Az Almost Predictable Almost blog írása a tegnap 35 éves Enjoy The Silence kislemezről:
„Nem túlzás azt állítani, hogy az Enjoy The Silence egy olyan dal volt, ami megváltoztatta az életemet. Amikor először hallottam anyukám autórádiójában, mintha hirtelen megállt volna az idő, annyira magával ragadott, amit hallottam, és ez az érzés még mindig megvan, amikor meghallgatom a dalt. E nélkül a dal nélkül valószínűleg nem fogadtam volna el a Violator-t, és e nélkül nem olvasnád ezt a cikket, mivel nem hiszem, hogy a Depeche Mode rajongásom elérte volna azt a nyilvánvalóan problémás szintet, amit jelenleg elért. Más szóval, hibáztasd az Enjoy The Silence-t a blog létezéséért. Soha nem fogok belefáradni. Hogyan is lehetne nem szeretni egy olyan dalt, ami ennyi mindent mond, ilyen egyszerűen:
„Minden, amit valaha akartam, minden, amire valaha szükségem volt, itt van a karjaimban.”
Nem csak én érzem így. A Depeche Mode rajongótábor sok tagja az Enjoy The Silence hallatán fedezte fel először a zenekart. Ez a dal felkeltette az alkalmi rajongók érdeklődését, igazi crossover-slágerré vált, és ez a dal számos zenészre és zenekarra hatott - lásd a Coldplay Viva La Vida videoklipjét, amely egyfajta tiszteletadás az Enjoy The Silence előtt.
Miről is van szó? Mi tette az Enjoy The Silence-t olyan különlegessé? Megkockáztatva, hogy egy újabb „Alan a legjobb” vitát indítunk el, először is meg kell vizsgálnunk Wilder úr hozzájárulását a számhoz.
Martin a dániai PUK stúdióban jelent meg egy demóverzióval, amely semmiben sem hasonlított a mindannyiunk által ismert végleges verzióra. Az ő demója inkább a Harmonium verzióhoz hasonlított, amely megtalálható az L12BONG18 és LCDBONG18 lemezeken. Hírhedt sztori, hogy Alan ragaszkodott hozzá a csillogó diszkógömbhöz, és jól tette, megjegyezve, hogy bűn lenne kihagyni a dal „hatalmas kereskedelmi potenciálját”. Alan és Flood mindenkit elküldött, és nekiláttak átalakítani Martin demóját, és végül egy olyan verziót készítettek, amit a zenekar is megszeretett. Daniel Miller azonban elégedetlen volt a zenekar és Francois Kervorkian mixével, így végül az ő mixe jelent meg a 7"-es változatként.
A világ először 1989. november 18-án Dortmundban hallotta az Enjoy The Silence-t, amikor a zenekar előadta a dalt a Peter's Pop Show-ban. Érdekesség, hogy a máig kiadatlan „videó verzió” szólal meg ezen a fellépésen.
Ekkor még három hónap volt hátra a kislemez megjelenéséig. Mivel a YouTube akkor még nem létezett, elég figyelemre méltó, hogy ezt csak azok láthatták, akik akkoriban hozzá tudtak férni az adáshoz. Elképzelem, hogy a műsorról készült videokazettákra mekkora kereslet lehetett. A dal annyira új volt, hogy az ikonikus videoklipet még nem forgatták le, sőt, csak a kislemez megjelenése után adták elő újra a televízióban.
Á, a videó. Pont olyan gyönyörű, mint a dal. Anton Corbijn fenséges videója egyike azoknak a Violator-korszakbeli pillanatoknak, ahol a Depeche Mode zenéje és Corbijn víziója tökéletesen egybeolvad, és elképesztő kíséretet alkot a kislemezhez. A klipben híresen keveset szerepel a zenekar, csak faltól falig Dave Gahan látható. A zenekar felvételeit 1989. november 28-án forgatták Londonban. A videó nyitó 17 másodperce csodálatos. A zenekar természetesen fekete-fehérben van felvéve, Dave pedig ismét felveszi a kemény csávó kinézetét. Aztán a zenekar tagjai egyesével eltűnnek, míg végül csak Dave marad a képernyőn. Ezután kezdődik a tulajdonképpeni videó, Anton első színes videója a zenekarnak (a Personal Jesus is színes volt – a ford.) Az első 17 másodperc a Depeche Mode történelmének legmenőbb kinézetét hozza, ráadásul egy olyan introt mutat a kliphez, amely bűnös módon soha nem lett hivatalosan kiadva.
1989 decemberében kezdődött a videoklip forgatása, amikor Dave és Anton csapata elindult a Skócia északkeleti részén található Balmoral Estate-re. A Bong 8-ban, a Depeche Mode Fanclub magazin aktuális számában volt egy rövid cikk a klipről, amiben Dave 8 órás forgatásáról írtak a fagyos körülmények között. Megemlítették, hogy a forgatás után Dave a köntösében és a koronájában maradt, és integetett az elkerülhetetlenül zavart járókelőknek, miközben elhagyták a forgatási helyszínt.
A klipforgatás 1990 januárjában folytatódott, amikor Dave, Anton és társai a portugáliai Algarve-ba és egy Alvor nevű helyre, a Praihna Beachre mentek. Itt forgatták a videó leginkább meglepő pillanatait, köztük azt a részt, amikor Dave a tengerre bámul, ami egyébként a nyitó résztől eltekintve a kedvenc részem a videóban. Természetesen ez volt az az időszak, amikor Dave egy merész új frizurát viselt, amely a szokásos frizurája tetején egy fát ábrázolt.
A forgatás körülbelül egy héttel később ért véget a svájci Alpokban, ahol a videó ikonikus havas jeleneteit vették fel. Ez volt az a forgatás, ahol Dave híres módon Anton asszisztensét, Richard Bellt küldte ki a havas vadonba, hogy szerepeljen az egyik jelenetben, amelyben a videó királya nagyon-nagyon messzire került a kamera látószögétől. Elege volt a hidegből, és ki hibáztatná őt?
És ennyi. Elkészült a Depeche Mode és - igen, kimondom - minden idők legnagyszerűbb videója.”
A cikk eredetije formátumok elemzésével itt található:
https://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2020/03/all-i-ever-wanted-enjoy-silence.html