A téma a Violator és a Songs Of Faith And Devotion korszaka.

"Amikor elkezdtem ezt a sorozatot a blogomon, tudtam, hogy eljön ez a nap. Már egy ideje próbálkozom a Hole To Feeddel, sőt, ez bizonyos mértékig a blog védjegyévé vált. Szeretném, ha inkább a minőségi írásról vagy a mélyelemzésről lenne ismert, de ez elkerülhetetlen.

A harmadik Depeche Mode dupla A-oldalas kislemezén két dal volt, az egyik a a Hole To Feed, a dal, amely a zenekar történetének legrosszabb címével büszkélkedhet, és a Fragile Tension, egy olyan dal, amelyet az emberek olyan szenvedéllyel gyűlölnek a dal kiszivárgása óta, mint amilyet általában a tömeggyilkosok vagy Boris Johnson számára tartogatnak.

Ezzel a kiadvánnyal kaptunk egy most már nagyon drága dupla 12"-t, egy CD-single-t és egy videoklipet, amit attól tartok, hogy pár perc múlva meg kell néznünk. Akkor vágjunk is bele.

A Hole To Feed/Fragile Tension, BONG42, 2009. december 7-én jelent meg. A hivatalos oldalon egy hónappal a megjelenés előtt jelentették be a mindannyiunkat izgalomba hozó hírt azzal, hogy a kislemez megjelenik, és nem lesz 7” vagy limitált CD. Rossz hír tehát a gyűjtőknek.

A kislemez megjelenésének módja azt jelentette, hogy nem lesz jogosult az Egyesült Királyság slágerlistáira, így nagyon kevés kislemezkritika jelent meg. A Hole To Feed-et természetesen Dave, Christian Eigner és Andrew Philpott írta, így ez azt jelentette, hogy a Sounds Of The Universe meghallgatásakor néhány kritikus figyelmét felkeltette. A Pitchforknak úgy tűnt, hogy tetszett:

„A Hole to Feed, egy Gahan-szerzemény, Bo Diddley-alapütem találkozik a sci-fi hangulattal, miközben Gahan, akinek a problémás története nyilvános, kettős jelentésekből és célzásokból merít, hogy kivetítse a zenekar védjegyének számító nárcisztikus előjeleket."”

Ugyanez a kritika a Fragile Tensionről is így vélekedett:

„...visszautalva a zenekar szintetizátorosabb napjaira anélkül, hogy elveszítené a Violator utáni gondosan ápolt grunge-réteget, ez a stratégiája tükrözi a „Fragile Tension”-nek (ami nem lett volna rossz helyen az általában zajosabb Angelen)”

A Hole To Feedről a The Quietus így nyilatkozott:

„Ez a minimál acid blues az énekesnő függőségét érinti, minimalizmusát pedig a régi eszközök és egy kiemelkedő, primitív rockgitár használata hangsúlyozza.”

Ugyanennek a kritikának sikerült úgy jellemeznie a Fragile Tensiont, hogy nem mondta meg, hogy tetszik-e neki a dal:

„Ez a dal, akárcsak a 'Jezebel', a 'Lillian'-re emlékeztet a Playing The Angelről, és egy kicsit olyan, mint egy ökoballada vagy elégia a Föld bolygó még el nem tűnt szépségéhez. A szintetizátor melankóliája és az érzelgősség azonban nem tükröződik Gore már-már harsány gitárjátékában.”

Általánosságban véve tehát többnyire pozitív volt a kritikák összképe.

Mivel a dal nem került be a brit slágerlistákra, így nincs is helyezés, amit megnézhetnénk. A zenekar természetesen semmit sem tett a promóciójáért, bár Franciaországban a 27. helyig jutott. Még a Depeche Mode rajongás forrongó központja, Németország is csak a 39. helyig juttatta el a maxit.

A helyzet a következő. Mint talán már kitaláltátok, nem szeretem a Hole To Feed-et. Nem egy jó Depeche Mode dal, és egyszerűen borzalmas a címe. Gondoljatok bele - Hole. To. Feed. Ki etet egy lyukat? Mivel etetsz egy lyukat? Ez zord. Ez azt jelenti, hogy miután most kellett hallgatnom a Peace-t az utolsó bloghoz, majdnem úgy érzem, hogy a Hole To Feednek van néhány megváltó tulajdonsága.

