Van értelme egy rockdal ambient-változatának? A 99 TO LIFE (AMBIENT VERSION) érdekessége, hogy hosszabb, mint az eredeti változat: az elején eleve nem a lánccsörgéssel és a börtöncella-ajtó csapódásával kezdődik, hanem némi instrumentális felvezetéssel. A Bloodline-basszus ebben a változatban később jelenik meg, ám a dobok ugyanolyan agyleszakítóak 3 percnél, mint az eredeti verzióban. Később persze tisztul a hangzás: sem a kakofón dobolós rész, sem pedig a Whola Lotta Love-idézet nem annyira direkt, mint az albumváltozatban (érdekes, hogy a cintányért mennyivel hangsúlyosabban halljuk itt). A dal hardrockos lezárása is sokkal experientálisabb ebben az ambient változatban, jobban halljuk a hirtelen, már-már horrorba illő elektronikus effekteket, illetve hangsúlyosabb az „esős” lezárás is.

Az INTRUDERS (AMBIENT VERSION) bevezető, visszafogott részében madárcsicsergésre lehetünk figyelmesek, ami nem tűnt fel az eredeti változatban. A fejet leszakító dobok itt természetesen nem érkeznek meg, így jobban tudunk figyelni a gazdag hangszerelésre, Carla sóhajaira és néha szaggatott effektekkel megbolondított éneklésére, valamint itt tűnik fel, hogy bizony Joe Richardson is vendégszerepel a dalban, mégpedig néhány sornál háttérvokalistaként. Az eredeti verzió őrülete 5 perc után azért itt is hallatszik, még a dobok is megérkeznek… aztán a kiállás és a levezetés megint nem sokban tér el az „igazi” Intruders-től.