Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Barrel Of A Gun, első Top Of The Pops fellépés, megdöbbentő zenekari felállással

2022. február 04. - Szigi.
Ma a Barrel Of A Gun (és a másik jubiláló kislemez, a Where's The Revolution) fellépéseit és koncertváltozatait fogom sorra venni. Elsőként itt van a Barrel Of A Gun első Top Of The Pops fellépése. Dave levágta félhosszúra a haját és a Michaela Olexova-fotókról ismerős "Girls kick ass" pólóját viseli, Martin és Andy "semmi extra", viszont a felvétel érdekessége, hogy a szintiknél Tim Simenon (!), a doboknál pedig Anton Corbijn (!!!) ül. Minden bizonnyal egy kedves tréfáról van szó, ami egyben fricskát jelenthetett a Top Of The Pops playback-jellegések is :)
 

5 éve jelent meg a Where's The Revolution kislemez!

És van ma még egy jubiláló kislemezünk, ráadásul ez is kerek évfordulós, 5 éves: 2017-ben ezekben a napokban került a boltokba a WHERE'S THE REVOLUTION kislemez! Érdekes, hogy - akárcsak a Barrel Of A Gun - ez is olyan dal, hogy elég hosszú az albumverziója, de a kislemezverzióra mégsem rövidítettek rajta, de a klipre azért igen... Ezzel a kiadvánnyal is fogunk foglalkozni a hét hátralévő részében. Addig is, itt a klip:

A Barrel Of A Gun az Almost Predictable Almost blogról

Dave McElroy a Barrel Of A Gun kislemezről is kiválóan írt az Almost Predictable Almost blogon. Lefordítottam a cikket:
 
"Az éles szeműek észrevehetik, hogy az In Your Room óta az első Depeche Mode kislemez borítóján mindössze három ember szerepel. Legutóbb, amikor láttuk őket, még négyen voltak. Nos - remélem, ültök, mert ez meglepő lehet - de egyikük az In Your Room után távozott. 1995. június 1-jén Alan ezt a bejelentést tette kilépett a zenekarból.
 
A BONG, a hivatalos rajongói klub szintén megerősítette a távozást, de igyekezett megnyugtatni a rajongókat, miszerint Dave, Martin és Andy folytatni fogja a zenélést.
 
Ennyi volt tehát. A négyből ismét négyből három lett. Dave, Martin és Andy magukra maradtak. Ez egy kicsit más volt a helyzet, mint Vince távozása idején, hiszen a zenekar most már nem szépreményű szintipop zenekar volt, hanem a globális zenei üzlet egyik meghatározó szereplője. Alan távozása minden bizonnyal nagy változást jelentett; és a rajongók részéről jogosan merült fel a kérdés, hogy, mihez kezd így a zenekar? A választ 1997. február 3-án kaptuk meg, amikor a Barrel Of A Gun belépett az életünkbe.
 
Mielőtt rátérnénk a szokásos dolgokra, csak egy gyors szó Alanről és a Dave-interjúkról, amelyek a zenekar visszatérésekor jelentek meg. Alan távozásáról nem fogok mélyebben beszélni, mivel ezt már megtettem korábban. Mindannyiunknak megvan a véleménye róla, és ez így van rendjén. Hasonlóképpen nem fogok Dave-ről és a drogokról beszélni. Erről mindenhol máshol bőven van szó, nem utolsósorban az 1997-es interjúkban. Te hülyeségekért, videók túlelemzéséért és formátumos pedantériáért jöttél ide. Ez asszem bőven elég.
 
Ha feliratkoztál a Bong rajongói klubba, akkor kaptál egy képeslapot a postaládádba (ha nem tudod, miről beszélek, kérdezd meg a nagyszüleidet), amiben az állt, hogy hívj fel egy számot, amiért cserébe egy új Depeche Mode-dalt fogsz hallani. Ma már persze hozzászoktunk, hogy a dalok jó minőségű változatait a mailboxunkba dobják, hogy lejátsszuk a telefonunkon, miközben sorban állunk a nevetségesen drága kávéért - ez ma már mind-mind normálisnak tűnik. 1997-ben azonban az a kilátás, hogy egy dal bádogízű verzióját egy analóg telefonvonalon keresztül egy olyan telefonra játsszák le, amely valóban a falba volt dugva.
 
