Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

19 éve jelent meg a Paper Monsters!

2022. június 04. - Szigi.
A tegnapi napon Dave első szólólemezének, a PAPER MONSTERS-nek volt a 19 éves évfordulója. A visszafogott hangulatú, kissé talán túl szokványos dalokat tartalmazó albumról nekem a Bitter Apple a kedvencem. Nektek?
 

A Waiting For The Night kivetítése az Exciter Tour-ról

Mi is lehetne a One Night In Paris DVD-re visszaemlékező napunk utolsó dala, mint a Waiting For The Night kivetítése? Főleg egy ilyen viharosnak ígérkező éjszaka előtt... és talán még Andy is eszünkbe juthat a vigasztalanul hulló esőcseppekről.
 

Az It's No Good háttérvetítése az Exciter Tour-ról

Az Exciter Tour-on néhány dal mögött kivetítés volt látható, ezek rákerültek extraként a One Night In Paris második DVD-jére. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az It's No Good rendkívül ötletes videója a Dave-vel távolságtartó, Martinnal és Andyvel kacér pincérnővel talán a legismertebb, sőt, azóta néhányan fanvideóként jónak találták azt más dalok mögé is használni (My Joy, Dangerous...). Nézzük:
 

The Talking - One Night In Paris DVD extrák, negyedik rész

A 20 éves One Night In Paris DVD egyik legérdekesebb extra felvétele az, amikor az együttes tagjait kérdezik. A zenekar már teljes harci díszben "mászkálva" válaszol a nem is könnyű kérdésekre. Fletch :(
 

The Photographing - One Night In Paris DVD extrák, második rész

A húszéves One Night In Paris DVD extrái között egy igazi csemege is található: Anton Corbijn 52 percen keresztül türelmesen magyaráz a képeiről. Erre nem is emlékeztem :D
 

The Preparing - One Night In Paris DVD extrák, első rész

Nézzük a One Night In Paris DVD többi extráját! Elsőként itt a "The Preparing", ami egy rövidfilm a színpad építéséről, illetve eredeti színpadterveket, rajzokat tartalmaz. Interjúalanyok: Lee Charteris, Anton Corbijn, Paul Normandale, Bill Leabody és Jonathan Kessler.
 

Lelkes nyilatkozatok a One Night In Paris-ról, valamint a Surrender

Az Anton Corbijn által rendezett One Night In Paris sajtóanyagában a zenekar tagjai lelkesek voltak a kiadvánnyal kapcsolatban. A HDMFC fordítása következik:
 
""Talán a Bercy ez egyik legjobb aréna a világon" - kezdi Fletcher. "Nagyon, de nagyon sokszor játszottunk már ott... Olyan sokszor, hogy tulajdonképpen Párizsban az az aréna a második otthonunk." A közönség sorai között pedig bizony nem meglepőek a külföldi Depeche Mode rajongók sem... "A világ minden tájáról érkeznek hozzánk rajongók, csakhogy láthassanak egyetlen koncertet Párizsban!"
 
Gahan a következő módon magyarázza a meglehetősen változatosra sikeredett koncertdalmenetet: "Egyszerűen nem lettünk volna képesek újra kiállni és ismételten megünnepelni a múltunkat. Valami új dolgot szerettünk volna nyújtani. Igazán nem sok, 20 éves múlttal rendelkező együttes mondhatja el magáról, hogy még mindig tud valami újat alkotni."
 
Fletch a következőkben erősíti meg az előbbi gondolatot: "Mint együttes, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a mai dalainkkal együtt játszhatjuk azokat a dalokat is, amelyeket 20 évvel ezelőtt játszottunk. Hatalmas megtiszteltetés számunkra az, hogy a koncerteken kiegészítik egymást napjaink slágerei és a klasszikus Depeche Mode számok."
 