Akkor ez a főcím: „Nem olyan rossz, mint a Peace”.

A zenekar kötelességtudóan kitartott a dal mellett a Tour Of The Universe alatt, és összesen 103 alkalommal játszotta el élőben. Ellentétben az anyalbum sok más dalával, ezt legalább lehetett élőben játszani, függetlenül attól, hogy mennyire hangulatgyilkos volt a Wrong után. Utoljára a 2010. február 27-i düsseldorfi Esprit Arena koncerten játszották, és gondolom, nem fogjuk többé hallani.

A Fragile Tensionre először akkor figyelt fel mindenki, amikor egy remix kiszivárgott az internetre, és a Depeche Mode rajongótábor nagy része habzó szájjal, felháborodva kezdte el gyepálni ezt a szintipopos szörnyűséget. Képzeld el, hogy ennyire feldühödtél, majd meghallgattad a Sounds Of The Universe-t. Igazából mindig is kedveltem a dalt, bár ez talán annak kontextusában van, ami az albumon körülveszi. Ez egy elég tisztességes szám, tele Martin arra a korra jellemző csillogó lelkével, könnyű dalszövegekben fürödve, és kihívok bárkit, aki meghallgatja a harmóniákat az utolsó versszakban („There's a dizzying feeling...”) és nem mosolyog.

Mivel a Fragile Tension a Sounds Of The Universe-ről származott, nyilván nem működött volna élőben, és nem is működött. Csak egyszer játszották élőben, 2009. július 24-én a torontói Molson Amphitheaterben, és azóta nem hallhattuk.

Most pedig a klipekről. 2009. szeptember 30-án az LA Timesban megjelent egy cikk „Eric Wareheim Directs New Depeche Mode Video, Some Fans Say It's The Worst Ever” címmel. A szalagcímekhez képest eléggé leíró, bár azt nem írja, hogy ez a valaha készült legrosszabb Depeche Mode videó, vagy a valaha készült legrosszabb videó. A videó meggyőző érveket hoz fel az utóbbi lehetőség mellett.

Eric Wareheim - azoknak, akiknek hozzám hasonlóan fogalmuk sincs, ki ő - egy amerikai humorista. Reméljük, hogy komédiás képességei jobbak, mint a videó rendezői képességei, mivel ez a videó egy abszolút katasztrófa. Emlékeztek, amikor a Peace-t szidtam, amiért csak egy Depeche Mode pólón és egy poszteren keresztül mutatta be a zenekart? Nos, ebben a videóban egyáltalán nem szerepelnek semmilyen formában, legalábbis amennyire meg tudtam állapítani, mivel a szemem elmosódott a dühtől és a könnyektől, mivel ti, drága olvasók arra kényszerítettetek, hogy megnézzem ezt a klipet.

Elég ártatlanul nyitunk egy nagyon elegánsan öltözött cover bandával, akik a Hole To Feed-et mimikázzák, és olyan izgatottnak tűnnek, mint bárki, akinek mimikáznia kellene erre a dalra. A dalhoz egy tánclépés is társul, de ez semmit sem tesz a statikus, unatkozó közönségnek. Semmilyen Hole To Feed tánc nem tudja elterelni a figyelmüket a dalról.

Várjunk csak....a tömeg mind megfordult. Mi lehet érdekesebb látvány, mint egy futurisztikus táncos rutint bemutató Depeche Mode-coverzenekar?

(Kapaszkodjatok meg!)

Két ember nyalogatja egymás arcát.

Két
Ember
Nyalogatja
Egymás
Arcát.

Nos, a Depeche karrierjének egészen eddig a pillanatáig volt néhány furcsa dolog a videókban, olyan dolgok, amikről azt gondolnád, hogy csak a művészethez és annak számos fogalmához mélyen értő emberek értik. Természetesen volt néhány szörnyű szemét is, de még a Peace-nek is volt egy olyan témája, amit össze lehetett kapcsolni a dallal, amit ábrázolni próbált. Ez csak két ember, akik egymás arcát nyalogatják egy éjszakai klubban, és ez egyszerre visszataszító és, nos, egyszerűen szar.

Ó, és ez még nem a vége. Ó, dehogyis.