A Barrel Of A Gun, BONG25 nem okozott csalódást.
 
A kislemez 1997. február 3-án jelent meg, és a Depeche Mode visszatérését a sajtó általánosságban üdvözölte. A Beat magazinban a hét kislemezének választották:
 
"Do you mean this horny creep" - Dave Gahan első szavai a halálból visszatérve. Bár az ember szeretné elfelejteni a túladagolásokat, a zűrzavart és az általános imázsrombolást, amit a Mode átélt, kétségtelen, hogy a feszültség segített megalkotni ezt a remekművet. A Depeche Mode a Garbage, a NIN és a U2 sötét indusztriális hangzását visszakövetelve adja ki a legújabbat az okos, csodálatos kislemezek hosszú-hosszú sorában. Minden egyes hallgatással egyre jobb és mélyebb lesz. Mode Rock. A hét kislemeze." Larry Flick zenekritikus a Billboard magazinban így írt 1997-ben a Barrel Of A Gun-ról: "Az elektro-pop egyik úttörője egy hosszú szünetet zár le egy igencsak kielégítő, bár gyakran maró zenei eleggyel, technos hangzású szintetizátorokkal és a metálgitárokkal. Az énekes Dave Gahan nagyszerűen beleéli magát Martin Gore szokásosan súlyos dalszövegeibe, magabiztosan ingadozva a hipnotikus letargia és az elszánt intenzitás között. Tim Simenon producer bölcsen reflektorfénybe helyezi a számot azzal a fajta hip-hop megközelítéssel, ami manapság poppiac meghódításához szükséges, ám mindeközben úgy szövi a hangszerelést, hogy a rockerek és a klubarcok egyaránt boldogan bólogathassanak erre a számra - fognak is."
 
Az biztos, hogy sötét és indusztriális volt... És a zenekar a sokkal nyilvánvalóbb It's No Good helyett végül ezt választotta első kislemeznek az Ultráról. A zenekar így nemcsak meglehetősen kompromisszummentes módon tért vissza, de minden idők legmagasabb brit listás helyezését is megdöntötte. A Barrel Of A Gun a 4. helyen rohamozta meg az Egyesült Királyság slágerlistáját, ezzel megdöntve a tizenhárom évvel ezelőtti People Are People című albumukkal elért korábbi legjobb helyezésüket. (valójában csak beállított a legjobb helyezést, mivel a People Are People is negyedik lett - a ford.) Oké, ezután a 23., a 48., majd a 74. helyre esett vissza, de a 4. hely valóban lenyűgöző volt. Furcsa módon - és kétségtelenül az Ultra hatására - a kislemez április 5-én a 95. helyen lépett be újra a listákra, és hosszabb ideig szerepelt, mint februárban. Ez talán lenyűgözőnek hangzik, de a 95-ről 94-re, majd 87-re, onnan vissza 89-re, majd ismét 80-ra, végül pedig 99-re esett vissza.
 
A zenekar a Top Of The Pops-ba is visszatért, pont azon a héten, mikor a dal felkerült a slágerlisára.
 
Sok mindent kell itt megemészteni. Először is, a furcsa férfi, akit látunk, amint bemutatja őket, a popbohóc Peter Andre, aki bizarr hasizmairól, borzalmas zenei karrierjéről és arról híres, hogy feleségül vett egy Jordan nevű nőt, akit az Egyesült Királyság a 90-es években tett híressé.
 