"A koncerteket nézve" - mondja Gahan, "ezeket a fellépéseket élveztem a legjobban - a többi turnéhoz viszonyítva is. Úgy gondolom, ezek voltak a legjobb koncertek, amelyeket valaha játszottunk. A színpadon felvonultatott zenészeket tekintve pedig úgy érzem, velük közösen sikerült egy vadonat új hangulatot varázsolni mind a régi dalokba, mind pedig az 'Exciter' album számaiba. Szinte lebegtem a színpadon." Az élő prezentálás spontanaitását erősíti, miszerint Gahan állítja, a 'Condemnation' például az utolsó pillanatban került be a párizsi koncertrepertóárba. " Azon az estén próbáltuk be a számot... Azt hiszem, a 'Condemnation' előadását visszanézve, tetten érhető az együttes érzikésége és sebezhetősége is." (a Condemnation már korábban is volt az Exciter Tour-on - a szerk.)
 
Fletcher a következőket fűzi hozzá: "Úgy hiszem, a show nyugodt hangulata mindennél fontosabb volt számunkra, mint együttes számára, hisz több mint 20 év köt már bennünket össze. Állandóan keressük a kihívásokat és közben minduntalan kihívások elé állítjuk a közönséget is. Az eredmény pedig nem maradhat el."
 
Következzék most egy intim pillanat: Martin az öltözőszobában a Surrender-t énekli, miközben sminkeli magát. Ez a DVD-n a rejtett videók között volt megtalálható.
 

A Clean kimaradt, a Sister Of Night bekerült

A One Night In Paris DVD-t a 2001 november 9.-ei és 10.-ei párizsi koncert felvételéből lett összeállítva. Biztosan felhasználták mind a két este anyagát, mivel a dallistából az It Doesn't Matter Two csak az első, a Condemnation csak a második este csendült fel. Ez utóbbi Dave kérésére került a kiadványra (lévén hogy ez a kedvenc DM dala), ami sok rajongónak csalódást jelentett, mert így a turné szinte minden állomásán elhangzó népszerű Clean lemaradt a lemezről (a Clean-nek máig nincs is hivatalos kiadványon megjelent koncertváltozata). Különös módon a Clean az extrák közé sem került fel, a második DVD-re: pedig az It Doesn't Matter helyett a második este elhangzó Sister Of Night helyet kapott ott, Martin előadásában. Nézzük:
 

(Egy hete volt) Húszéves a One Night In Paris videókiadvány

Amikor Fletch meghalt 26.-án, már készen álltak másnapra a ONE NIGHT IN PARIS DVD 20. évfordulós jubileumára a bejegyzések. Természetesen aztán a tragédia elsodorta ezeket a posztokat, de most 8 nappal később, ma pótlom őket.
 
Múlt hét pénteken volt tehát a Depeche Mode első DVD-n is kiadott koncertjének a jubileuma. A kiadvány annak idején - talán magának a DVD formátumnak a viszonylagos újdonságából kifolyólag - nagy sikert aratott, rengeteget ment házibulikon, DM Klubokban, és sok emlékezetes képsora maradt meg emlékeinkben. Ugyanakkor utólag sokan megemlítik - nem is minden alap nélkül - hogy Dave hangja ezen a koncerten bizony nem volt a legtökéletesebb, valamint a később sok rajongót zavaró "ripacskodása" is ekkortájt kezdődött. A későbbi kiadványok fényében kissé szokatlannak tűnhetett egy Depeche Mode koncertkiadvány olyan dalok nélkül, mint a Just Can't Get Enough, az Everything Counts, a Stripped, az A Question Of Time, a Behind The Wheel, a Policy Of Truth vagy a World In My Eyes; mások viszont pont az exkluzív jellegét, a rendhagyó dallistáját kedvelik. Talán ma már szokatlannak tűnik a DM színpadán a vokalistalányok szereplése is; Fletch ténykedését pedig nehéz könnyek nélkül végignézni.
 
Nektek mi a véleményetek a One Night In Paris kiadványról?
 

 
süti beállítások módosítása