A nyalakodók tovább nyalakodnak, a perverzek tömege tovább nézi, a zenekar pedig tovább játszik. A nyalás miatt az emberek elfordulnak? Nem, épp ellenkezőleg. Egy másik pár is elkezdi, aztán egy másik, aztán még egy, aztán még egy, aztán mindannyian.

Egy szobányi embert nézel, aki egymás arcát nyalogatja. Egy Depeche Mode klipben. Ez az a zenekar, akiknek az Enjoy The Silence videoklipje volt. Nekik volt a Strangelove is. Jézusom, még a Master & Servant is volt nekik - az legalább szórakoztató volt. Lehet, hogy mindannyian láncra verve babráltak, de senki sem nyalta egymást. KI A FENE HAGYTA JÓVÁ EZT A VIDEÓT, ÉS MIÉRT VAN BENNE ANNYI NYELV?

Ez csak így megy tovább.

Kilépünk a klubból, és azt látjuk, hogy a klubon kívül, abban a pokolban, ahol ez a videó játszódik, mindenki szintén ott van. MINDENKI NYALOGATJA A MÁSIKAT. HAGYJÁTOK ABBA EZT AZ EGÉSZET. MIÉRT NEM HÍVJA SENKI A RENDŐRSÉGET?

Ez már több mint borzalom. A nyelv fogalma érthetetlenné válik, ahogy nézed, ahogy a nyelv lepattan az arcról és újra a nyelv lecsapódik az arcról, és megint újra a nyelv lecsapódik az arcról, miközben egy Depeche Mode dal szól.

Ismeritek azokat a borzalmas Dave Gahan mémeket, amiket a neten láthattok, ahol egy elmebeteg rajongó összerakott három képet Dave-ről, és úgy tűnik, hogy a képet az internet minden DM-hez kapcsolódó részébe felteszi azzal a szöveggel, hogy "JÓ REGGELT MINDEN DEPECHE MODE FANNAK, ITT AZT ÉN SZÍVEM ANGYALA, DAVE. SZERETET NEKI VALAMINT ALANNEK ÉS MARTINNAK, DE FLETCHNEK NEM." ŐK AZ URAK ÉS ÉN VAGYOK A SZOLGÁJUK”? Ez a mém jobb, mint ez a videó.

Három teljes életnek érződik, amikor a zene elhallgat, és hála minden Istennek, aki minden vallásban szerepel a földön, mert emellett a nyelvek is elhallgatnak. Vége van.

Na most, fogalmam sincs sem a művészetről, sem Eric Wareheim összegyűjtött műveiről, de mi a fene volt ez? A dal címe nem Tongue To Face vagy Drool To Cheek, szóval mi a fene ihlette a legrosszabb négy percet MINDEN felvételből, amihez a "Depeche" és a "Mode" szavak valaha is kapcsolódtak? Vajon a zenekar tényleg látta ezt, mielőtt megjelent? 

Mégis, ha van egy üzenet, amit a Hole To Feed-ről levonhatunk, az a következő: amikor a zene leállt, minden rossz dolog is leállt. Ha nincs Hole To Feed, nincs borzalmaas nyelvi fesztivál. Talán végig ez volt a lényeg.

A Fragile Tensionhez is készült természetesen videó. A Hole To Feed videó puszta borzalma elfeledtette velem mindazt, amit tudok, úgyhogy köszönöm Adamnek a Depeche Mode Home Facebook-oldalán, hogy emlékeztetett erre.

A videóban valóban a Depeche Mode szerepel, ami újszerű koncepció. Az űrben repkedő sok pixel között Dave-et, Martint és Andy-t látjuk élő pózban - Dave izzadtan énekel, Martin a fejét billegve tartja a gitárját, Fletch pedig a karját lóbálja.

Igazából semmi más nem történik, de nem is kell. Nincsenek nyelvek, és ahogyan a Hole To Feed után érzem magam, talán a valaha volt legjobb Depeche Mode videó. Inkább emléktörlő, mint palettatisztító. Köszönöm Fragile Tension."

Formátumok és további érdekességek az eredeti linken.

Itt a teljes Mark Lanegan emlékkoncert tegnapelőttről - az elején és a végén a frontember pozíciójában személyesen Dave Gahan!