A színpadon öt embert látunk. A zenekar visszavette volna Alant és Vince-t? Nem egészen. Először Dave-et látjuk, aki nagyon okosnak tűnik, de egyben olyan embernek is, aki olyan sötétséget látott, amit csak nagyon kevesen látnak. Martin, talán Mr Wilder előtt tisztelegve, látszólag bőr inget visel a bőrnadrágjához illően, ami merész választás, így a bőrcuccok rövid, de nem látványos visszatérését láthatjuk (bőr arány: 54,38%). Vannak dolgok, amikre mindig lehet számítani, és Fletch, egy ezek közül. Itt van, bökdösi a billentyűket és olyan agresszíven rázza a 2000 font értékű zenei felszerelést, ahogy csak ő tudja. Drámai mozdulatai 3 perc 20 másodperc körül természetesen őrültek, de egyben teljesen csodálatosak is.
 
Vince és Alan szerepét valójában nem ők maguk játsszák. A doboknál nem más, mint Anton Corbijn ül, aki rohadtul jól néz ki, pont mint egy dobos a Top Of The Popsban. A billentyűsök mögött mellette a hatalmas kabátban lévő titokzatos alak Tim Simenon, aki a Bomb The Bass napjai óta először szerepel a TOTP-ban.
 
Ennek a szereplésnek köszönhetően a dal 19 helyet esett vissza a slágerlistán, de kit érdekel ez? A Depeche Mode visszatért, és a Barrel Of A Gun egy szenzációs dal volt és maradt.
 
A dal 247 alkalommal jelent meg élőben, szerepelt a The Singles 86-98 turnén, a Delta Machine turnén és a Global Spirit Touron. Az Ultra bulikon is szerepelt. Ez egy furcsa szám élőben, mivel soha nem tűnt úgy, hogy igazán működne. Határozottan erőteljes, de van valami a dalban, ami miatt úgy érzem, mintha Martin gitárszólója és Dave éneke túlságosan ütközne. És minél kevesebbet beszélünk Grandmaster Flash részletről, annál jobb.
 
A Barrel Of A Gun B-oldala - legalábbis ha az amerikai 7"-es lemezt vetted meg - a Painkiller volt, egy csodálas, dübörgő instrumentális dal. Élőben 64 alkalommal játszották, bár csak úgy, ahogy a Pimpfet 1987-ben és 1988-ban - a Painkiller volt a The Singles 86-98 turné intro zenéje.
 
A klipről ejtsünk néhány szót.
 
Anton Marokkóba vitte a zenekart, hogy leforgassa ezt a lenyűgöző videót, amely megfelel a dal intenzitásának.
 
Dave nyugtalan éjszakai alvásával nyitunk, akit folyamatosan felébreszt az a dallam, amely néhány évvel később a Hole To Feed-dé fejlődött. Hogy megpróbálja kiverni a fejéből, felhúzza a napszemüvegét, és megfürdik, ahogy az emberek szoktak. Ez azonban nem elég, ezért (megint) feketébe öltözik, és lemászik a lépcsőn, hogy szerenádot adjon nekünk a meglehetősen szörnyűnek tűnő konyhájában. Mindannyiunknak voltak ilyen napjai.
 
Megjelenik egy villanykörte előtt, és lehet, hogy megint túlelemzem a dolgokat, de ez számomra egy szép visszacsatolásnak tűnik az In Your Room klipjéhez. Dave ugyanolyan törékenynek tűnik, mint a Top Of The Popsban, de egészen kiváló alakítást nyújt a konyhájában éneklő, zavart emberként. Martin és Andy megjelenik, bár halottnak tűnnek, Dave mellett fekve. Dave eközben egy tekercset lapozgat, amin a Hole To Feed dalszövege van. Szünetet tart, hogy szemügyre vegyen néhány ízletes legyet, amelyeket csapdába ejtett vacsorára. Még a popsztároknak is kell enni, ezért elkap egyet, visszamegy a dalszövegek firkálgatásához, majd nyugodtan ül, miközben hihetetlenül rosszul áll a haja. Vannak napok, amikor csak a kádban kellene maradnia napszemüvegben.
 
Dave azonban erős ember, ezért kilép a házból, szemhéjakat fest a szemhéjaira, becsukja a valódi szemét, és elindul vakon sétálni Marrakesh utcáin. Ismétlem, mindannyiunknak voltak ilyen napjai. Az, hogy mindezt szőrmebundában teszi, az az ő érdeme.
 
