dalnak még koncertváltozata is van: a Selected Tour második felében játszotta Alan és Paul Kendall, a Walking In My Shoes-zal egybemixelve. Nézzük a londoni fellépésről a dalt:
És ne feledkezzünk meg az eredeti Golden Gate Quartet-féle Jezebel-ről sem:
A ma 35 éves World In My Eyes kapcsán felidézem két fordításomat az Almost Predictable Almost blogról.
Itt a World In My Eyes kislemezről esett szó.
Itt pedig a World In My Eyes kiadvány angliai visszhangjáról esett szó.
A World Violation Tour minden egyes koncertje a World In My Eyes-szal kezdődött. A Crucified és a Kaleid egymásba úsztatása és a velőtrázóan jó intro-dobhangok után után szinte a közönség arcába robban a koncert nyitódala, és az extázist csak fokozza az oldalról betáncoló Dave, aki egyedi csípőmozgásával és "még a régi" hangjával fokozza a szinte fokozhatatlan hangulatot... Érdekesség, hogy a turné későbbi szakaszán (egészen pontosan az október 14-ei frankfurti fellépéstől) néhány drámai hatású plusz hangot is beletettek a World In My Eyes-ba, tehát már akkor is változtattak némiképp egy-egy dal hangszerelésén, még a turné alatt is!
A World In My Eyes természetesen a The Singles Touron is végig szerepelt a setlistben, sőt, új introt készítettek hozzá. Mind a Kraftwerkes, robothangos intro, mind az egész előadásmód halvány árnyéka a Devotional Touros változatnak (pedig itt először élő dobokkal kíséri Christian Eigner a dalt). Ráadásul ezen a zaragozai felvételen Dave mintha bosszús lenne valami miatt...
A World In My Eyes a Violator negyedik kislemezes dala volt, 1990 szeptember 17-én jelent meg, két Dave által énekelt B-oldalas dallal (Happiest Girl, Sea Of Sin).
Kemény basszusok, enyhén műanyag, tipikusan Francois Kevorkian hatását mutató, "Kraftwerkes" dobok, gyönyörű harmóniák és mindehhez a "lelketlen" gépzenéhez annyi érzelem és szexualitás, amennyi csak belefér: Martin behízelgő dalszövegét Dave annyi érzékiséggel búgja a fülünkbe, hogy még férfiként is csak elismerően csettinthetünk... A szögegyszerű, szintén enyhén műanyag szintidallam is tovább feszíti a dal érzékisége és az elektronika úgynevezett ridegsége közti ellentétet. Az utolsó versszak a végletekig feszíti az erotikus hangulatot, majd a második versszak után már csak Dave magabiztos éneke ismétlődik a dal végéig: "let me show you the world in my eyes!", miközben Martin "uuu"-zós háttérvokálja szól... Egyetértek Andy Fletcherrel nekem is ez a kedvenc Depeche Mode dalom!
Martin a World In My Eyes-ról: "Emlékszem, hogy az eredeti demó egy kicsit gyorsabb és talán egyszerűbb is volt. Milánóban vettük fel a számot. Emlékszem, hogy Dave elutazott egy pár napra és amíg távol volt, csak ezen a számon dolgoztunk. Ekkor kapta azt a melankólikus hangulatot a dal. Mikor Dave visszajött lehányta a cuccait, meghallgatta a számot majd teljes sokkot kapott...! Az volt a véleménye, hogy teljesen elrontottuk a számot.... fél nap után aztán visszajött és azt mondta: "Végülis elég jó lett!". Hiába, mindig időbe tart mire megszokik az ember valamit!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
A kislemez kicsit rövidebb introval bír, ezt leszámítva megegyezik az albumverzióval (állítólag a Remixes 81-04-en megjelenő Daniel Miller Remix lett volna az eredeti kislemezverzió, de ezt megvétózták!). A klipverzió itt kissé csalós, ugyanis nem a rövidebb single verziót, hanem az albumverziót takarja.