Most pedig nézzük a mai jubiláló kislemezünk koncertváltozatait! A Fragile Tension egyetlenegyszer, a Tour Of The Universe észak-amerikai szakaszának első állomásán, a torontoi koncerten csendült fel, majd pedig csere nélkül repült a setlistből. Andy Fletcher sógora szerint volt egy olyan verzió, hogy a Peace-t, az In Sympathy-t és a Fragile Tension-t váltogatták volna a turnén, de ebből nem lett semmi, hiszen a Peace-t már csak Dave énekelte volna a zenekarból, az In Sympathy-t pedig pont az énekes golyózta ki a setlistből; a Fragile Tension pedig elvileg senkinek nem tetszett a zenekarból, és a közönség is rosszul fogadta (ez egyáltalán nem látszik a felvételen). Dave egy helyen szöveget ront (1:55 körül "something magical in the air" "something" mystical in the air" helyett - érdemes Martin oldalpillantását elkapni :D ), de ezenkívül nem látszik semmi nagyon szokatlan, még mintha Dave is jókedvűen adná elő a dalt. Szokatlan, furcsa dolog a DM-től, hogy egy begyakorolt dalt csak egyszer játszanak el... Szerencsére erről a koncertről (is) készült Live Here Now kiadvány, így legalább megörökítésre került a DM egyik legritkábban eljátszott dala...

A Hole To Feed viszont minden egyes Tour Of The Universe-fellépésen elhangzott, kivétel nélkül mindenhol harmadikként. A kemény kezdésű, majd a refrénjével a semmibe vezető dal koncertverziója egyértelműen jobban sikerült, mint az albumváltozat: Christian dobjátéka húzosabb alapot kölcsönöz a dalnak, valamint a "we are here, we've been chosen" rész négynegyedes dobalapja kifejezetten sokat dob az alkotáson. 

A HOLE TO FEED keletkezéstörténetét - szokatlan módon a Depeche Mode történetében - ismerjük: egy panaszos Hourglass-hangszerelésűnek induló ballada lett teljesen áthangszerelve az albumra. A Dave Gahan-Christian Eigner-Andrew Phillpott szerzőhármas által írt dal alapritmusa kissé szokatlan (azt írták róla az ismertetők, hogy "a modern elektronikát egyesíti egy táncparkett-robbantó és csontpörgető Bo Diddley-szerű ütemmel", amit én nem találtam meg a dalban, leszámítva azt, hogy Bo Diddley nevéhez fűződik a derékszögű gitár, amit már a SOTU alatt használtak az együttes tagjai és aztán a Delta Machine-on emelték be a végleg a megjelenésükbe), és a dal valahogy nem áll össze: a kemény zenei alap a refrénre teljesen megszűnik és helyette akusztikus gitáron hallhatunk egy kevéssé emlékezetes dallamot. A dal elejének dallama viszont annyira hasonlít a House Of The Rising Sun dallamára, hogy az elég elszomorító :( a dal aztán a turnén futotta ki igazán a formáját. Dave szövege nem rossz, de ettől még a furcsa szaggatottság megmarad. Igen kontraproduktív videót forgattak hozzá. Vaughn George és Dave McElroy (Almost Predictable Almost blog) szerint ez a Depeche Mode történelmének legrosszabb dala.

A Radio Edit azért itt is frappánsabb egy kicsit, és ehhez forgatták a Depeche Mode történelmének talán leginkább megosztó klipjét. A szomorúan nyalakodó embereket felvonultató videót nem könnyű végignézni, de nem könnyű nem belelátni a fogyasztás- és élvezetközpontú civilizációnk borotvaéles kritikáját sem.

A ma 15 éve megjelent Fragile Tension/Hole To Feed kislemez háromféle formátumban jelent meg (CD, vinyl és digital download), és mindegyiken egy kicsit más volt a tartalom. Kezdjük a CD változattal, ahol a Fragile Tension és a Hole To Feed rádióverziója után egy régi kedves ismerősünk tűnik fel. A PERFECT (ROGER SANCHEZ CLUB MIX) már egyszer megjelent a nyári Perfect promóciós kiadványon, ám itt lett nehezen hozzáférhető rajongói csemegéből mindenki számára könnyen elérhető remix. Nála nagyobb név nem nagyon volt ebben a korszakban, és tulajdonképpen hozza is azt a húzós, italo beütésű house-t, amit tőle várunk.