Ahogy a második versszak elkezdődik, látjuk, szó szerint egy olyan lencsén keresztül, amely olyan, mint egy pisztolycső. Látjuk Fletch-et, aki szörnyen érzi magát, Martint, aki úgy néz ki, mint aki épp most készül lepihenni, Dave pedig zavartan néz, Ez a klausztrofób hangulat folytatódik a versszak előrehaladtával, és az egész eléggé feszültnek tűnik. Ez biztos, hogy nem ugyanaz a hangulat, mint amit a Just Can't Get Enough videoklippel kaptunk.
 
A refrén azonban némi békét hoz. Látjuk Dave-et Martinnal és Fletch-csel a vállán aludni, majd mindhárman gitároznak. Martin úgy néz ki, mintha tudná, mit csinál, Dave jól nyomja, Fletch pedig hátradől és úgy játszik, mintha még sosem játszott volna. Egy utolsó felvétel hármójukról, ahol Dave térdel Fletch és Martin között, aki egy szemeteszsáknak látszó valamit visel, úgy néz ki, mint egy viktoriánus korabeli családi kép, ami akkor készült, amikor az emberek még azt hitték, hogy a fényképezőgépek boszorkányságnak számítanak.
 
Az utolsó versszakban aztán Dave kiszabadul a másik kettő karmai közül, és elmenekül. A baj csak az, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben a nagy kesztyűjét és a fehér bundáját viseli, és mindkettőt fények borítják. Nem tart sokáig, mire Martin és Andy megtalálják, de elengedik, és Dave a videó hátralévő részében úgy bolyong, mint egy nagy, lábas gót karácsonyfa.
 
Fontos tény a videóval kapcsolatban, hogy Dave szalmonellát kapott Marokkóban, és kórházba kellett szállítani, amikor visszatért Londonba. Soha ne egyetek legyet gyerekek."
 

Ez még DM? Néhány szó a Barrel Of A Gun Underworld Hard Mix Instrumental Mixről

A Barrel Of A Gun-nak létezik egy UNDERWORLD HARD INSTRUMENTAL mixe is, ami egy rövidebb, minden bevezető nélküli, és valóban ének nélküli változata az eredeti Underworld Hard mixnek. Ebben akkor így már tényleg nincs semmi DM... A mix másfél évig promóciós vinyleken hányódott, aztán megjelent a szintén korlátozottan hozzáférhető The Remixes 86-98 válogatáslemezen (kissé idegesítő módon csak simán "Underworld Hard Mix"-ként jelölve). Underworld rajongóknak ajánlott :)
 

A Billboard véleménye és a Barrel Of A Gun rádiós változata

Larry Flick zenekritikus a Billboard magazinban így írt 1997-ben a Barrel Of A Gun-ról: "Az elektro-pop egyik úttörője egy hosszú szünetet zár le egy igencsak kielégítő, bár gyakran maró zenei eleggyel, technos hangzású szintetizátorokkal és a metálgitárokkal. Az énekes Dave Gahan nagyszerűen beleéli magát Martin Gore szokásosan súlyos dalszövegeibe, magabiztosan ingadozva a hipnotikus letargia és az elszánt intenzitás között. Tim Simenon producer bölcsen reflektorfénybe helyezi a számot azzal a fajta hip-hop megközelítéssel, ami manapság poppiac meghódításához szükséges, ám mindeközben úgy szövi a hangszerelést, hogy a rockerek és a klubarcok egyaránt boldogan bólogathassanak erre a számra - fognak is."
 
A Barrel Of A Gun albumverziója 5 és fél perces: adja magát, hogy a kislemezverzió vagy a klipváltozat rövidebb legyen. Meglepő módon ez nem így történt ezúttal; a kislemezverzió is a "hosszú" Barrel Of A Gun lett, és még a klipet is ehhez forgatták, elég szokatlan módon. De azért létezik a dalnak egy egész frappánsan megvágott radio edit-je, is, ami a promo CD-n kapott helyett. Íme:

A New Woman véleménye a Barrel Of A Gun-ról, valamint a United mix bemutatása

A New Woman így írt a Barrel Of A Gun-ról: "Meg ne hallgasd, ha sajnálatra van szükséged magad iránt!"
 
