Noha az Ultra elkészítését és a stúdiómunkát 1997-ben "nagyon pozitív" időszaknak írták le az együttes tagjai, 9 évvel később az Ultra SACD újrakiadáson már más véleménnyel voltak. Nézzük:
TIM SIMENON: "Már az felvételi szakasz kezdetén is emlékszem... Daniel azt mondta: "Miért nem ülünk össze? Martin írt néhány dalt. Nézzük meg, mi történik." Így ment ez hat hónapig.
MARTIN GORE: "Azt hiszem, mindannyiunknak voltak problémái. Valószínűleg még mindig része a Songs of Faith and Devotion turné következményeinek. Dave-nek is és nekem is voltak problémáim. Attól a pillanattól kezdve, hogy bementünk a stúdióba, egészen addig, amíg el nem mentünk onnan, megállás nélkül ittam."
KERRY HOPWOOD [programozó]: "Mindenki nagy pácban volt. Fletch volt talán a leghatározottabb. Ő tartotta össze a dolgokat az idő nagy részében."
JONATHAN KESSLER: "Néhány felvételi szakasz rendkívül nehéz volt. Emlékszem, hogy mindannyian rámzúdították: "Mi folyik itt? Hogyan fogunk haladni?" Emlékszem például sok sétára New York Cityben Timmel: "Hogy fogjuk ezt csinálni, Jonathan? Mi történik? Hogy oldjuk meg?" stb. stb.
MICHAEL PAGNOTTA: "Az lemez tényleg örökké készült. Egyes dalok felvételei elég sokáig tartottak."
ANDY FLETCHER: "Általában nem szoktunk ennyi időt szánni a lemezre, de voltak problémák. Komoly problémák voltak Dave-vel kapcsolatban. Így nem volt más választásunk. Amikor hat hétig dolgozol New Yorkban. és ez nem hoz semmi eredményt, nyilvánvalóan valahogy vissza kell szerezned az elvesztett időt."
KERRY HOPWOOD "Részt akartam venni egy Depeche Mode album elkészítésében. De néha azt hittem, hogy egy Martin Gore szólólemezt készítünk. Mert nem tudtam, hogy lesz-e énekesünk."
MARTIN GORE: "A legrosszabb időszak New Yorkban volt, amikor, - már amennyire tudtuk - Dave leszokott a heroinról. De ugyanakkor nem hiszem, hogy így volt. Szerintem még mindig rajta volt. És képtelen volt énekelni. Ekkor gondoltam, hogy a zenekarnak talán be kell fejeznie... mert Dave már nem tud énekelni többé."
KERRY HOPWOOD: "Nagyon bizonytalan volt a zenekarban betöltött szerepét illetően. Olyan volt, hogy "én vagyok ez az énekes, nekem vannak problémáim, és ez most tetszik nekem". Ez volt a legnehezebb dolog számomra, mert állandóan azt mondogattam neki: "Nézd, megcsináljuk ezt az albumot és ezek Martin Gore számok. Attól lesznek Depeche Mode dalok, ha te elénekled őket"
MARTIN GORE: "Szerintem egyszerűen elvesztette az önbizalmát. Mentálisan és fizikailag annyira gyenge volt, hogy egyszerűen nem tudott... Olyan volt, mintha szinte egy hangot sem tudott volna kiadni magából."
KERRY HOPWOOD: "A Sister például majdnem egy hétig tartott. Dave nem volt jól. Nehéz volt megfelelő teljesítményt nyújtania. Amikor a vokálok megkomponálásáról volt szó, néha szinte szótagról szótagra kellett összeraknunk a vokálját.
De visszatekintve, azt hiszem, majdnem az egyik legszebb éneket kaptuk. Még most is libabőrös leszek, ha csak rágondolok, hogy Dave min ment keresztül, hogy elkészüljön ez a szám. A szerencsétlen dolog az volt, hogy NA gyűlésekre járt, (Narcotics Anonymous Meetings). A legkomolyabb szándékkal volt ott, de kifelé menet a dílerek lecsaptak rá. Aztán nem túl jó állapotban tért vissza a stúdióba..."
DAVE GAHAN "Martin felhívott, és azt mondta: "Fejezzem be a lemezt szólólemezként? Döntsd el végre. Ez már röhejes." Én megint csak önző módon azt mondtam: "Csinálj, amit akarsz, baszdmeg. Én épp elég nagy bajban vagyok." Fél lábbal bent voltam, fél lábbal kint. Mármint nem a Depeche Mode-ban, hanem az életben... "
MARTIN GORE: "A hat hét végén, miután megpróbált énekelni New Yorkban, azt mondtuk neki: "Szerintünk vissza kéne menned Los Angeles be. Menj el egy énektanárhoz, és próbáld meg visszanyerni a hangodat. És próbálj meg egészséges lenni."