A következő mix a ma 15 éves Fragile Tension/Hole To Feed CD-n a COME BACK (SIXTOES REMIX) volt. A komolyzenét a könnyűzenével elegyítő formáció a Jezebel és a Peace után ezen a maxin - némi meglepetésre - a Peace maxin B-oldalán már "ellőtt" COME BACK című dalhoz készített egy gyönyörű remixet. 

A következő mix a ma 15 éve boltokba kerülő Fragile Tension/Hole To Feed maxi CD-n a FRAGILE TENSION (LAIDBACK LUKE REMIX), A Fülöp-Szigetekről származó DJ egy elidegenítő, kemény, táncos és kissé túl hosszú verziót készített az eredeti alkotásból. 

A következő mixünk a HOLE TO FEED (POPOF REMIX). Popof, azaz Alexandre Paounov tipikus példája annak, hogy mi egy tipikus módja annak, hogy valaki Depeche Mode kislemezre kerüljön: Serenity című dalát Martin beválogatott a koncerteket felvezető DJ szettbe, majd vélhetően - személyesen, vagy Daniel Miller által - lehetőséget adott neki egy Depeche Mode kiadványon való bemutatkozásra. Popof derekasan kivasalta a Hole To Feed egyenetlenségeit és egy elég egyenes vonalú techno alkotást kerekített Dave és produkciós csapata dalából.

Következő mixünk mára a FRAGILE TENSION (PETER BJORN AND JOHN REMIX), ami egy kifejezetten üdítő, friss átdolgozás az ekkortájt a Young Folks című "fütyülős" dalával hódító svéd triónak, akik ekkortájt a DM előzenekarai is voltak. Nemcsak a Remixes 2: 81-11 válogatásra került fel a dal, hanem még egy hangulatos videómontázs is készült hozzá, íme:

Az utolsó mix következik a ma 15 éves Fragile Tension/Hole To Feed CD-n - ezután a digitálisan letölthető kiadványokra és a vinylen megjelent mixekre térünk rá. Ez a mix a HOLE TO FEED (JOEBOT REMIX). Joe ‘Joebot’ Harbinson viszonylag előzmény nélkül került fel a kiadványra (se korábbi remixfelkérés, se nagy sláger, se underground státusz, se nem szerepelt Martin DJ szettekben), ám ez a Hole To Feed remixe meggyőzhetett valakit az együttes berkeiben (nyilván elsősorban Martinra, vagy Daniel Millerre gondolok), hogy 2 évvel később, a Remixes 2: 81-11 válogatáson már egy nagyobb falatot, az A Question Of Time-ot is remixelhesse. Hallgassuk most meg tehát Joebot belépőjét a Depeche Mode kiadványok világába: ez a Hole To Feed Joebot remix!

Térjünk át a ma 15 évvel ezelőtti Fragile Tension/Hole To Feed kislemez digitálisan letölthető remixeire! Elsőként ismét egy kedves ismerős bukkan elő a nyáron tárgyalt Perfect promóciós maxiról. A PERFECT (RALPHI & CRAIG CLUB REMIX) Ralphi Rosario és Craig J. Snider közös munkája, amely kellemesen idézi meg a kilencvenes évek nyarait. 

A következő remix digitálisan is letölthető volt és vinylen is megjelent 15 éve: ez a FRAGILE TENSION (STEPHAN BODZIN REMIX). A német DJ már 2006-ban lerakta a névjegyét a DM univerzumában, mivel Oliver Huntemann-nal közösen készített egy kiváló, döngölős remixet az Everything Counts-ból, ami rá is került a The Best Of The Remixes lemezre. A Fragile Tension átdolgozás is szigorú négynegyed, de kevésbé lett emlékezetes alkotás.

A következő mix szintén vinylen is és digitális kiadványként is megjelent a ma 15 éves Fragile Tension/Hole To Feed dupla A oldalas kiadványról: ez a HOLE TO FEED (PAUL WOOLFORD'S EASYFUN ETHEREAL DISCO MIX). A brit DJ, Paul Woolford's egy elég kaotikus újragondolást készített a Sounds Of The Universe-korszak utolsó kislemezére: elektro, house, zaklatott szintifutamok, acides hangulat; a négynegyed nem annyira tudja összetartani a mixet.