A mixek sorát a BARREL OF A GUN (UNITED MIX) zárja, A talányos United produkció Marc Waterman producert, és régi ismerősünket, Paul Freegard-ot takarja (Martin jóbarátja és segítője az Exciter és a Counterfeit 2 időszakban, valamint olyan mixek készítője, mint a I Feel You Babylon Mix, az I Feel Loved Chambers Mix, vagy éppen a Garbage-féle Queer: The Most Beautiful Woman In Town átdolgozása). A mix máris "érdekesen" kezdődik: egy olyan "uuuu" hangmintát használnak, amelyet Barry Adamson is felhasznált ugyanebben az évben (később) a Recoil: Control Freak-hez készített mixében! Alant állítólag kissé kellemetlenül érintette ez a nyilvánvaló hasonlóság, hiszen a DM frissiben kivált tagja ekkor nem igazán volt már képben a Depeche Mode kislemezeinek tartalmával. (Alan azt írta a Q+A oldalán, hogy ha tudja, hogy Barry Adamson ugyanazt a sample-t használta, mint a Depeche Mode, akkor ő azt eltávolíttatta volna a saját kiadványáról.) A United mix aztán később a korszak jellemző, "trip-hopos" hangulatában folytatódik, "dülöngélő" dobhangzással, sokféle effekt keveredésével, kissé torz és néha kaotikus hangzással. Nem rossz mix, számomra a One Inch Punch mixek mellett ez jellemzi még nagyon a Barrel Of A Gun kislemezt. 4 perc felé közeledve egy kiállásban kellemes meglepetésre egy női hang is megjelenik, az "Is there something you need from me" énekelve. A mix 14 évvel később rákerült a Depeche Mode második remixválogatására, a Remixes 2: 81-11-re is; 1997-ben a limitált vinylen és a "CD 2-n" kapott helyet.
 

A Satellite TV Europe meglátása a Barrel Of A Gun-ról, valamint a "sima" One Inch Punch mix

A Satellite TV Europe meglátása a ma 25 éves Barrel Of A Gun című dalról: "A szám sokkal sötétebb, mint eddig náluk valaha. Inkább Nirvana, mint New Romantic."
 
A mixek felsorolásában BARREL OF A GUN (ONE INCH PUNCH MIX) következik. Ez a már elemzett One Inch Punch Mix Version 2 egy kissé letisztultabb változata, a legfeltűnőbb különbség az, hogy a keverés során az egyik ciccegő ütőshangot ebben a mixben alig lehet hallani, míg a V.2-ben az előtérben van. A mix CD-n és vinylen is megjelent 1997-ben.

A Music&Media véleménye a Barrel Of A Gun-ról, valamint a Painkiller Plastikman mixének jellemzése

A Barrel Of A Gun általában minden zenekritikus tetszését elnyerte, habár többen megemlítették, hogy meglehetősen nehezen emészthető dalról van szó. A következő néhány hozzászólásban - a mixek bemutatása mellett - hozok néhány véleményt is (általában a HDMFC fordításait.)
 
"A mostanra négy alapítóból háromra zsugorodott Depeche Mode megintcsak elérte hatását dark, indusztriális hangzásával, amely végül is nagyá tette Európa szerte, csak most azzal a különbséggel, hogy adtak egy kis teret Simenonnak is. David Gahan eltorzított énekhangja egy kis Nine Inch Nails stílust visz a dolgokba. A szám vágott, rádió változata már elviselhetőbb a közemberek számára is. Kicsit ironikus, de az Underworld Soft Mix bizonyult a legcsiszoltabb gyémántnak a többi közt."
 
Music & Media [97.01.25.]
 