Azok után, hogy a Personal Jesus-nak énekelt B-oldala volt, az Enjoy The Silence-nak 2 db instrumentális B-oldala, a Policy Of Truth-nak már csak 1 db instrumentális B-oldala, akár tartani is lehetett attól, hogy a negyedik, World In My Eyes kislemezre már nem marad muníció. Szerencsére alaposan ránkcáfolt a zenekar, hiszen két Dave által énekelt remek dalt is tartogattak az utolsó maxira - és ez az előzetes tervek szerint is így lehetett, hiszen mindkét B-oldalas a felvételi időszakban, még 1989 második felében született. A két dal közül az első a HAPPIEST GIRL, egy fülledt, érzéki, táncolható dal, hideg dobokkal, meleg basszusokkal, és nem túl bonyolult, viszont igencsak testiség-központú szöveggel. A dallamban még valami magyar népdalosat is fel vélek fedezni! :) A Happiest Girl sokáig úgy volt, hogy felkerül a lemezre (érdekes, hogy ugyanez fel sem merült a legalább ilyen remek Dangerous vagy Sea Of Sin esetében), ám aztán lehagyták róla, Alan Wilder szerint azért, mert nem tartották elég erősnek ahhoz, hogy a Violatorön szerepeljen.
A World In My Eyes másik B-oldalasa egy olyan dal, ami mind hangulatában, mind hangszerelésében, mind szövegvilágában rokon a Happiest Girl-rel, ez pedig a SEA OF SIN! Ugyanazok a kemény dobok, dús basszusok, és ugyanaz a szexualitást sugalló szöveg jellemzi ezt a dalt is, mint a Legboldogabb Lányt. Érdekesség, hogy akárcsak a Happiest Girl (Jack Mix)-nél, itt a Sea Of Sin-nél is külön mixnevet adtak az eredeti verziónak, ez a változat a Tonal Mix névre hallgat. A kedvencem a második versszaktól bejövő, visszatérő, nem tolakodó, mégis meghatározó torzított gitárszerű effekt, ami onnantól végigkíséri a dalt. A Sea Of Sin-nek hosszas, szépséges instrumentális levezetése van - ezzel zárultak tehát a Violator-korszak újdonságai. A következő kislemez 1993-ból már teljesen más stílusú lett...
A World In My Eyes maxi különböző verziói ugyanazt a hangulatot árasztják, mint maguk a dalok: erősen táncos, nagyon Kraftwerkes, mégis nagyon fülledt hangulatú átdolgozásokról van szó. A WORLD IN MY EYES (OIL TANK MIX) mindjárt egy olyan alkotás, ahol nem is tudjuk, hogy melyik Kraftwerk-számra emlékeztet az alap (Numbers, The Man Machine, Home Computer - ez a három a legesélyesebb), ami nem is csoda, hiszen Francois Kevorkian készítette a mixet, aki 4 évvel korábban a Kraftwerk: Electric Café című lemezét mixelte. Alan Wilder el is mondta, hogy ez a dal az élő cáfolata annak, hogy az elektronikus zene lelketlen lenne.
Egy mixnév, a Cabaret Voltaire előtti tiszteletadásként? Könnyen elképzelhető! A SEA OF SIN (SENSORIA) a Sea Of Sin hosszabb verziója, szintén Francois Kevorkian munkája, és a Sensoria egy Cabaret Voltaire dal címe is egyben... Ez a változat a hosszasabb kezdésével, és a több instrumentális betétével ügyesen lazítja az eredeti változat kiváló, ám talán kissé tömbszerű hangzását.
Francois Kevorkian utolsó munkája következik a World In My Eyes maxin, ez a WORLD IN MY EYES (DUB IN MY EYES). Amit írtam az Oil Tank mixről, az ide hatványozottan igaz: a Depeche Mode sose járt közelebb a Kraftwerkhez, kemény, hideg, "Electric Café"-s dobalapok, robothangok (amelyből a "let me take you on a trip" nagyon jól szólt a Devotional-verzióban), és minden, ami miatt a Violator-korszakot később Martin "túlmesterkéltnek", vagy "túl precíznek" tartotta.