A következő mixünk csak digitálisan volt letölthető, pedig talán a legjobb a ma 15 éves Fragile Tension/Hole To Feed dupla A oldalas kislemezen: ez a FRAGILE TENSION (SOLO LOVES PANORAMA REMIX). Az olasz DJ, Stefano Ritteri nyolcvanas éveket (meg kicsit talán Black Light Odyssey mixeit) megidéző munkája kiváló, táncos, jókedvű, és nagyon kellemes változatosság a sok agresszív technomix között.

 A következő mix nemhogy csak digitálisan volt letölthető 15 éve, hanem kizárólag a iTunes-on volt elérhető. A PERFECT (RALPHI & JODY REMIX) persze már szerepelt az USA-ban megjelent Perfect promóciós maxin, de csak ekkor, 2009 decemberében vált széles(ebb) körben elérhetővé. Jody Den Broeder és Ralphi Rosario ezt a nyárias hangulatú mixet hozta a DM világába: 

Most pedig nézzük a ma 15 éves Fragile Tension/Hole To Feed dupla A oldalas kiadvány vinylen megtalálható mixeit! Elsőként itt van egy igazi 80-as éveket idéző mix: a FRAGILE TENSION (KRIS MENACE'S 'LOVE ON LASERDISC' REMIX) a német DJ és producer, Kris Menace kiváló arányokkal ellátott, táncolható, remekül szóló mixe, ami némiképp a Black Light Odyssey arányérzékét juttathatja eszünkbe (igaz ez utóbbi sötétebb muzsika). Az egyik legjobb remix a jubiláló kiadványon!

15 éve Zürichben duplázott a Depeche Mode. A turnéblogot elevenítjük fel ismét: 

"Azt hiszem, megtaláltam a földi mennyországot. Micsoda festői város! Gyönyörű hegyoldal. Friss hó. Kellemes, hideg levegő A Depeche Mode 2 egymást követő koncertet adott a Hallenstadionban, esténként 14.000 fős teltház előtt! A helyszín valójában régebbi - 1939-ben nyitották meg -, de 2005-ben átalakították. Rengeteg legendás zenész és zenekar játszott itt, többek között Jimi Hendrix, Queen, AC/DC, Led Zeppelin, Bob Marley, The Rolling Stones és - egyik személyes kedvencem - a The Who.

Azt reméltem, hogy ezzel a blogbejegyzéssel valami mást is csinálhatunk, és ha mindenkinek tetszik, akkor a jövőbeni koncerteknél is kipróbálhatjuk. A tömegben az első sorból a hátsó sorig számos rajongó volt, akik fáradhatatlanul fotózták mindkét zürichi koncertet. Fő emberünk, Barassi a Facebookon, a MySpace-en és a Twitteren keresztül megkért mindenkit, hogy segítsen koncertképekkel kiegészíteni a ma esti bejegyzést, és sokan válaszoltatok néhány hihetetlen képpel."

Itt egy másfél órás összefoglaló a második esti koncertből:

Dave újra a színpadon: a két utolsó dal a tegnap esti Mark Lanegan-emlékkoncertről (Revival, Hit The City)

Dave tegnap este a londoni Roundhouse-ban lépett fel a néhai zenész, Mark Lanegan tiszteletére rendezett '60 - A Celebration' emlékkoncerten. Dave összesen hét Lanegan által írt dalt adott elő, és többek között Josh Homme, a Queens Of The Stone Age énekese is kísérte. Dave a koncert utolsó dalát, a Hit The Lightot Mark Lanegan özvegye, Shelley Brien társaságában adta elő.

A 7 dal közül 6 Mark Lanegan dal volt, egy pedig - a Revival - Soulsavers alkotás. Ez utóbbit, valamint a Strange Religion-t Dave már három éve is énekelte, az Imposter Tour koncertjein.

01 - Sideways In Reverse
02 - Low
03 - Kingdoms Of Rain
04 - Strange Religion
05 - One Hundred Days
06 - Revival
07 - Hit The City

(Forrás: MODE ON Facebook oldal)

Itt a borító

Itt pedig a playlist - különlegessége, hogy instrumentális!

Dave a színpadon ma este Londonban, a Mark Lanegan emlékesten, a Soulsavers frontembereként (forrás: Instagram, felhasználó: barrelofagun)