A következő mix a PAINKILLER (PLASTIKMAN MIX), amely a limitált vinylen és a "CD 2"-n kapott helyet. A minimáltechno pápája, Richie Hawtin, azaz Plastikman - nem meglepő módon - a gazdagon hangszerelt, színes Painkiller-ből egy minimalista változatot készített. A dal jellegzetes, sztereóban kiválóan hallható basszusával kezdődik az átdolgozás, ami szinte végig jelen is marad az alkotás során. Aztán jönnek az eredeti verzió effektjei, de sokminden tompítva, visszafogva, hogy aztán egy hideg, jellegzetesen Plastikmanes, kattogó-csattogó dobhangzás vigye végig a remixet (lehet mondani, hogy mintha egy nagyon hideg Kraftwerk-dobalap lenne). Plastikmanhez méltóan a részletekben van a lényeg, főleg a finom ciccegésekben, kerregésekben a háttérben. Persze az eredeti dal szenzációs "gyomorhangjai" is jelen vannak, de itt most a hideg, pompázatos minimáltechno hangzás van előtérben, ellentétben az eredeti verzió már-már "rockos" dobalapjával. Ez az újragondolás majdnem 9 perc és nagyon hirtelen ér véget. Ezzel a remixszel kezdődött minden egyes The Singles Tour fellépés 1998-ban (tehát NEM az eredeti Painkiller-rel).
 

Alan Wilder véleménye a Barrel Of A Gun-ról+az Underworld Soft Mix

És mit szólt Alan Wilder a Barrel Of A Gun-hoz? Nem meglepő módon az 1987 és 1994 között a DM-be egyre több "groove-ot" hip-hop és egyéb effekteket csempésző zenész hiányolta a "csak saját forrásból" személethez visszatérő Barrel Of A Gun "groove-jait", "gördülékenységét".
 
""Igazából eléggé bejön... bár számomra az Ultra utáni időszakből nehéz véleményt alkotni a dalokról. Nem is tudom, egyszerűen kínosnak találom... de a Home-ot és a Barrel Of A Gun-t eléggé kedvelem. Van valami éles, durva benne, aminek a kiküszöbölésén sokat dolgoztunk az előző albumon... de most megint itt van. Dave-nek meg ugye voltak problémái, és azt hiszem, a hangja régebben markánsabb volt.Talán azóta egy kicsit túl tiszta, steril hangzásúvá váltak, de itt még megvolt a "kosz". Ez egy átmeneti időszak volt számukra a Songs Of Faith And Devotion után, szóval egész jó dal. Amikor először hallottam, azt éreztem, hogy túl rideg, túl sok a dobgép... és továbbra is ezt érzem az újabb dalaiknál, hogy egyszerűen túl rideg, főleg a ritmus. Nincs groove, nincs semmi emberi a ritmusban, ami egyfajta melegséget adni. Túl sok az elektronika, szerintem. Persze, én szeretem az elektronikát, de szeretem az emberi dolgokat is, kedvelem a természetes előadásokat, és főleg ezek keverékét. Szóval kicsit merev hangzású dal, de nem rossz."
 
A következő mix a BARREL OF A GUN (UNDERWORLD SOFT MIX). Ez a CD1-en volt sokunk kedvenc pihentetője a Barrel Of A Gun és a Painkiller vadulásai után, de felkerült a 12'' vinylre is. Ez a mix zörejekkel indul, majd először halk, majd egyre erősödő, jellegzetesen Underworld-ös szintiszőnyegek következnek. Megjön az Underworld Hard Mix-ből a női hang, akiről nem lehet megállapítani, hogy mit mond a háttérben (I'm Martin Gore? valami Dave Gahan? Underworld? vagy valami I'm not (....)?). Jön Dave viszhangosított éneke, és finom ütősök, de általában sem ez, sem pedig az erősödő szintihangok nem bontják meg az áhítatos ambient hangulatot. Közkedvelt mix; én egyébként kevésbé találom meg benne az izgalmakat, mint a One Inch Punch mixeiben, vagy akár az Underworld Hard Mixben.
 

süti beállítások módosítása